Október 3-án a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház és a nemrégiben átadott Római Katolikus Rendezvényközpont adott otthont a Cursillo mozgalom 2026-os országos találkozójának. A rendezvényről Oláh-Kocsis Mónika és Oláh Levente írt beszámolót, amit szerkesztve közlünk.
A Cursillo mozgalom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében több mint harminc éve van jelen, és generációkon átívelőn kapcsolja össze mindazokat, akik a mai világban is elkötelezettek az apostoli tevékenységben. Az ultreya (találkozó) a Cursillo örömeinek felidézésére ad lehetőséget.
A rendezvényre a szervezők 350 előzetesen regisztrált jelentkezőt vártak. Az előkészületek hosszú hónapokat, a megvalósítás és a lebonyolítás odaadó szíveket kívánt. Ezúton is köszönjük minden, a szervezésben, előkészületekben, mozgósításban és megvalósításban részt vállaló testvér áldozatos segítségét, és minden elmondott imát, amellyel az Atyaisten áldását kérte rendezvényünkre.
Külön köszönet illeti Palánki Ferenc kinevezett kalocsa-kecskeméti érseket, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzóját az anyagi hozzájárulásért és a helyszín biztosításáért, valamint a megjelent papokat; a Cursillo mozgalom Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei lelki vezetőjét, Varga Lórántot; világi vezetőjét, Dvorszky Tamásné Évát és természetesen a tanúságtevőket.
A program zenés dicsőítéssel kezdődött a Társak Zenekar vezetésével. A köszöntések és a nap programjának ismertetését követően Szűcs Imre papi tanítása következett. A beszéd a Cursillóra jellemző vidám hangvételt kapott, ugyanakkor mélységében taglalta a kérdést: kit is kellene nekünk, férjeknek, feleségeknek, apáknak, anyáknak, testvéreknek, gyermekeknek meghallgatnunk a mindennapokban?
Elhangzott az idei ultreya mottója: „Uram, kihez mennénk? – Együtt az ifjúsággal”. A mottó első fele János apostol evangéliumában Péter szájából hangzik el, feleletül arra, hogy Jézus megkérdezi tanítványait: „Ti is el akartok menni?”. Az Istennel való kapcsolattartás nem lehet egyoldalú. Imádkoznunk kell, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy figyeljünk szavára, s arra, ahogyan kinyilatkoztatja magát.
Meg kell teremtenünk az időt a csendességre.
Szűcs Imre azt kérte a résztvevőktől, hogy fektessenek még nagyobb energiát az apostolkodásba. Szólítsuk meg a környezetünket, és bízzuk magunkat Jézusra, ahogyan a genezáreti tavon halászó apostolok tették.
A tanítást a világiak tanúságtételei követték.
A szentmise főcelebránsa Juhász Imre újfehértói plébános volt. Szentbeszédében Jóbot állította példaként a résztvevők elé a világ történéseihez való hozzáállás szempontjából: „Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen gondolatunk sincs rejtve teelőtted” (Jób 42,2).
Az ultreyát találkozásként írta le, melyen nem csupán egymással, de az Ige és az Eucharisztia ajándékával is találkozunk. Az együttlét örömét az evangéliumban hallottakkal állította párhuzamba, mikor a 72 tanítvány visszatért küldetéséből. Felhívta a figyelmet: nem sajnálkozni jöttünk össze, hanem hogy meghallgassuk a pozitív tapasztalatokat, módszereket, hogy mások mit tesznek azért, hogy közösségeik élettel teliek legyenek. A feladatunk megszólítani és lelkesíteni Krisztus ügye iránt mindazokat, akik valamiért kívül rekedtek az Egyház élő közösségén. Mi vagyunk azok, akikről Jézus az evangéliumban szól: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek országod titkait.” (Lk 10,21)
A szentbeszéd egyik kulcsgondolata az volt, hogy
Ez erőt ad a győzelemhez: „a dicséret légköre elűzi a félelmet és a kétségbeesést, új dinamizmust ad a hitéletnek”. Ezáltal lehetünk vonzóak a kereső vagy az Egyházon kívül élő embertársaink számára, így kelthetjük fel fiataljaink figyelmét.
Az evangéliumban megfogalmazott kicsinység Jób alázatával érhető el, annak beismerése által, hogy rászorulunk Isten irgalmára. Engedelmesség és alázat kell, hogy áthasson bennünket is. „Legyünk hálásak és boldogok, mert látjuk, hogy nem vagyunk egyedül abban a küldetésben, amelyre Krisztus hívott meg mindnyájunkat!”
A szentmise folyamán a Társak Zenekar végzett zenei szolgálatot.
A közös ebédet követően az ismerkedésé és a tartalmas beszélgetéseké volt a főszerep. Előre kialakított csoportokba szerveződve asztalbeszélgetések kezdődtek megadott témákat érintve, amelyek során alapvetően a papi tanítás kérdéseit bontották ki a résztvevők.
A nap záróprogramja, a szentségimádás ismét a templomba szólította a cursillistákat, ahol Varga Lóránt elmélkedése tette nyitottá szíveinket a jelen lévő Krisztus még mélyebb megismerésére és új elhatározások megfogalmazására.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Kerezsi Béla
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
