A szinodalitás a Szentlélekre figyelő, egymás meghallgatására épülő közös gondolkodás és cselekvés – fogalmazták meg az Egyházban megkezdett folyamat eredményeiről és kihívásairól szóló konferencia résztvevői október 3-án, a budapesti Párbeszéd Házában. Felszólalt többek között Stephen Chow Sau-yan SJ bíboros, hongkongi megyéspüspök, valamint Nathalie Becquart XMCJ, a püspöki szinódus altitkára.
A tanácskozáson részt vett Michael Wallace Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius is.
„A szinodalitás nemcsak egy új egyházprogram, hanem az a mód, ahogy Jézus népe együtt halad a közös úton – fogalmazott a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia által szervezett konferenciát megnyitó beszédében András Attila jezsuita provinciális. Mint mondta,
– Nem bezárkózik, hanem odafordul másokhoz. Meghallgatással kezdődik, azzal, hogy teret engedünk a másik tapasztalatának, azokénak, akiknek a hangja könnyen elveszik, legyenek szegények, fiatalok, csalódottak, keresők, peremen lévők.”
Hozzátette:
„Ha jelen van a Lélek, megszűnnek a címkék, megszülethet a közösség. Ez az ajándék. Legyen mindennapos a magyar egyházban, plébániáinkon, intézményeinkben is” – kívánta a tartományfőnök.
Hongkongi bíboros: A szinodalitás közös figyelem a minket egyesítő Szentlélekre
„Ez nem olyasmi, amit Rómától készen kapunk. Lényege a helyi kontextus, hisz minden egyházmegyének, szerzetesrendnek más a történelme, mások a kihívásai – hangsúlyozta a szinodalitással kapcsolatban Stephen Chow Sau-yan SJ bíboros, honkongi megyéspüspök. – Meg kell különböztetnünk, mi a legjobb a mi közösségünknek, rá kell találnunk, hogy tudjuk azt megvalósítani a saját valóságunkban.” A bíboros előadásában a szinodális folyamat azon ázsiai tapasztalatairól számolt be, amelyek számunkra is tanulságosak lehetnek.
A bíboros kiemelte:
A házasságok, a családok szintjén ez jól működik; egyházi szinten is meg kell tanulnunk ezt a mentalitást.
Előadásából az is kiderült, hogy a szinodális út nem pusztán struktúraváltás az Egyház életében, hanem kapcsolataink, eljárásmódunk kultúrájának átalakulása is, amihez hosszú távú elkötelezettségre, türelemre és edukációra van szükség. Mint mondta, szükséges a hierarchia az Egyházban, például a tanítás kérdésében, de vannak olyan területek, ahol az elöljárók támaszkodhatnának a közösségi megkülönböztetésre.
Hongkongban és más ázsiai egyházmegyékben bevontak nőket, laikusokat, kisebbségeket is a szinodális folyamatba. „Ugyanakkor a szinodalitás nem demokratizálni akarja az Egyházat, ahol különböző pártok küzdenek egymással a saját érdekeikért.
– hangsúlyozta a hongkongi főpásztor.
Meg kell tanulni együtt járni a kirekesztettekkel
Nathalie Becquart XMCJ, a püspöki szinódus altitkára arra kérte a konferencia résztvevőit előadásának kezdetén, hogy rövid csendet tartva idézzék fel saját tapasztalatukat az Egyházról és a meghallgatásról, és utána osszák meg szomszédjukkal. A konferenicateremben valóban egymás felé fordultak a szomszédok, és beszélgettek, sokaknak még kevés is volt az erre szánt három perc.
Nathalie Becquart nővér, a Szinódus Általános Titkárságának altitkára online jelentkezett be a konferenciára. Az Egyház és a periférián élők kapcsolatáról tartott előadásában hangsúlyozta, hogy az Egyháznak tanulnia kell az evangelizáció folyamatát. Nemcsak oda kell mennie a kirekesztettekhez, hanem megtanulni velük együtt járni az úton, és tőlük tanulni. Több példát is bemutatott arra, hogy a szinodális meghallgatás hogyan tudott bekapcsolni a periférián élő embereket és csoportokat az Egyházba – gyerekeket, kizsákmányolt etnikai csoportokat, nőket, fogyatékkal élőket, börtönben raboskodókat. Ugyanakkor arra biztatott mindenkit, hogy
Hangsúlyozta, hogy a szinodalitásnak figyelemmel kell lennie a helyi sajátosságokra, más a szinodális folyamat Magyarországon, mint Afrikában vagy Ázsiában. Az Egyház átalakulásához mindenhol szükség van helyi kezdeményezésekre, és ebbe a folyamatba is be kell vonni a periférián élő csoportokat, közösségeket.
Előremutató tapasztalatok a magyar egyház szinodális útján
A délutáni első kerekasztal-beszélgetésen különböző életállapotú résztvevők osztották meg magyarországi tapasztalataikat a szinodalitásról Szigeti Szabolcs kérdéseire válaszolva.
Elsőként Görföl Tibor teológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára járta körül történelmi (John Henry Newman írásai), horizontális (Róma és az egyházmegyék, a hierarchia és a hívek viszonya) és vertikális szempontból (az Isten igazságának egyre mélyebb közös keresése) a szinodalitás fogalmát. Mint mondta: ha az igazság egyedüli, feltétlen letéteményeseinek tartjuk magunkat, Jézus Krisztust hazudtoljuk meg. Ha viszont meg tudjuk őrizni az egymás mellett létezés szembenállásainak termékeny feszültségét, kiderülhet a világ számára, hogy a Krisztust követő Egyházban másfajta dinamikák működnek.
Szociológus kollégája, Révay Edit OCV épp azt vizsgálja, hogy a magyarországi szerzetesrendekben milyen szinodális folyamatok zajlanak. Sok közösség nagyon mélyen belebocsátkozott ebbe a folyamatba, és ha szembesültek is nehézségekkel, pozitívan értékelték a folyamatot. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola munkatársa is azt hangsúlyozta, hogy az a jelenség, amit a szinodalitás takar, az Egyháznak kezdettől sajátossága. Már Szent Benedek Regulája is tanácsolja a vezetőknek, hogy fontos döntések előtt tanácskozzanak a közösség tagjaival, s arra is felhívja a figyelmet, hogy a Szentlélek sokszor a legfiatalabb tagon keresztül szólal meg.
Pecze Zsombor, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatója arról beszélt, hogy generációja ugyan hajlamos a bezárkózásra, a zárt gondolkodást viszont nehezen viseli. Egyetemistaként, amikor felfedezik a világot, különösen is fontos nekik, hogy gyakorolják magukat abban a kultúrában, amit a szinodalitás jelent. Szerinte ez a radikalizálódástól is megóvja a fiatalokat. Ezért indított társaival a szakkollégiumban a szinodalitással foglalkozó programsorozatot. Úgy látja, nem az aktuális társadalmi trendek másolása, hanem kereszténységünk hiteles megélése lehet vonzó a nem hívő fiatalok számára. A szinodális párbeszédet pedig egy olyan közösségnek látja, amelyben a világban szolgáló keresztények megerősödhetnek.
Huszár Domonkos, a Szentjánosbogár közösség elnöke korábban nem kísérte közelről az Egyházban zajló szinodális folyamatokat, ám azok lelkisége az ignáci közösségben a kezdetektől élő. Akit meghallgatnak és megértenek, azt meg tudják szeretni – foglalta össze a Szentjánosbogarak mentalitását. Ezt a lelkületet (a majd én majd megmutatom helyett az én meghallgatom mentalitást) viszik el évről évre táboraikkal az ország különböző településeire, a részt vevő fiatalok pedig otthoni közösségeikbe.
Félelmek, berögzöttségek és a személyes szint
Saját tapasztalatokról és nehézségekről, valamint a mentális egészség szerepéről esett szó a második kerekasztal-beszélgetés során Lázár Kovács Ákos moderálásával.
Orosz Andrea, az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat vezetője, a bankonybéli bencés közösség oblátája a személyes szintet emelte ki mint a szinodalitás alapját: „Vegyem észre, ha a mellettem állók közül valakit most meg kell szólítani, és halljam meg, ha megszólítanak.” Értő figyelemmel kell hallgatni, akkor is, ha nem értünk egyet beszélgetőtársunkkal. El tudjuk-e fogadni egymást félretéve az előítéleteket, van-e bennünk érdeklődés, kíváncsiság a másik ember és helyzete iránt? – tette fel a kérdést.
Udvarhelyi Zsuzsanna teológus, a piliscsabai egyházközség szinodális munkacsoportjának vezetője az 1990-es évek magyarországi katolikus egyetemistamozgalmainak pezsgése és a szinodalitás között vont párhuzamot. Mint mondta, ugyanazt az örömöt érzi most, hogy újra együtt tesznek az Egyházért, a közösségért. Saját plébániai közösségét hozva példának arról beszélt, hogy azokat is meg kell hallgatni, akiknek ellenérzéseik vannak a szinodális folyamattal kapcsolatban, akik félnek annak következményeitől.
Martos Levente Balázs esztergomi-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora a lelkigondozáshoz hasonlította a szinodális utat: mindkettő lassú folyamat, amelyhez sok időre van szükség. Beszélt a magyar társadalomban és Egyházban is meglévő központ–periféria ellentét nehézségeiről: ez régóta meglévő berögzöttség, és ennek kapcsán sok vidékinek van negatív személyes tapasztalata. Felidézte, hogy amikor Rómában tanult, jezsuita tanárai azt tanácsolták neki, hogy ne csak a négy fal között tanuljon, hanem menjen ki az utcára a rászoruló emberekhez.
– hangsúlyozta a püspök.
Szöveg: Feke György; Gianone Péter
Fotó: Pásztor Péter
Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
