A koronavírus-járvány olyan új helyzeteket is felszínre hoz, amilyeneket a térségünkben élő emberek generációi eddig nem ismerhettek. Azzal mindenki tisztában van, hogy az elsődleges egészségügyi problémák, illetve azok megoldása tapasztalat és ismeretanyag hiányában felemás megoldásokat is eredményezhet. Az ezeket kísérő adminisztratív és főleg politikai munka viszont a régi, jól ismert urambátyám-megoldásokat jelent.
A koronavírus terjedését fékező tesztelés, illetve a vírussal szembeni ellenállást kialakító oltás a két fő fogalom, amely iránt a lakosság érdeklődése az utóbbi hetekben, hónapokban sem csökken, sőt, a védő vakcina esetében kifejezetten nő az emberek figyelme. Röviden talán úgy határozhatnánk meg, hogy a tesztelés, annak olykor vitatott hatékonysága miatt, egyre inkább kényszeredettséget vált ki, és ezért, aki csak teheti, megpróbálja elkerülni. Az oltás viszont a tudomány jelenlegi állása szerint megoldást és védettséget jelent, ezért a nagy többség szeretné, ha minél előbb részesülhetne belőle.
Szlovákiában az elmúlt hetekben mindkét területen olyan kirívóan elrettentő eset került napvilágra, hogy az átlagpolgárban már nemcsak a „fejesekkel” és a celebekkel kapcsolatos fenntartások erősödtek meg, hanem felmerül a kérdés, hogy a vélt előjogokkal való visszaélés nem váltja-e ki a társadalomban a rendelkezések be nem tartásában, azok elszabotálásában megnyilvánuló lakossági ellenállást?
Röviden ismételjük el, mi foglalkoztatja a közvéleményt a tesztelés önkényes elmulasztása, illetve az oltáshoz való soron kívüli hozzájutás terén.
Az előbbiben Štefan Hollý (Sme rodina) miniszterelnök-helyettes jeleskedett, aki angliai magánútja után nem volt képes elárulni, hogy a Szlovákiába való hazatérte után karanténba vonult-e, illetve átesett-e az ilyenkor előírt PCR-teszten?
Hetek múlva „nyögte ki” a Közegészségügyi Hivatal egyébként közmegbecsülésnek örvendő elnöke, hogy a politikus az ő jóváhagyásával jutott kivételhez, és ennek értelmében kerülhette el mind a karantént, mind a tesztet.
A hosszú hallgatás és maga a magyarázat is felkeltette a parlamenti ellenzék és a lakosság gyanakvását, hogy
a kivétel utólag lett megítélve, felmentést adva a miniszterelnök helyettesének.
Burkoltan kritikus megjegyzések születtek a koalíciós partnerek részéről is, ám a társadalomra az gyakorolt igazán negatív hatást, amikor kiderült, hogy
a kivételezettek köre eléri a kilencezret!
Az előírások értelmében kivételt csak kormánytag kérhet más személy számára is, így azonnal megindultak a találgatások, hogy ki mindenki részesülhetett ilyen „kegyben”? Az összes szóba jöhető intézmény elzárkózott a konkrét nevek közlésétől, a fő higiénikus hivatala is csak annyit közölt, hogy nem vizsgálták az egyes igénylések megalapozottságát vagy egyéb hátterét.
A másik nagy közfelháborodást kiváltó ügy az egykori teniszvilágbajnoknak, Dominika Cibulkovának és férjének az esete, akik minden fontossági sorrendnek fittyet hányva, soron kívül kaptak meg az éppen csak az országba érkezett első pár ezer vakcina közül egyet-egyet. Ahogy a Hollý-féle eset, úgy a Cibulková-féle oltás is rövid időn belül feltárta, hogy nemcsak egy-egy egyén esetében fordult elő ilyen. További sportolók, de főképpen minisztériumi főhivatalnokok nevei kerültek hosszabb-rövidebb ideig reflektorfénybe, akik szintén az egészségügyi alkalmazottak és a veszélyes munkát végzők kárára részesültek az oltásban.
A társadalomban azért is váltott ki mindkét eset nagy felháborodást, mivel a mostani kormánykoalíció arra is alapozta működését, hogy bemutassák, tudnak ők az eddigi urambátyámos, csókos, kedvezményezetti, privilegizált rendszer nélkül kormányozni.
Bárki belátja, hogy krízishelyzetben nem lehet gyorsan olyan törvényeket hozni, amelyek minden élethelyzetet lefednek.
Vegyük csak azt a szintén pár héttel ezelőtti helyzetet, amikor öt parlamenti képviselő hiányzott ahhoz, hogy a kormány meghosszabíthassa a rendkívül helyzetet. Ján Mikas fő higiénikus akkor felmentést adott a bizonyítottan fertőzött képviselőknek a karantén alól, s ezzel, bár rendkívül szokatlan és akár veszélyes helyzetet is teremtve, hozzájárult az ország működésének a fenntartásához.
Azt viszont bármelyik politikus is elismerheti, hogy amikor már majdnem tízezer ez egyéni kivételek száma, valami bűzlik Dániában. Magyarán: visszaélnek a rendszerrel.
Ahogy a jogtudósok megjegyzik, a törvény adta lehetőséggel elsősorban élni s nem visszaélni kell. Azért választunk olyan politikusokat az ország élére, mert feltételezzük, hogy a két lehetőséget értő hozzáállással el tudják különíteni egymástól.
A fenti esetek azt bizonyítják, hogy ez az idő továbbra sem érkezett el. Marad hát a közvélemény ráhatása, amely ugyan nem automatikus és nem rendszeres, abban azonban minden politikus és celeb biztos lehet, hogy az emberek, a választók, az újságolvasók, ha sok mindenben különbözőek is, abban egységesek, hogy a belső igazságérzetük törvények nélkül is hangosan jelzi, az ilyen praktikák ideje lejárt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/4. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
