Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.
Lassan végére érünk a húsvéti időnek. A feltámadás öröme meghívás mindannyiunknak, hogy átgondoljuk az életünket, hivatásunkat. Mennyire van kapcsolatunk a feltámadt és élő Krisztussal? Mennyire vagyunk az igazi és istenes élet szolgálatában? Jézus mai szavai egyértelműek és a lelkünk mélyéig hatolnak, felkavaróak. A szeretetről mindegyikünknek van fogalma, és nagyon is tudjuk, hol és hogyan vétünk ellene. Milyen nehéz ügy ez, és mennyi minden gyűlik össze bennünk ezzel kapcsolatban az évek során! Vannak sikerült és kevésbé sikerült kapcsolataink, vannak csalódásaink, sebeink. Érdekes, hogy a szeretettel összefüggésben mintha jobban figyelnénk a negatív élményeinkre, azok erősebben meghatároznak bennünket. Jézus nem véletlenül adja parancsba, hogy szeressük egymást. Könnyen esünk abba a bűnbe, hogy nem szeretjük a másikat, hogy kiléptetnénk az életünkből; könnyen tüskéssé tudunk válni, és elzárkózunk a másiktól, vagy közönyössé leszünk, és ezzel elzárjuk magunkat az igazi élettől, a szeretet éltető erejétől. Nagyon is szükségünk van Istenre, szükségünk van kegyelmére, iránymutatására, mert könnyen eltévedünk és elfáradunk a szeretet útján. „Maradjatok meg a szeretetben” – figyelmeztet Jézus, és ez a megmaradás, ez az állhatatosság, kitartás a kulcs ahhoz, hogy életünk krisztusi legyen. Szent Benedek atyánk rendjében az egyik fogadalmunk: az állhatatosság, a stabilitás fogadalma. Mert még a szerzetesi életben is sokszor inkább elmenekülnénk, inkább abbahagynánk az egészet, és valami újat, másikat kezdenénk. Főleg, amikor ugyanazon a helyen, ugyanazon arcok között élek, dolgozom éveken keresztül. Megkísért a menekülés, a változás. Pedig Isten arra hív bennünket, hogy az adott élethelyzetünkben váljunk szentté, gyakoroljuk a szeretetet. „Maradjatok meg a szeretetemben” – ez az igazi nagy kihívás a keresztény életben. Figyelmesen kutatni Isten akaratát a mindennapokban, még akkor is, amikor úgy érezzük, egyetlen nap sem tud újat adni nekünk, minden egyforma már. Figyelni Istenre és a másikra, s életemet odaadni. Figyelni, milyen jelei vannak Isten szeretetének a világban, az életemben. Jézus ma barátai közé hív bennünket, s ezzel meghív, hogy baráti emberré váljunk. Mennyi finomság, ugyanakkor mennyi erő van egy ilyen kapcsolatban! A barátság nem érzelgősködés, hanem nagyon komoly elköteleződés a másik mellett. Érdekel az élete, időt szentelek neki, teret adok neki az életemben. Milyen baráti gesztusom volt az utóbbi napokban? Mikor hívtam meg legutóbb ismerősömet, barátomat egy kávéra, süteményre? Nem lehet mindenkinek a barátjává lenni, de lehet barátságosnak lenni. A középkorban a szerzeteseket Isten barátainak hívták, és a barátságban mindig jelen van az öröm. Öröm afölött, hogy Istené vagyok, hogy Istennél biztonságban van az életem. Adja Isten, hogy mindegyikünk a maga mértéke szerint át tudja adni életét Istennek, kitartó tudjon maradni a szeretetben, a barátságban, és megérezze Isten örömét az életében.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
