USSA, avagy Amerikai Egyesült Szocialista Államok

USSA, avagy Amerikai Egyesült Szocialista Államok

A forradalmi harc céljai változhatnak az idők folyamán, az éceszgéberei azonban változatlanok maradnak.

Amióta a Préjugix nevű – minden franciaországi progresszív patikában kapható – előítélet-kipurgáló gyógyszer segítségével a haladás útjára léptem, kezdem egészen más színben látni a világot. A korábbi fekete-fehér helyett rózsa-, sőt egyenesen szivárvány- (LBBT) színben. Régebben a vöröset is csak kísérőszínek, konkrétan fekete és fehér társaságában tudtam értékelni, de most már önmagában is.

Hasonlóan az amerikai fiatal felnőttek (21–38 évesek) több mint egyharmadához, akik a lehető leghaladóbb módon kommunistának vallják magukat. A korosztálybelijeik fele ugyan még mindig a kapitalizmusra esküszik, de az ő számarányuk rohamosan csökken, miközben a kommunistáké lendületesen növekszik, az utóbbi egy évben például nyolc százalékkal. A haladás szempontjából még ennél is biztatóbb momentum (vö. Momentum!), hogy a kortárs amerikai fiatalok több mint egyötöde a magántulajdon megszüntetésének és a Pol Pot-féle teljes vagyonközösségnek a híve, 70 százalékuk pedig már most is kész lenne szocialista jelöltre szavazni, persze nem a nemzeti, hanem a nemzetközi fajtából, jelesül Bernie Sandersre, a demokrata párt egyik prominensére, Trump potenciális kihívójára (More than a third of millennials polled approve of communism, marketwatch.com, 2019. november 2.).

Komoly feladatok várnak viszont a kommunistákra az amerikai tömegek műveltségi szintjének az emelése terén, amely a kapitalista állam tudatos népbutító politikája és a hollywoodi dekadens kultúrsalak mértéktelen fogyasztása következtében jelenleg a béka feneke alatt leledzik. Az USA 320 milliós népességéből ugyanis csaknem 50 millióan funkcionális analfabéták, noha közülük minden ötödik középiskolát végzett, több mint 50 millióan pedig 9-10 éves gyerekek olvasási és szövegértelmezési készségével rendelkeznek.

Ez a százmilliós osztály- és öntudatlan biomassza évente kétmillió fővel növekszik, mert a mai fiatalok még az elődeiknél is nehezebb felfogásúak. Olyannyira, hogy az elemi iskolás végzősök 65 százaléka manapság – finoman szólva – „járatlan” az olvasásban (65% of Public School 8th Graders Not Proficient in Reading; 67% Not Proficient in Math, cnsnews.com, 2018. május 1.). Csakis ennek tudható be, hogy minden harmadik amerikai – sőt tíz fiatalból négy – azt hiszi, hogy csak kétmillió vagy még kevesebb zsidó áldozata volt a holokausztnak. Ráadásul az amerikai felnőttek 15 százaléka szerint engedni kell a náci jelszavak és jelképek használatát, 11 százalékuk pedig elfogadhatónak tartja a neonácik létezését (Holocaust Knowledge & Awareness Study 2018, claimscon.org). Ez utóbbi probléma gyökeres megoldása érdekében az amerikai haladó erők minden bizonnyal sikerrel hasznosíthatják majd bolsevik elődeik jól bevált módszereit (forradalmi terror, statáriális kivégzések, Gulag stb.).

Hírdetés

A szovjet korszak egyik korszakos szociális vívmánya volt az alkoholizálás korlátlan szabadsága. Nincs ez másként napjaink preszovjet Amerikájában sem, ahol a népesség többsége permanens forradalom híján permanensen illuminált. Gyakorlatilag az egész ország mari­huána­felhőben úszik, a nagytőkések által kizsákmányolt dolgozók pedig többnyire metamfetaminnal stimulálják magukat sztahanovista munkateljesítményre. A világnépesség öt százalékát adó amerikaiak fogyasztják el a világ opioidtermelésének 80 százalékát, ami az alkoholtilalom idejéből datálódó endemikus részegséghez társulva a világ talán legbefolyásolhatóbb népességévé teszi őket. Annál is inkább, mert a kannabinoidoknak van egy különleges hatásuk az agyra, nevezetesen a memóriatörlés.

Napjaink Amerikájában a marihuána százmillióknak segít elfelejteni a kapitalista lét értelmetlensége okozta frusztrációjukat, további vegetálásra ösztönözve őket. Ez azt is jelenti, hogy ugyanabban a témában újra és újra könnyedén manipulálhatók, mert a részben mesterségesen (közoktatás + Hollywood), részben önként (alkohol + kábítószerek) letompított emlékezetüknek köszönhetően mindig tabula rasát képviselnek, és sohasem változik a reakciójuk, látványosan hatékonnyá és végtelenül újrahasznosíthatóvá téve a modern tömegmanipulációs technikákat.

A világon egyedüliként az USA-ban – legalábbis elvileg – még teljes a szólás szabadsága. Újabban azonban e téren is örvendetes progresszív tendenciák mutatkoznak. Immár az amerikaiak 51 százaléka csak elavult feudális csökevénynek tartja a szólás szabadságát garantáló alkotmánymódosítást, 48 százalékuk illegálisnak nyilvánítaná a „gyűlöletbeszédet”, vagyis mindent, amit gyűlölnek hallani, közülük minden második börtönnel büntetné. Persze ez esetben is a genetikailag retrográd fehérek jelentik a társadalmi haladás kerékkötőit, hiszen csak 43 százalékuk támogatja a szólásszabadság korlátozását, 52 százalékuk viszont ellenzi, miközben a társadalmi haladás élcsapatát alkotó latinók (spanyol ajkú félvérek) és wakandaiak (feketék) között 60-70 százalékos a támogatók aránya (Majority of Americans Want to Scrap First Amendment, Polling Finds, campaignforfreespeech.org, 2019. október 23.).

Az amerikai újkommunizmusnak tehát etnikai kritériumok alapján kell megvalósulnia, az őket megillető helyre, ti. a társadalmi piramis aljára és végeredményben a történelem szemétdombjára juttatva a fehéreket mint par excellence haladásellenes elemeket. Amíg még egyáltalán léteznek, mert a végcél természetesen nem lehet más, mint a totális megsemmisítésük, ahogyan azt a Harvard Egyetem egyik lánglelkű forradalmára, a néhai Noel Ignatiev elvtárs programalkotó téziseiben anno megfogalmazta: „Addig szándékozunk ütni a halott fehér hímeket és az élőket, és a nőstényeket is, amíg a »fehér fajként« ismert társadalmi szerkezet megsemmisül. Nem »leépül«, hanem megsemmisül.” (Abolish the White Race, Harvard Magazine, 2002. szeptember–október.).

Marx nyomán a bolsevikok számára még a burzsoázia volt a főellenség, Ignatiev nyomán az amerikai újbolsevikok számára már maga a fehér ember – en bloc. Ez is csak a jövőbeli amerikai Szovjetunió ideológiai-dogmatikai felsőbbségét bizonyítja oroszországi archetípusához képest. A forradalmi harc céljai változhatnak az idők folyamán, az éceszgéberei azonban változatlanok maradnak. Így a folyamatosság biztosított az idők végéig.

Gazdag István – Demokrata.hu


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »