A dublini Jobbik alapító tagja Szathmáry-Király Gábor múlt héten nagy bevásárlással bizonyította, hogy az írországi és magyarországi árak között alig érzékelhető a különbség. Mindössze 70 forintban tért el a két számla végösszege.
A különbség, hogy míg Magyarországon 733 forintot visz haza egy minimálbéren dolgozó alkalmazott óránként, addig Írországban 2821 forintot.
A kormánykommunikációs panelekből tájékozódók rögtön azt az érvet hozták fel, hogy persze, de a szolgáltatás. Az bizony annyival drágább, hogy ott is ugyanúgy elmegy a fizetés, mint idehaza.
Jól megragadt az emberek fejében Lázár János mondata:
„…kint drágább a megélhetés, ezért csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, rosszabb körülmények között élnek…”
Ez azonban nem igaz. Szathmáry saját példáján mutatja be, hogy a hiedelmekkel ellentétben nem csak a létfenntartásra jut pénz, és nem élnek rozzant lyukakban, miközben halálra dolgozzák magukat.
Az igaz, hogy a kiadások számszerűen magasabbak, mintha Magyarországon élnének. Az albérlet, a biztosítás, a tömegközlekedés, a fodrász… összességében a szolgáltatásokhoz valóban magasabb áron lehet hozzájutni.
A bérek viszont annyival magasabbak, hogy a kiadás-bevétel mérleg igencsak pozitív, a bevétel irányába.
Szathmáry és párja ketten élnek egy háztartásban. Bérelt otthonuk egy kis, kertes családi ház. Átlagos, felsőfokú végzettséget nem igénylő munkát végeznek. Szathmáry egy raktárban, barátnője egy kávézóban dolgozik.
Összbevételük 4 500 euró/hó, átszámolva 1 372 500 forint.
Ahogy azt Szathmáry mondja:
„Ez nem dicsekvés, egyszerűen egy átlag fiatal pár ennyit tud keresni Nyugaton.”
Miután kifizetik az albérletet, az autó és motorkerékpár fenntartási költségeit, az élelmiszert, mobil előfizetést, tisztítószereket, azaz mindent, ami a megélhetésükhöz szükséges, megközelítőleg 1 800 euró marad a zsebükben.
Több, mint félmillió forint, amit arra költenek, amire akarnak. Bármikor vehetnek új bútort, háztartási eszközöket, elmehetnek moziba, étterembe, sörözni.
Szathmáry szerint nem is releváns összehasonlítani ezt a magyarországi viszonyokkal, mivel idehaza egy átlag magyar dolgozó nem engedhet meg magának ilyen dolgokat. Így valójában mindegy is számára, hogy ezen szolgáltatások mennyibe kerülnek.
A kint dolgozó kétkezi munkásokat a hazai középvezetőkkel lehet csak összehasonlítani.
Nem meglepő, hogy Magyarországon minden második fiatal csomagolna és elhagyná a hazáját, hisz az összes, erre irányuló felmérés, statisztika és tanulmány azt mutatja, hogy mind GDP-arányosan, mind vásárlóerő-paritást tekintve messze jobb az élet a nyugati országokban.
Szathmáry szerint ez a kormány hibája, akik közmunka alapú társadalmat építettek, az olcsó munkaerőt preferálják, és mesterségesen gyarmati sorban tartják az országot szalagmunkás-nemzedéket nevelve.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
