Fodor Réka doktornő 2015-től háziorvosi praxisa mellett évente többször is Afrikában végez orvosmissziót. Járt már Ugandában, Kongóban; a leggyakrabban pedig a nigériai Onitshában, a Borromeo Szent Károly Kórházban gyógyítja a betegeket. Az Adi m mma már a harmadik könyv, amelyben afrikai élményeiről olvashatunk. Az Afréka-kötetek harmadik részének szerzője Németh Lilla újságíró.
A rendkívül népszerű Afréka-kötetek első és második részét Greguss Sándor, Fodor Réka férje írta, és már elkészült a harmadik könyvvel is, ám annak a kézirata sajnos elégett egy autóbalesetben. Greguss Sándor 2023. augusztus 9-én elhunyt, ALS betegségben (amiotrófiás laterálszklerózis, az izmok fokozatos sorvadása).
A mostani kötet szerzője így Németh Lilla újságíró, a második Afréka-könyv szerkesztője lett, aki már korábban is bekapcsolódott az Afréka Alapítvány munkájába. 2024 áprilisában, nagyböjt idején két hetet töltött Onitshában.
A könyv interjúkötet, s emellett tartalmazza a szerző személyes élményeit is. Arról például, amikor a repülőtérről autóval haladtak a szállásukra, így ír: „Mi kényelmes terepjáróban utazunk, de kívül a táj katasztrófafilmet idéz: az út mentén rozsdás bádogkunyhók, szemét, a nyomor szinte tapintható… Néhány kilométerenként gépfegyveres rendőrök állítanak meg ellenőrzés gyanánt.” A terrortámadások gyakoriak. „Ha váltságdíjért rabolnak el, van némi esély a túlélésre. Váltságdíjat azonban legtöbbször nem kapnak. Ha a megzsaroltak fizetnének, csak az ilyen bűncselekmények szaporodását idéznék elő. Tudtam, mit vállalok, amikor idejöttem, és bízom a Gondviselésben. Tudom, hogy a papok vigyáznak ránk, amennyire csak tőlük telik, és a Boko Haram támadásai inkább az ország északi részére jellemzőek. De azért, hogy őszinte legyek, a gyomromban ott van egy pici kis görcs.”
A kötetből kiderül, hogy Nigériában az elmúlt négy év alatt 500 százalékos volt az infláció; egy képzett kórházi nővér havi fizetése 35 ezer naira (körülbelül 22 dollár), ebből fél zsák rizst lehet mindössze vásárolni. A korrupció, a covidjárvány és az ukrán háború kitörése miatt a föld minden pontján felemelték az árakat. „Vajon amikor az első orosz tankok átszelték az ukrán határt, sejthette valaki, hogy ennek az afrikai földrészen végzetes hatása lesz?”
Leírja a szerző a húsvéti ünnepi nagymisét, amikor az érsek és az asszisztáló papság több ezer hívővel együtt harsogva énekli: „Feltámadt, alleluja!” Németh Lilla leszögezi: „Itt a vallás a kiút, a megtartó erő, a remény. A Katolikus Egyháznak óriási a tisztelete, hiszen az emberek mindennapi tapasztalata, hogy valóban segíti, szolgálja őket oktatással, egészségüggyel, védelemmel. Mivel az államra nem számíthatnak, a helyi közösségek szervezik meg a szociális ellátást, amelyben az Egyháznak kiemelt szerepe van.” Az Egyház a helyi plébánosok révén személyes kapcsolatban áll a legrászorultabb családokkal; az adományok szervezett formában jutnak el hozzájuk.
A missziós tevékenység egész napos kemény, megfeszített munkát jelent. Fodor Réka segítőivel napi kétszáz beteget lát el, ingyenesen. Az emberek nem panaszkodnak, még akkor sem, ha betegek, éhesek. A kérdésre, hogy vannak, mindegyikük azt válaszolja: „Adi m mma” – „Jól vagyok.”
Megemlíti a szerző azt is, hogy az Afréka Alapítvány kezdeményezésére Ogidiban általános iskola épült a szerzetesnővérek által fenntartott oktatási intézményben. Rózsa László magyar vállalkozó jelentős adományt küldött; Regele Kriszti tanítónő jótékonysági biciklizéssel hatmillió forintot gyűjtött össze. Hírportálunk is az ügy mellé állt médiatámogatóként.
Több interjút is olvashatunk a kötetben. Az Isteni Irgalmasság Nővérei szerzetesrend alapítója, Amaka nővér elmondta: „Minden Isten kezében van. Ha valamire szükségünk van, azt én mindig megbeszélem a Jóistennel, és mivel sohasem magamnak kérek, a jó szándékú embereken keresztül valahogy mindig megérkezik a segítség, és haladhatunk tovább előre. Odamegyünk, ahova hívnak minket. Mindenhol egy jobb, igazságosabb világért dolgozunk.” Amaka nővér arról is beszélt, hogy mivel rengeteg a szegény ember, szükség lesz még egy kórházra. A magyar emberek pedig „kicsinek hiszik magukat, pedig nagy szívük van, és mindig készek segíteni másoknak”.
Valerian Maduka Okeke érsek a Katolikus Egyház legfontosabb feladatának tartja Nigériában Isten szeretetének közvetítését, hogy az emberek érezhessék Isten szeretetét, együttérzését, Krisztus üzenetét. „Ezért koordináljuk az iskolák és a kórházak munkáját is. Az iskolákban meg lehet tanítani a fiatalabbakat, hogyan kell jót cselekedni.” A főpásztor nagyon hálás az Afréka Alapítványnak és a magyar embereknek a lelki, fizikai, anyagi segítségért, adományokért.
Nyilatkozik Greguss Anna, Greguss Sándor és Fodor Réka nagyobbik lánya is, aki a kötetben látható gyönyörű fotókat készítette. Úgy fogalmaz: ők egy missziós család, „tehát nemcsak anya missziózik, hanem az egész család része ennek, és ez egy családi projekt”. Elmondta: bár
Az ottani tapasztalatok megerősítették bennem, hogy vegyük észre, mennyi ajándékkal halmoz el bennünk Isten, és akkor is elhalmoz, amikor úgy érezzük, hogy az élet nagyon nehéz. Mert mindig van miért hálát adnunk.” Greguss Anna kitért arra is: teljesen emberi, hogy fáj neki és fájni is fog szeretett édesapja elvesztése, de megtanult igent mondani a fájdalomra és szenvedésre, „a nehézségeimmel együtt is jól érzem magam”.
Interjút olvashatunk a kötetben Fodor Rékával is, aki többek között fölidézi azt az időszakot, amikor 2020-ban, a covidjárvány kezdetén fél évre kint rekedt Nigériában, és emiatt súlyos lelki válságot élt át. Nem beszélt, nem evett. Okeke érsek mozdította ki a holtpontról – ő a születésnapját mindig a börtönben töltötte. A rabok évente háromszor ehetnek húst: húsvétkor, karácsonykor, valamint az ő születésnapján, amikor levág egy marhát, és azt beviszi a rabokhoz. „Nekik ez óriási ünnep, valaki gondol rájuk, imádkozik értük, nem ítéli meg őket, szeretetet, könyörületet mutat feléjük, sokan megtérnek ilyenkor.” Fodor Réka vett egy marhát, és a börtönben töltötte ő is a születésnapját. Akkor megértette: „csak azzal kell foglalkoznom, ami az én befolyásolási körömbe tartozik. Nekem kötelességem és szellemi felelősségem is jól lenni, hiszen csak akkor tudok segíteni, ha én stabil vagyok, és sziklaszilárd a saját hitemben.”
A missziós orvosnő felidézi: egyszer egy újságíró megkérdezte, mi értelme az Afréka Alapítványnak, hiszen rengeteg emberen nem tudnak segíteni. Ám Fodor Réka vallja: ha nem tesznek semmit, akkor nem is lesz semmi. „Izunna atya megtanította nekem, hogy mint egy szemellenzős ló, nem szabad néznem semerre, csak arra, ami a befolyásolási körömbe beletartozik. Azóta mindig csak azt az egy szempárt nézem, akinek odaadom a rizst. Így meg igenis van értelme.”
Németh Lilla fölteszi a kérdést: hogyan lehetséges, hogy az Afréka Alapítvány segítségével hatemeletes egyetemi épület emelkedett másfél év alatt, kétemeletes iskola a dzsungelben egy év alatt? Válasza: „Hittel. Munkával. Szeretettel.
És ha mindenki megteszi a maga részét, akkor jobb hely lesz ez a világ.”
A könyvhez Székely János szombathelyi megyéspüspök és Csókay András idegsebész, missziós orvos írt ajánlást.
Németh Lilla – Dr. Fodor Réka: Afréka 3 – Adi m mma – Egy afrikai törzs tanítása arról, hogy a boldogság nem a szenvedés hiánya
Greguss-Fodor Bt., 2025
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
