1932-ben, 90 éve szentelték fel ünnepélyes keretek között a jelenlegi vajnafalvi református templomot. Alapító lelkésze, Havadtőy Sándor egy kis füzetben megörökítette az építés folyamatát, a helybeli Szabó Nyomda kiadásában 1933-ban nyomtatásban is megjelent a ma már forrásértékű dokumentum. De a vajnafalvi protestáns templomtörténet ennél jóval régebb kezdődött, két imahajlék is bizonyíték rá.
A történet visszanyúlik az 1700-as évekre, és 170 éve épült fel az a paraszttemplom, mely jelentős művészettörténeti emléke Kovásznának. Feltárója Debreczeni László művészettörténész, akinek születése 120. évfordulóját ünnepelhetjük a közelgő esztendőben.
Az 1762-es esperesi vizitációs jegyzőkönyv rendeletében olvashatjuk, hogy a vajnafalviak a temetőben (a mai templom helyén) egy színben tartják az istentiszteletet, és ő elrendeli, hogy ezzel hagyjanak fel, mert a szín méltatlan isteni hajléknak, a színt „hányják el”, azaz bontsák le. Valójában a tényállás a vajnafalvi hívek önállósodási szándékát hivatott kifejezni, s az egyházi hatóságok ezt igyekeznek meggátolni.
A „színt” a temetőben már régebben épült harangláb mellé húzták fel. A rendeletet olyan értelemben betartották, hogy ott többé nem gyűltek össze istentiszteletre, de az épületet nem bontották le. Önállósodási szándékukról sem mondottak le. Ezt bizonyítja számos ténykedésük, míg végül 1852-ben (170 évvel ezelőtt) sikerült felépíteniük egy fatemplomot, ún. paraszttemplom típushoz tartozót, amely a mai istenháza megépítéséig volt az Úr hajléka.
Erről a fatemplomról egy festmény is fennmaradt, amely a református egyház tulajdonában található. Részletes feltárását, bemutatását Debreczeni László művészettörténész, néprajzos, építész, grafikus végezte el. A hagyatékában maradt tanulmányt, rajzokat Danielisz Dóra építész dolgozta fel s tette közzé a Transsylvania Nostra 2019/2. számában.
Térségünkben 13 ilyen paraszttemplomról tud a szakma, Háromszékről ismert a legtöbb, azaz nyolc: Székelytamásfalván, Szörcsén, Papolcon, Bitán, Kökösben, Zágonban, Kézdivásárhelyen és Kovászna-Vajnafalván. Közülük az egyetlen jól dokumentált fatemplom a vajnafalvi, Debreczeni László, az „ácsművészet poetája” (Balogh Ferenc fogalmazása) jóvoltából.
Debreczeni szerint a paraszttemplomok olyan templomok, melyek méretüknél fogva szerények, fából épültek, a gyülekezet saját maga építette, külső mester segítsége nélkül. Alaprajzuk egyszerű megoldású, szögletes formavilágú, de önálló elgondolású. A barokk templomok között véli felfedezni a rokonait. Már a középkorban léteztek fatemplomok, de tömegesen a reformáció elterjedésével épültek Erdélyben.
A 170 évvel ezelőtt épített paraszttemplom igazi gyöngyszeme volt a vajnafalvi térségnek. A róla készült festmény a belvárosi református parókia tanácstermét díszíti. Zömök teste a székely embert idézi fel, általuk és nekik épült az isteni hajlék. Fából, az itteni székely legfontosabb megélhetését biztosító élő anyagból.
A kis paraszttemplom Vajnafalván közel 80 évig (1852–1930) szolgálta az Urat. Idővel megroskadt, új templom építésére volt szükség.
Debreczeni László érdeme nem merül ki a fatemplom részletes megörökítésében, noha már ezzel rászolgált arra, hogy nevét megismerje és emlékezetében tartsa a helyi közösség. A paraszttemplomnak 1929-ben megindult a lebontása, hogy helyet adjon az újnak. Az új épület terveinek elkészítésére Debreczenit kérik fel, el is vállalja, el is készíti az izgalmasan szép tervet, nem rajta múlott, hogy végül nem az ő tervei szerint épült meg. Kovászna és az erdélyi templomépítészet nagy veszteségére. Havadtőy lelkész emlékezése szerint is 1929-ben a Debreczeni által kidolgozott terv alapján „szép, eredeti stílusban, a vármegye ékessége és mintája lehetett volna ez alkotás”. Azonban a hívek kicsinyes ellenszegülése, megátalkodottsága, csupán az anyagiak szemmel tartása elgáncsolta a terv kivitelezését, s egy jellegtelen, építészeti szempontból jelentéktelen, de mégiscsak új templomot húznak fel. Ennek a megépítése is sok küzdelembe kerül. 1930. szeptember 1-jén indul meg az építkezés, két hónap múlva már födél alatt volt az épület, 1931-ben levakolják, 1932 nyarára minden külső és belső munkálat befejeződött. Jöhetett a felszentelés. Megjegyzendő, hogy mindezen idő alatt nem sikerült az önállósodást kivívniuk, hivatalosan a kovásznai gyülekezethez tartoztak. Csak 1990 után lett újra önálló egyházközség, Kovászna II. Református Egyházközség néven.
1932 óta többször végeztek javítási munkálatokat a templomon. Legutóbb 2005-ben és 2008-ban. 2008-ban új harangot öntetnek. A cinteremben felállított emlékoszlopok, kopjafák, a Trianon-emlékmű az utóbbi idők alkotásai, melyek megszabják a templom előterét. Debreczeni László és a vajnafalvi fatemplom megérdemli, hogy beépüljön a mindenkori kovásznai emlékezetbe.
Szabó Etelka ny. magyartanárnő
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
