Irdatlanul nehéz hónapok várnak a kárpátaljai magyarokra, ha beköszönt a kemény tél. Egyre nagyobb a nyomor, a helyzet pedig drasztikusan romolhat ; amint a hőmérő higanyszála 0 Celsius-fok alá süllyed, nem lesz miből fűteni. Az emberek hosszú ideje a félretett pénzükből tengődnek, ha elfogynak a tartalékaik, tömegesen Magyarország felé vehetik az irányt.
Az elképesztő nehézségeken igyekszik könnyíteni a Magyar Református Szeretetszolgálat, amely minden héten visz adományokat a nehéz sorsú embereknek. – Sanyi bácsi! Segítsen a gyermekemen, mert nagy fájdalmai vannak, a gyógyszereket sem tudom kiváltani! Mi lesz velünk? – rohanja le kétségbeesetten a mikrobuszból kiszálló Pál Sándort egy beteg kisfiát egyedül nevelő beregszászi anyuka.
A Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke igyekszik nyugtatni az asszonyt, a gyermeknek finomságokat ad, ami egy rövid időre eltereli a kisfiú figyelmét a fájdalmáról.
Pál Sándor már négyszemközt mondja el: az egyéves picin nem lehet segíteni. – Végstádiumos agydaganatban szenved. Hiába vittük el több orvoshoz, menthetetlen. A segítségünkkel kap ugyan gyógyszereket, de csak az időt lehet húzni és a fájdalmát csökkenteni – mondja szomorúan.
A beteg magyar kisgyermek és édesanyja körülbelül negyven másik családdal együtt egy lepusztult háromemeletes önkormányzati bérházban lakik Beregszász szélén. Az ingatlanban megdöbbentő állapotok uralkodnak, mindent elborít a kosz és a szemét. A kimosott ruhákat a ház előtti fák közé kifeszített köteleken szárítják, ami a ködös, nedves idő miatt nem ígérkezik sikeres vállalkozásnak. Az alagsor egy része tavaly nyáron kiégett, a kormos helyiségekben tüzelőt halmoztak fel.
A házba belépve, a folyosókon egymás mellett sorakoznak a használt pelenkák és a megtelt bilik, sőt az egyik folyosó végén – itt részben a falak is hiányoznak – egy nyitott WC-t „alakítottak ki”. Az ajtó hiányzik, bent vastagon áll a szennyvíz. Több lakás és különböző helyiségek ablakai hiányoznak, a válaszfalak pedig néhol olyan állapotban vannak, hogy a folyosóról át lehet látni rajtuk. A tető helyenként beázik, így több lakás mennyezete és falai vizesek.
Azt gondolnánk, ilyen körülmények között lehetetlen élni, a bérház első pillantásra elhagyatottnak is tűnik, aztán néhány perc alatt több tucat – magyar, cigány és ukrán – ember bújik elő.
Az egyik, 20-25 négyzetméteres hajlékban egy fiatalasszony él három kiskorú gyermekével. A lakásban hihetetlen körülmények vannak, a pókhálóval elborított falak nedvesek, mivel fentről szivárog a víz. Az asszony egy fatüzelésű kályhával fűt, így nehéz, oxigénhiányos a levegő. A legkisebb gyermeke talán épp az egészségtelen klíma miatt falfehéren, mozdulatlanul ücsörög az ágyon. – Nincs semmi baja, nem beteg, csak ő ilyen – mentegetőzik az édesanyja, aki 2800 hrivnyát, körülbelül 36 ezer forintot kap gyermekei után. Ebből kell megélniük. Ez szinte lehetetlen, mert az árak a magyarországihoz hasonlóak. Az anyuka a kárpátaljai viszonyokat tekintve nincs is annyira rossz helyzetben, mert akad olyan asszony a házban – neki egy tízéves kisfia és egy 19 éves lánya van –, aki 385 hrivnyából él, ami kevesebb, mint 5000 forint.
A középkorú hölgynek mégsem ez a legnagyobb baja, hanem az, hogy két napja nem éri el lánya élettársát, aki a keleti fronton harcol. – A nyáron vonult be, eddig mindig tudtunk beszélni, most viszont elérhetetlen, pedig ötször hagytam neki üzenetet – mondja az asszony.
Közben a szeretetszolgálat munkatársai kiosztják az adományokat: először a gyermekeknek chipsszel és ropival kedveskednek, majd a családoknak vitaminokat, ruhákat és névre szólóan egységcsomagokat adnak át. A dobozokban tartós élelmiszer – étolaj, liszt, rizs, cukor, tészta és konzerv – van. A családok lassan, az adományokon veszekedve, visszahúzódnak lakásaikba.
A Magyar Református Szeretetszolgálat Beregszászon, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjában is hagyott adományokat. Molnár Zsolt verbőci lelkésznek, a Kárpátaljai Református Egyház mezőgazdasági referensének átadtak két földvizsgáló műszert és kis laboratóriumot, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ajánlott fel. Ezekkel a kárpátaljai gazdák megvizsgálhatják a földjeiket, így egy-egy beruházás előtt meg tudják határozni, mit érdemes ültetniük. – Ha valaki megműveli a földjét, és komolyabb összeget fektet be, kicsi az esélye, hogy elhagyja Kárpátalját.
S ez most a legfontosabb – tette hozzá Molnár Zsolt. Pál Sándor ezenkívül pénzbeli adományt adott át Tóth Lászlónak, a Nagyberegi Református Líceum lelkészi igazgatójának, a Kárpátaljai Református Egyház oktatási referensének. – Vállaltuk, hogy csaknem nyolcvan tehetséges, de rászoruló általános és középiskolás diáknak, valamint felsőoktatási hallgatónak adunk egy éven keresztül havi 5000 forint támogatást, és segítünk egy pedagógust is 10 ezer forinttal. Most ennek a felajánlásnak a felét adtuk át – számol be róla Pál Sándor.
Később egy kilencgyermekes magyar családhoz látogat el a református szeretetszolgálat. Ők negyven négyzetméteren tucatnyian laknak, itt él a házaspár hat gyermeke és a legnagyobb lány a párjával, akiknek már szintén van babájuk. Csak két nagyfiú nem lakik itthon, mert elmenekültek a katonai behívó elől.
A család egyik kisfia, Gergő mosolyogva szalad Pál Sándor elé, és azzal dicsekszik, hogy neki és három testvérének kész lett az útlevele.
– Na végre, nem hiába segítettünk, fél év után sikerült ezt is elintéznünk. Jövő nyáron jöhettek ti is Magyarországra táborozni – pacsizik le Pál Sándor Gergővel.
Beregszász után Ungvárra vezet a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársainak útja, az ottani református központban is várják már az adományokat. Itt újabb száz doboz tartós élelmiszert pakolnak le, ezt később a helyi rászorulóknak osztják majd ki. Akad olyan idős néni, aki már várja a segítséget. Csak az egységcsomagja fele fér a táskájába, azt is alig bírja el. Ígéri, hogy a maradékot másnap elviszi.
A magyar csoport látogatásának hamar híre megy, Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője a titkosszolgálattól kap telefont.
– Egyelőre az SZBU, az ukrán biztonsági szolgálat emberei csak kávézgatni és beszélgetni szeretnének velem. Addig jó, míg ez így van, mert ha hívatnak, akkor nagyobb a baj. A titkosszolgálat egyébként folyamatosan figyelemmel kíséri a működésünket, minden istentiszteletemen ott van egy emberük – mondja mosolyogva Héder János.
A református szeretetszolgálat végül Ungtarnócra látogat el, ahol a helyi és egy másik gyülekezetnek szánt adományokat is lepakolják. – Most, hogy közeledik a tél, leírhatatlan gondok lesznek. Az emberek a tartalékaikat élik fel, és a megnövekedett gázárak tragédiával fenyegetnek. A kárpátaljaiak nagy része képtelen lesz kifizetni az óriási gázszámlákat, s csak akkor van esélyük a túlélésre, ha az egyik szobában húzzák meg magukat, és csak ott fűtenek. Sokan, közintézmények is, megpróbálkoztak azzal, hogy vegyes tüzelésű kazánokat szereltek be, erre az egekig emelkedett a fa ára, ráadásul nem is lehet kapni – mondja el Pál Sándor.
http://magyaridok.hu
Forrás:magyarellenesseg.com
Tovább a cikkre »
