A művészet akkor válik igazán élővé, amikor nem csupán a szemünket szólítja meg, hanem a lelkünket is – fogalmazott Udvardy György érsek Takács Tünde, Erzsébet nővér kiállításának ünnepélyes megnyitóján a Veszprémi Érseki Főiskolán. A tárlat a művészet eszközeivel hívja belső útra a látogatót: önmagunk és ezen keresztül Isten felé – adta hírül a Veszprémi Főegyházmegye március 14-én.
A Veszprémi Érseki Főiskolán (VÉF) kialakított tárlaton Erzsébet nővér tizennyolc alkotását lehet megtekinteni.
Sebestyén József, a VÉF rektora úgy fogalmazott, a képeket látva három szó jutott az eszébe: út, fény és Isten. Ezek tematizálják a kiállítást is.
A megnyitón Udvardy György veszprémi érsek mondott köszöntőt. A főpásztor az alkotás és az emberi lélek kapcsolatára irányította a figyelmet. A művészet különleges módon képes megszólítani az embert. Nem csupán a formák vagy a látvány ragadja meg a szemlélőt, hanem az a belső tartalom, amely az alkotás mögött húzódik meg – hangsúlyozta az érsek. – A mű akkor válik igazán élővé, amikor képes a nézőt megszólítani és belső útra hívni.
Az ember életében fontos pillanat, amikor megáll, szemlélődni kezd, és kérdéseket tesz fel önmagának – emelte ki Udvardy György.
Az alkotás folyamata sokszor a keresésről szól: a művész gondolatai, kérdései és tapasztalatai jelennek meg a művekben. A kiállítás ezért nem csupán esztétikai élményt kínál, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a látogatók saját gondolataikkal és érzéseikkel találkozzanak – mutatott rá a veszprémi érsek.
Az ünnepélyes megnyitón Teréz nővér felolvasta Dsida Jenő Én hívlak élni című költeményét, melynek sorai jól illeszkedtek a kiállítás lelki üzenetéhez.
Az esemény zenei szolgálattal is kiegészült: Fődi Lili énekelte Pintér Béla Velünk az Úr című dalát.
Erzsébet nővér elmondta: a tárlat központi gondolata az út önmagunkhoz és azon keresztül Istenhez. A művek a belső keresés, az önismeret és a hit kérdéseit járják körül, és arra hívják a látogatót, hogy nyitott szívvel szemléljék az alkotásokat.
Mint személyes vallomásában megosztotta, az alkotás számára egy különleges belső utazássá vált. Egy nehéz időszakban, amikor súlyos betegséggel küzdött, a festés és az alkotás csendje adott neki erőt.
A művek megszületése közben – fogalmazott – mintha háttérbe szorult volna a betegség, és egy másik valóság nyílt meg: a belső figyelem, az elcsendesedés és az Istennel való találkozás tere. Ez a folyamat nemcsak művészi út volt, hanem lelki zarándoklat is, amelyben a kérdések, a csend és a keresés mind-mind közelebb vezettek önmagához és Istenhez.
A látogatóknak azt kívánta, hogy a művek szemlélése közben merjenek elindulni azon a belső úton, amely közelebb vezet önmagunkhoz és Istenhez.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
