Van egy jó hírünk, hogy nagy bajban vagyunk, azt már a vezetőink is tudják, és azt is, hogy ha kellő számban indulnak egy irányba, akkor talán létre jöhet egy „új út”, ami elvisz a megoldáshoz. Máskülönben – a jelenlegi rendszerben – nincs több hátra 15 évnél. S még azt sem fogjuk élvezni…
Az Országgyűlés által életre hívott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) A Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítása Magyarországon címmel rendezett kedden egy monstre konferenciát a parlamentben, ahol a kormányzat, a politikai pártok, és különböző szakmai civilszervezetek képviseltették magukat, és tartottak előadást a nagyszámú érdeklődőnek.
Lapunk két részes összeállítás keretében foglalkozott (ITT és ITT) az ENSZ által másfél éve elfogadott új fenntartható fejlődési keretrendszerrel. A a hazánk által is támogatott Agenda 2030 program a tervek szerint nemzetközi, nemzeti, regionális szinten a különböző szereplők – kormányzat, vállalatok, tudomány, civil szervezetek – együtt dolgoznak a programban található 17 cél és 169 feladat megvalósításáért. Mielőtt legyintenénk, ez nem valami zöld izé – hanem egy globális vízió, amely ha megvalósul, gyökeresen változtatja meg a világunkat, amennyiben viszont félresiklik, annak komoly következményei lehetnek, egyelőre ugyanis nem rendelkezik az emberiség B-tervvel.
17 cél
A Világszervezet a következő Fenntartható Fejlődési Célokat tűzte ki a világ elé: (1) a szegénység felszámolása, (2) az éhezés megszüntetése, (3) az egészséges élet és jólét biztosítása, (4) az oktatás általánosan elérhetővé tétele, (5) a nemek egyenlőségének megvalósítása, (6) a vízhez és a szanitációhoz történő hozzáférés, (7) a fenntartható energiához való hozzáférés, (8) fenntartható gazdasági fejlődés, teljes foglalkoztatottság, (9) megfelelő infrastruktúra és fenntartható iparosítás, (10) az egyenlőtlenségek csökkentése, (11) fenntartható települések, (12) fenntartható fogyasztási és termelési rendszerek, (13) a klímaváltozás és hatásainak leküzdése, (14) a tengeri erőforrások fenntartható használata, (15) a szárazföldi ökoszisztémák, az erdők fenntartható használata, a sivatagosodás leküzdése, a talajromlás megállítása, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, (16) békés és befogadó társadalmak megteremtése, hatékony intézmények kiépítése, (17) a végrehajtási eszközök és a globális partnerség megerősítése. Az egyes célokhoz olyan célpontok tartoznak, amelyek konkrét, sok esetben számszerűsített feladatokra bontják le a célokban megfogalmazott általánosabb cselekvési irányokat.
Az elmúlt két és fél évtized egy nagy válság
Bartus Gábor, az NFFT titkára köszöntőjében elmondta, a konferencia arra vállalkozott, hogy megválaszolja: miért kell nemzeti ügyként tekinteni az ENSZ-célkitűzésekre? Lehetséges-e eredményeket felmutatni? Milyen hazai intézményi rendszerre lenne szükség?
Gyorsan kijózanított mindenkit, az Európai Unióhoz 11 korábbi KGST ország csatlakozott, Magyarország azonban a legtöbb tekintetben sereghajtó köztük, elmaradt a rendszerváltáskor remélt a felzárkózás az ausztriai szinthez, a lakossági fogyasztás pedig stagnál. Nem sikerült érdemben fejleszteni a humán-, a társadalmi és a gazdasági tőkét, miközben oktatási, demográfiai és adósságválság rázza/rázta meg az országot. Bartus szerint ezen folyamatok mögött egy permanens fenntarthatósági válság húzódik meg. Azonban társadalmi összefogás, tényeken alapuló konkrét kormányzati cselekvési tervvel nem lehetetlen az előrelépés. Példaként hozta fel a gyermekvállalást, amely területen 2013-ban az egyik legrosszabb mutatót produkáltuk az EU-ban, azóta viszont több országot is megelőztünk.
Meg kell találni a 169 feladat között azokat, amelyek ésszerű költségek mellett integrálhatók, mert rendelkezésre áll a szükséges intézményi keret – vélekedett a kongresszus házigazdája.
Állítólag több ezer milliárd forintot költöttünk a magyar környezetvédelemre
Az Orbán-kormányt két szakpolitikus képviselte: V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár (Földművelésügyi Minisztérium), és Kovács Ádám Zoltán nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkár (Külgazdasági és Külügyminisztérium) tartott egy-egy papírból való felolvasást, majd az első szünetben el is hagyták a rendezvényt.
V. Németh kiemelte például, hogy hazánk fogékony a zöldgazdaságra, s most kapaszkodjanak meg: az államtitkár közlése szerint 2007-2013-as EU-s ciklusban a magyar kormányok a különböző programokon keresztül 2.300 milliárd forintot költöttek a magyar környezet védelemére, míg 2013-2020 között pedig több mint 2.800 milliárd forint áll erre a célra rendelkezésre! Hogy miért fuldoklunk akkor a szmogban, azt tényleg nehéz ezután megmagyarázni.
Kovács Ádám Zoltán közölte, a kormánynak már csaknem az egész Agenda 2030-at sikerült lefordítania, és nemsokára kijelölik az alcélok végrehajtásáért felelős bizottságokat, és azonosítják a programban szereplő feladatok közül a minket érintő prioritásokat is. Szijjártó Péter vezette tárca fogja koordinálni a nemzetközi együttműködést igénylő folyamatokat, amely azért adhat okot aggodalomra, mert a külügyminiszter többször is nyíltan kiállt a globális szabadkereskedelmi törekvések mellett, hazánkat pedig a nyílt gazdaságú, exportfüggő országok közé sorolja. Az államtitkár-helyettes beszámolójában kitért arra, hogy hazánk számára továbbra is fontos a vízdiplomáciában betöltött szerepe, ezt is bizonyította a tavalyi budapesti Vízvilágtalálkozó.
Mesterlövész
Vida Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja egy szerintünk nagyon szellemes hasonlattal érzékeltette azt az érezhető ellentmondást, mely szerint a világ jelenlegi urai képesek megmenteni a világot:
„a lőtt sebek gyógyítását a szakértő mesterlövészre bízzuk”.
Az akadémikus úgy látja, a helyzet csak romlik, 2016-ban 8 embernek volt akkora vagyona, mint a Föld legszegényebb 3,5 milliárd lakójának. Az elemzések szerint – a jelenlegi keretek között – a napi 1 dollár 25 cent minimumszint elérése is csak 100 év múlva lehetséges. Emlékeztetett: mivel a tudománynak nem sikerült a semmiből valamit csinálnia, nincs még ingyenenergia, ezért egy új típusú berendezkedésre kell váltani: „az ember legyen a cél, az eszköz legyen a gazdaság”.
Egy új utat létrehozni
Sulyok Katalin, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala főosztályvezetője előadásában szintén egy szemléletes képet használt, ha egy mezőn kellően sokan indulnak egy irányba, ott végül „egy új út jön létre”. A döntéshozóknak lehetősége van átemelni nemzeti szintre a vállalásokat, így lett például az Alaptörvény része a környezeti fenntarthatóság, vagy épp a GMO-moratórium. Az ENSZ 17 célja még inkább megerősítené az alapvető emberi jogokat, Sulyok Katalin szerint történelmi pillanat volt az Agenda 2030 elfogadása, hogy siker, vagy kudarc lesz, az kiderül – tette hozzá.
A fenntarthatóság alapjai
Kovács Lajos, a Klímabarát Települések Szövetsége elnöke rögzítette, a klímaváltozás elleni küzdelem nem a zöldszervezetek kiváltsága, „a legkisebb falunak, minden háztartásnak dolga van ezzel”. A magyar önkormányzatok lehetőségei között is óriási szakadék tátong, ezért a nagyoknak segítenie kell a kisebbeket, egy élhető vidékért, „ahol van templom, ahol van jövőkép”. Ez nem gazdasági kérdés.
Bodroghelyi Csaba, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete főtitkára is a közösségépítés fontosságára hívta fel a figyelmet, csak egy picit más szempontból:
„kinek lehet derűsebb jövőképe, mint egy nagycsaládos apának?”.
Szerinte a fenntarthatóság alapeleme a család: a tudás és az értékek legfontosabb átadási helye, az iskola csak hozzátehet ehhez. Bodroghelyi szerint éppen emiatt az emlékezetes PISA-teszt elbukott a családokon is.
Akiken sok múlhat
ifj. Chikán Attila, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnöke egy olyan ernyőszervezetet képviselt a konferencián, amelynek több mint 70 magyarországi vállalat a tagja, s amely cégek 400 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, és a GDP-nk 30 százalékát adják!
Az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (World Business Council for Sustainable Development – WBCSD) célja, hogy konkrét gazdasági iránymutatásokat, megoldásokat vázoljanak a (nagy) piaci szereplőknek, amelyek a fenntarthatóságot segítik elő. Az Action2020 öt területet állít prioritásként hazánk elé: a klímaváltozást, a foglalkoztatást, az élelmezést, a fenntartható fogyasztást, illetőleg az ivóvíz kérdését. A BDCSH ilyen formán nem csupán a kereskedelem szereplőire lehet hatással, de a 400 ezer alkalmazottjára is. Emellett a Jövő vezetői tehetségprogramban több mint 100 ifjú vezető fordult már meg – és akik most már a fenntarthatósági célokért dolgoznak.
Értelmes élet
Farkas István, az MTVSZ ügyvezető elnöke szintén az ellentmondásokra hívta fel a figyelmet: például a Mercedes Magyarországon mindössze 0,12 százalék társasági adót fizet be, így hiába milliárdos profit, tavaly mindössze 23 millió forinttal gazdagította a magyar költségvetést. Ugyanilyen furcsa, hogy az EU közös agrár politikája a támogatások 70 százalékát a nagy vállalatok között osztja szét, miközben az Unió élelmiszerének 40 százalékát a kontinensen túlról szerzi be.
Az MTVSZ szerint a globalizáció helyett a lokalizáció felé kell venni az irányt, át kell állni az energia – és élelmiszer-önrendelkezésre, a helyi pénzeket kell minél jobban segíteni, és nem szabad tovább erősíteni a tőke kivitelét. „A kényelmes élet helyett az értelmes életet válasszuk” – fogalmazott az ügyvezető.
Le kell dönteni a tabukat!
S akkor következtek a politikusok:
A fideszes Bencsik János szerint a fenntarthatóság, és azt feltételező közösségépítés valójában kultúra kérdése: amíg a magyar tájnak nincs gazdája, amíg nincs megfelelő hátország, lényegtelen, hogy vannak jó szakembereink, nem lesz változás.
Schmuck Erzsébet (LMP) figyelmeztetett, nyilván nagy már a baj, ha az ENSZ ilyen magas szinten foglalkozik a célokkal. Az ellenzéki képviselő úgy látja: társadalmunk az elmúlt évtizedekben pont, hogy nem a tudatosságra szocializálódott, de a döntéshozóknál sem sokkal különb a helyzet. Az oktatásból hiányzik az a tartalom, amellyel a diákok megérthetik, hogy mi történik velük, eközben a társadalom szétszakad.
A szocialista Tóbiás József szerint az NFFT életre hívásával a politika egy társadalmi igényre adott választ, szerinte most az a kérdés, hogy a fenntarthatósági célokat sikerül-e integrálni a döntéshozói központokba. A politikus szerint is baj van az oktatással, ám szerinte pont az a gond, hogy az a múltba réved, így gátolva a fejlődést.
Harrach Péter, mint egy kereszténydemokrata beszélt, véleménye szerint a demográfia a legfontosabb sorskérdés: hiába lesz fenntartható a gazdaság, ha nem lesz, aki fenntartja azt. Meglepő, de kisebbik kormánypárti politikus szerint a KSH ezen a téren sokkal optimistább, az ő felméréseik nem kecsegtetnek sok jóval.
Kepli Lajos is megörvendeztette a közönséget egy ellentmondással, a társadalomban van egy igény a jobb életre, de gyakran ezzel szemben kellene érvényesítenie a kormányzatnak a fenntarthatósági célokat: például sok helyen a nagy hidegben kénytelenek fával, vagy épp műanyag hulladékkal fűteni, aminek komoly egészségügyi kockázata van, de máskülönben megfagynak az emberek.
„A tabuk ledöntésével kell beszélni a jövő kérdéseiről. Ma nekünk kell döntenünk a jövőről, az utánunk jövő generációkról, mindezt a pártpolitikán túl”
– foglalta össze a napot a jobbikos országgyűlési képviselő.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
