Köszönöm, vén gazember. Köszönöm, kvízmester…
Az egyik, hogy kiváló jeladó. Amikor szerény személyemmel foglalkozik (mint most is), mindig bizonyos, hogy kiemelkedően jót írtam. Érzi az ember, persze, hogy király az iromány, de a vén gazfickó méltatlankodása soha nem véletlen.
Ha a belpesti klubdélután rólam szól, mint most is, akkor valamit nagyon, de nagyon jól csinálok.
A másik, amit Vágónak köszönhetek: a hazám, a népem szeretetének ébren tartása. Már éppen kiábrándulnék, már elborít a közöny, már menekülnék a közéletből – és akkor jön ő a veretes f…gaival.
Ilyenkor én felhorkanok, elképzelem egy pillanatra, hogy ezek újra hatalomra kerülnek, visszatuszkolom magamba a készülő hányingert, és azonnal tudom, hol a helyem, mi a dolgom.
Köszönöm, vén gazember. Köszönöm, kvízmester…
Megtartasz harcos, elszánt magyarnak.
Forrás: Szentesi Zöldi László – Facebook
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
