Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Sárai-Szabó Kelemen OSB ad útravalót.
A mai evangéliumban Krisztus imádkozni tanítja az apostolokat. Az imádság a kapocs Isten és ember között. Ez az, ami élővé teszi a keresztény ember hitét. Mennyire vagyunk az imádság emberei? Szánunk-e időt az imádságra? Adunk-e időt Istennek, hogy szóljon hozzánk, alakítson bennünket? Sokszor megkísért minket, hogy csak mi szólunk hozzá, újra és újra ismételjük magunkat, s ezért bele is ununk az imádságba, mert nemritkán évekig nincs új témánk, amit felhoznánk neki. Ezért is érdemes szentek imáit végezni, az ő szavaikat segítségül hívni, vagy a zsoltárokat: ezek ki tudnak zökkenteni minket a saját kis világunkból, és másik nézőpontot adni, ami megment bennünket az unalomtól, a belefáradástól.
Krisztus szavai nagyon egyértelműek: ha mi, emberek tudunk jót tenni a másikkal, mennyivel inkább tud mennyei Atyánk. Ez a mondat jelzi a hivatásunkat is: jót tenni a másikkal, és nem elfordulni attól, aki kér tőlünk, akár kimondva, akár kimondatlanul. Hiszen mennyi kérés áramlik felénk nap mint nap! De sokszor már észre sem vesszük, hogy kérik az időnket, a türelmünket, a hallgatásunkat, a biztatásunkat, a mosolyunkat – csupa olyan dolgot, amit mi magunk is elvárunk a másiktól, amit mi is szeretnénk magunknak. Tudjuk-e azt nyújtani a másiknak, amit mi is szeretnénk? A békét, a nyugalmat, a szeretet apró figyelmességeit? Krisztus egyetlen imádságot hagyott csak ránk, holott tudjuk, mennyit imádkozott. De úgy tűnik, hogy többet figyelt mennyei Atyjára, mint amennyit beszélt hozzá. Így ez az egyetlen imádsága különösen fontos dolgokra tanít minket, és igazán életprogram számunkra. Életprogram olyan kapcsolatba kerülni Istennel, hogy atyaként tekintsek rá. Életprogram, hogy megszenteljem a nevét, és ne szégyent hozzak rá. Életprogram, hogy megtegyem az akaratát. Életprogram a megbocsátás gyakorlása. Életprogram az, hogy elforduljak magamtól, és csak Istenre, csak a másikra, a tőlem mérhetetlenül különbözőre hagyatkozzam. Mert a Miatyánk erre tanít: minden Istenről szól – a te neved, a te akaratod, a te országod. Krisztus meg akar tanítani minket arra, hogy felfedezzük a másikat, hogy kinyissuk magunkat a másiknak, és ne önző emberként éljünk, s hogy ne csináljunk magunkból istent, hanem elismerjük és alázatosan elfogadjuk teremtményi mivoltunkat. Az imádság szavai alakítanak bennünket: ezért kell figyelmesen imádkozni betanult imáinkat is, mert a kimondott szónak ereje van. Amit kimondunk, az formál bennünket: az imádság jó irányba alakít. A rossz szavak, a rossz és gonosz beszédek rossz irányba. Ezért is mondja Szent Benedek, hogy az imádságban egyezzék meg a szív a kimondott szóval, s ezért óvja tanítványait a hiábavaló és üres fecsegéstől, mások kibeszélésétől. Mert összefügg a szív és a száj. Életprogramunk van, amire mindennap figyelmeztet bennünket elmondott imánk, a Miatyánk. Elfordulni magunktól, Istenhez térni, ügyelni a rossz szavainkra, hogy a Jóistent egész életünkkel tudjuk dicsérni.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
