Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István keszthelyi esperes plébános ad útravalót.
Jézus továbbra is az élet és a reménység titkáról tanítja a tömeget. Példázatokban beszél, mert így mindenki megértheti üzenetét. Átérzi az emberek fáradtságát, félelmét, azt a belső szorítást, amely a világban hánykolódó ember szívét gyakran összeroppantja. Látja, hogyan nehezednek rájuk a gondok, hogyan fosztja meg őket a reménytől a bizonytalanság, és miként taszítja őket magányba a félelem. Jézus azért szól hozzánk, mert sokszor valóban „nem tudjuk, mit kellene tennünk”.
Meghallja a csendes imát, amikor fáj valami, amikor aggodalom tölt el minket, amikor félünk a gonosz kiszámíthatatlan rombolásától. Ilyenkor példázatokkal tanít, hogy reményt adjon. A mennyek országát a földbe vetett maghoz, a kovászhoz és a mustármaghoz hasonlítja. Mindháromnak el kell tűnnie, „meg kell halnia”, hogy később megmutatkozhasson az élet ereje. Isten országa rejtőzködve van jelen a földön, hogy majd az égben teljes fényében mutatkozzon meg. Elvegyül mindennapi dolgaink között, hogy mindenki befogadhassa és növelhesse magában. A mustármag példázata arra tanít, hogy Isten országa kicsiben kezdődik: a legapróbb magban is ott rejlik a jövő! Ha engedjük, hogy gyökeret verjen a szívünkben, velünk együtt növekszik, és idővel menedéket nyújt másoknak is.
Mennyi embert ingat meg hitében a világban jelen lévő rossz! Ha Isten tökéletesen jó és mindenható, miért tűri el a gonosz jelenlétét? – kérdezik sokan. Bizony, nehéz megértenünk Isten természetét! Pedig a rossz problémájának mélyén Isten szeretetének titka van jelen. Különben miért tanácsolta volna nekünk is: „Ne szálljatok szembe a gonosszal!” Vigyázz, ezzel nem a bűnelkövetésre ad engedélyt, hanem türelemre akar inteni! Vár, hogy az embernek időt adjon a bűnbánatra. A konkolyról szóló példabeszéd különösen fontos a mai világban, ahol annyi a konfliktus és az ellenségeskedés. Jézus nem állítja, hogy nincsenek ellenségeink, de arra tanít, hogy másképpen bánjunk velük. Ha erőszakkal akarjuk kitépni a rosszat, könnyen elpusztíthatjuk vele együtt a jót is. A türelem, a párbeszéd és a bölcs várakozás útját ajánlja. Ez a hozzáállás a béke kultúrájának alapja!
Jézus szereti a mi földünket, akkor is, ha tele van konkollyal, ha nem tökéletes. Azt kéri, ne engedjük, hogy a csalódás vagy a nehézségek megbénítsanak minket. Ezért tanít szeretni akkor is, amikor magunkban vagy másokban felismerjük a rosszat, amikor csalódunk. Így biztat mindannyiunkat a Zsidóknak írt levél: „Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és belsőleg el ne csüggedjetek.” Isten országa jelen van ebben a világban, ahol nem lehet világosan szétválasztani a jókat és a gonoszokat. Isten megengedi, hogy együtt éljenek, azért, hogy a jókat megszilárdítsa az evangéliumi életben, a többiek pedig időt nyerjenek a megtérésre. Csoda az, hogy erősödésével, szárba szökkenésével és növekedésével a jó mag nem nyomja el a konkolyt, hanem átalakíthatja. A kárhozat nem más, mint az önmagába forduló, bezárkózó élet, a reményvesztettség, a szeretettől való félelem, a kapcsolatok elutasítása. Ezzel szemben Isten országa olyan, mint a legkisebb mag: csendben növekszik, mint az igazi szeretet, és menedéket ad sokaknak.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
