Az első világháborút követő években, amikor a repülés egyre fejlődött mind Európában, mind Észak-Amerikában, Németország a versailles-i békeszerződés szigorú feltételei által el volt tiltva a katonai repülés fejlesztésétől, és a civil légiközlekedésben is jelentős korlátozások léptek életbe. E korlátozások eredményeképpen a siklórepülés lépett előtérbe, és számos siklórepülőklub alakult országszerte a két világháború közötti időszakban. Két fivér, Walter és Reimar Horten – akkor 13, illetve 10 évesen – a bonni klubba léptek be 1925-ben. A siklórepülős tapasztalatok hamar jóval magasztosabb cél kitűzésére sarkallták őket: ez az úgynevezett „csupaszárny” konstrukció, azaz a stabilitást biztosító, ám aerodinamikailag hátrányos egyéb vezérsíkokkal nem rendelkező, ennek ellenére kormányozható repülőgép megépítése volt.
Ötletük nem volt teljesen újkeletű. A német repülőgépgyártás úttörője, Hugo Junkers már 1910-ben szabadalmaztatott egy ilyen konstrukciót, ez azonban nem került megépítésre.
A Horten-fiúk az évek során egyre folytatták kísérleteiket, és 1932-ben megépítettek egy csupaszárny siklórepülőt, amely nagyrészt fából készült, lenvászon elemekkel.
Nyilvánvaló volt, hogy a csupaszárny repülő – akár siklóként, akár saját hajtóművel – ugyanannyi energia befektetésével nagyobb távolság megtételére lenne képes aerodinamikailag előnyös formájának köszönhetően.
A Horten-fivérek eme kísérleti példánya azonban továbbra is stabilitási problémákkal küzdött. Első prototípusuk 1933-ban repült először, eddigre már mindkét fivér a kizárólagos ifjúsági szervezetté vált Hitlerjugend tagja volt.
Javában dúlt már a második világháború, amikor 1943-ban Hermann Göring marsall, a Luftwaffe vezére azon, a korban szinte elképzelhetetlen követelésének adott hangot, hogy a német légierő következő bombázója képes legyen 1000 kilogrammnyi bombaterhet 1000 kilométer távolságba szállítani 1000 kilométer/óra sebességgel.
Az 1939 óta a Luftwaffe kötelékét pilótaként erősítő Horten-fivérek (harmadik fivérük, Wolfram bombázópilótaként eddigre már életét vesztette Dunkerque felett) Göring elé vitték csupaszárny konstrukciójukat, rávilágítva arra, hogy előnyös aerodinamikai tulajdonságai könnyebben lehetővé tennék a kitűzött cél elérését.
Walter és Reimar Horten két csupaszárny makettel (kép forrása: Pinterest)
A Luftwaffe-vezérnek bemutatott tervrajzon a repülőgép sugárhajtóművel volt felszerelve, acél vázzal és az erre épített könnyű farostlemez elemekből állt össze. Személyzetét az egyetlen pilóta tette volna ki.
A lenyűgözött Göring félmillió birodalmi márkát bocsátott a fivérek rendelkezésére, hogy kifejlesszék a Ho. 229 jelű nagyhatótávolságú bombázót. Ennek első prototípusa, a H. IX V1 jelű, hajtómű nélküli siklórepülő sikeres próbarepülést hajtott végre 1944. március 1-jén.
A Horten-fivéreket ezt követően áthelyezték egy másik ambiciózus Luftwaffe-projekt, az úgynevezett Amerikabomber fejlesztésére. E repülőnek az Egyesült Államok közvetlen, út közbeni üzemanyag-újratöltés nélküli támadása lett volna a feladata – a fivérek itt is a csupaszárny felépítés felé hajlottak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
