Lassan két évtizede zajlik a harc a nemzeti oldalon belül is arról, hogy vajon hogyan is kell helyesen viselni a kokárdát, mi a helyes színsorrend, a heraldika, vagy a hagyomány-e a fontosabb? Ezeket a kérdéseket igyekszem körbejárni, és tisztázni, főleg azért, mert korábban én is meggyőződéssel hittem, hogy „rossz” kokárdát hordunk.
A vita eredete
Történt, hogy Katona Tamás történész (MDF,MDNP) 1994-ben egy olaszországi hivatalos látogatás során meglátta az olasz kokárdát, és ekkor született a fejében a gondolat, hogy mi rosszul hordjuk.
Ezzel kapcsolatban az alábbi kijelentéseket tette egyik előadásában:
„Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.”
Katona Tamás első tévedése, hogy ő nem kokárdáról, hanem szalaghurokról beszél. A kettő közti különbség az, hogy a kokárda két vége össze van varrva, kör alakúra, míg a hurok nincs. Ez kinézetében valóban hasonlít a repülőgép jelöléseknél használt rundelre, de attól, hogy hasonlít még nem válik azzá, így azok a szabályok sem alkalmazandóak rá csupán a hasonlóság miatt.
Nézzük tovább, az osztrákoknak nem volt kokárdájuk, legalábbis abban az értelemben, ahogyan mi használjuk biztosan nem. Az osztrák katonai viseletben valóban használták sapkarózsán, de ezt hiba a polgári viselettel keverni.
Másrészt a katonai használat sem következetes, 1789-ből maradt fent olyan francia kokárda, amelyben a kék szín van kívül, ahogyan maradt fent olyan francia tiszti csákó is, amelynek a rózsájában a fehér szín van kívül, és ezt követi a piros, majd a kék.
Ahogyan Than Mór festményén a sapkarózsán zöld-fehér-piros sorrendben vannak a színek, míg a korabeli ábrázolások nagy részén a mára hagyományossá vált sorrendben szerepelnek. Ezt támasztják alá az 1848-ból fennmaradt eredeti kokárdák is.
Miért helytelen olasz kokárdának tartani a 1848-ast?
Mert Olaszország akkor még nem létezett, csak 1861-ben jött létre. Nem mellékesen nekik vízszintes osztású zászlójuk van, így más szabály vonatkozik a kokárda készítésben, mint a mi függőleges zászlónkra. De erről majd később.
Miért helytelen arra hivatkozni, hogy a kokárda színeit belülről kifelé kell olvasni, és hogy ez a szabály?
Azért mert ez a szabály a hadászatban született 1907-ben a hágában elfogadott egyezmény írja elő, de harci repülőgépekre vonatkozik. Vagyis 55 évvel a forradalom után született ilyen szabály. Ami, ahogy fent említettem katonai jelzés, amelyet roundelnek hívnak, és nem polgári használatra való.
Heraldika szabályai szerint, akkor szabályos-e a kokárda?
A gyakran hivatkozott heraldika címertant jelent, és nem igazán alkalmazható, sem polgári, sem katonai ruhadarabokra. Ettől függetlenül, ha van a kokárdának farka, akkor helyes a kívül piros sávos, ha nincs farka, akkor a zöldnek kellene kívülre kerülnie, és belülre a pirosnak.
Hermann Róbert történész szerint a hagyományőrzés fontosabb, és ahhoz kell ragaszkodnunk, ahogy akkoriban hordták. Az elképzelése szerint ez a „heraldikai tévedés” akár tudatos is lehetett, és ezzel kívánták az olasz forradalmi egységmozgalommal kifejezni a szimpátiájukat, de ez csupán feltételezés, erre írásos forrás nincs.
Tehát hordjuk-e zöld-fehér-piros formában?
Mindenkinek a szíve joga, hogy milyen kokárdát szeretne hordani, de ha a márciusi ifjakra emlékezünk, akkor a vélekedésem szerint hordjuk úgy, ahogyan ők. Utólag, majdnem 170 évvel utánuk élve könnyen találunk olyan szabályokat, amelyek szerint nekik másképpen kellett volna hordani a kokárdát, de így hordták. Ahogyan lehetséges, hogy a Csíksomlyói búcsút is jobb lenne Budapesten a Blaha Lujza téren tartani, nem egy hegygerincen, de ha hagyományosan ott van, és rájuk emlékezünk, akkor ezt az örökséget kövessük, amit ránk hagytak.
A piros-fehér-zöld trikolort egyébként Ciszpadániai(1796–1797), majd a Ciszalpin Köztársaság(1797–1802) zászlói voltak. Az előbbi vízszintes, és a jelenlegi magyarral megegyező elrendezésű, csak a címer volt más, míg az utóbbi már a függőleges elrendezés használta. Ezeket francia mintára hoztak létre, lévén Napóleon bábállamai voltak, és összesen 6 évig álltak fent.
Tehát, időrendben valóban megelőzték a magyarországi forradalmi eseményeket ezek a zászlók, de nem voltak közismertek európában, itthon végképp nem.
Hunyadi Mátyás korától a függőpecsétek selyemsodratában, majd koronázási díszítésekben lett általános a piros-fehér-zöld. Ezen kívül egy 1557-ben készült képen is együtt láthatók üstdobzászlón, üstdobtakarón, valamint egy tolldíszen. Az első zászló, amelyen együtt szerepelt a piros-fehér-zöld szín, 1601-ből származik, a török szultán ajándékozta Báthory Zsigmondnak. József nádor hitvese, Anna Pavlovna 1801-ben nemzeti színű karszalagot hordott egyes források szerint, ez az első példa a magyar trikolórra. Mások szerint Anna Pavlovna ekkor háromszínű zászlószalagot adományozott egy Nógrád megyei lobogóhoz. A reformkorban a francia forradalom hatására a trikolór a magyar nemzeti törekvések jelképévé vált, az 1847-es országgyűléseken már általános e zászló használata.
A rúdszabály
A franciáknál a napóleoni időkben elkezdődött a nemzeti zászló „szabályos” megjelenítésének kialakítása. A katonai felségjelekhez történő zászló-átíráshoz valamiféle egyezményes szabályt kellett kreálni. Ilyennek bizonyult a zászlóprotokollból vehető úgynevezett „rúdszabály”. Alapvetően három nemzeti zászlóösszetétel létezik: a vízszintesen sávozott (ilyen a magyar zászló), a függőlegesen sávozott (francia zászló), és a címerkép forma (ilyen az angol zászló). A vízszintesen sávozott zászló, rögzítve a zászlórúdon, a szemlélőhöz képest bármerre is fordul, mindig felismerhető a szín sorrendje, hiszen azt fentről lefele kell olvasni. Ugyanez a helyzet a címerkép-zászlókkal is.
De hogyan határozható meg a függőlegesen sávozott zászlóknál a színsorrend? Hiszen annak sávozásainak olvasata annak megfelelően, hogy a szemlélőhöz képest merrefelé fújja a szél, változnak.
Ezért a függőlegesen sávozott zászlókat mindig „belülről kifelé”, azaz a zászlórúdtól kifelé kell olvasni. Ezt vették alapul a franciák körjelük megalkotásánál, és ezt veszik alapul azok az államok, amelyek függőleges sávozású zászlójuk színeit kívánják felségjelként megjeleníteni. Míg a vízszintesen sávozott zászlót képzeletben körbehajlítják, addig a függőlegesen sávozottat a rúdnál fogva körbeforgatják. Ennek megfelelően alkalmasint lehet ugyanolyan kinézetű körjele két olyan államnak, amelyiknek vízszintesen, illetve függőlegesen sávozott zászlóinak színei megegyeznek, de fordított olvasatúak: olasz; zöld-fehér-piros és a magyar; piros-fehér-zöld.
A fentieket összegezve elmondható, hogy helyesen hordjuk a kívülről piros-fehér-zöld kokárdát, még akkor is, ha az olaszok is így hordják. Tehát, kérünk titeket, ne terjesszétek a jövőben hülyeséget, helyette a fenti információkat szabad megosztani mindenkivel.
Forrás:nemzeti.net
