Üres zseb, nagy száj Kulcsár Péter2025. 10. 22., sze – 15:17
A szociális média elterjedésével kimondottan fárasztóvá vált a közéleti események követése. Nemcsak azért, mert rengeteg új információ zúdul arra, aki megpróbálja kihámozni, mi is történik valójában az országban, hanem mert a politikusok mondanivalójának és témafelvetéseinek egy része teljesen fals, hamis is. Méghozzá tudatosan.
Általános sztereotípia a politikusokról, hogy hazudnak és csalnak. Ez ebben a formában biztosan nem igaz, léteznek alapvetően jó szándékú politikusok is. Viszont a kényelmetlen kérdések és témák alól való kibúvásnak rengeteg más formája van a konkrét hazugságokon túl, nem kell rászorulni a kamuzásra. Fontos ügyekben hazudni már csak azért is kockázatos, mert egy információ valóságtartalmának leellenőrzése a legtöbb esetben egyszerű, a magyarázkodás pedig kínossá válhat. Aki nem akar kényelmetlen kérdésekkel szembesülni, könnyen megelőzheti azt: egyszerűen be kell dobnia a köztudatba, majd hangosan harsognia egy teljesen más témát. Az eredeti problémáról pedig egy idő után úgyis megfeledkezik a nyilvánosság, vagy a súlyát tekintve nem kezeli a helyén a kérdést.
Lehet, hogy ez ebben a formában túlságosan elvont, de még Szlovákián belül maradva is rengeteg gyakorlati példára lefordíthatjuk, miként alkalmazzák a különféle figyelemelterelési stratégiákat. Vegyük a költségvetési vitát. Az állampolgárok mindennapi életére és pénztárcájára az állam által kivetett adók, járulékok, végső soron a költségvetésben meghatározott sarokszámok bírnak a legnagyobb hatással. A megszorításokról – mivel a költségvetés rossz állapotban van – a nyáron egyeztetett a kormánykoalíció, majd gyorsan bemutatták a reformokat, és pár nap alatt lezavarták a kapcsolódó parlamenti vitát is.
Eközben rengeteg olyan esemény zajlott a közéletben, ami túlmutatott a büdzsén, a témák egy része teljesen kiszámított módon került elő pont most. A kormánykoalíció kora nyárról őszre rakta át az ellentmondásos alkotmánymódosításról szóló vitát, ami Robert Fico elvárásain messze túlteljesített, hiszen az előre borítékolható kudarc helyett az ellenzék alkalmatlanságán és tanácstalanságán szórakozhatott a nyilvánosság. A közhangulat nyári alapozásában segített a választási rendszer átalakításáról szóló vita, amelybe a Hlas, a KDH és az SNS verzióin túl a Smer is belekavart a saját ötletelésével. A megszorítások bejelentésének időpontjában a kormány emellett a biztonság kedvéért bedobta a közbeszédbe az önkormányzati és parlamenti választási ciklusok kitolásának kérdését is, amire végképp nincs sem ereje, sem igazi hajlandósága. Robert Fico pedig a megszorítások bejelentését követően külön állt a mikrofon elé, hogy a konszolidáció helyett egy civil szervezet állítólagosan elsikkasztott tízezreiről beszéljen. A külpolitikai manővereket (az ukrán–orosz háború vonalán tett kijelentésekkel) még meg sem említettük.
A stratégia végeredménye, hogy az információs túlcsordulás miatt a sajtó, az ellenzék, a nyilvánosság teljesen mással foglalkozik, mint amivel egy csendesebb, nyugodtabb környezetben tenné. Akármilyen abszurdak a kormánykoalíció felvetései, nincs igazán más választásuk – hírértéke van annak, amit Fico, Gašpar vagy Šutaj Eštok bejelent. A hatalom gyakorlói pedig bármi másról szívesebben beszélnek, mint arról, hogy miért is élünk rosszabbul.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
