Uprising fesztivál – felkelés a tóparton Juhász Katalin2026. 07. 27., h – 14:38
Immár 19. alkalommal rendezik meg a Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepe előtt, augusztus 28–29-én a pozsonyi Zlaté Piesky üdülőövezetben az Uprising fesztivált. Eredetileg a reggae és rokonai köré épült ez a tóparti rendezvény, de ma már befogad más műfajokat is, és a régió egyik legjobb fesztiváljává nőtte ki magát.
A szervezők körülbelül a tizedik Uprising után nyitottak a hiphop, a latin zene, az elektronikus műfajok és a világzene felé is. Az idei program talán minden eddiginél változatosabb: a fellépők között Grammy-díjas legendák, kultikus punkzenekar, reggae-ikonok és a drum and bass legnagyobb nevei is szerepelnek. A programban több mint száz előadó szerepel hat színpadon.
Először érkezik hazánkba a kubai Orishas, a latin hiphop úttörőinek számító trió, amely a kilencvenes évek végén forradalmasította a spanyol nyelvű rapet, hiphop-ritmusokkal, kubai sonnal, salsával és afrokaribi stílusokkal. A Grammy- és Latin Grammy-díjas együttes olyan slágerekkel vált világhírűvé, mint az A lo Cubano vagy a Represent. A fesztivál szervezői szerint az Orishas fellépése történelmi pillanat lesz az Uprising életében.
A reggae rajongói számára a jamaicai Protoje & The Indiggnation koncertje lehet az idei év egyik csúcspontja. Protojét a modern reggae revival mozgalom egyik legfontosabb alakjaként tartják számon. Zenéje a klasszikus roots reggae hagyományait ötvözi hiphopos és soulos elemekkel, miközben társadalmi kérdésekről, identitásról és spiritualitásról énekel. Régóta próbálják Pozsonyba csábítani őt a szervezők, most végre sikerült.
Egészen más energiákat hoz majd az amerikai Gogol Bordello, amely a világ egyik legőrültebb koncertzenekaraként vált ismertté. Az Eugene Hütz vezette alakulatról korábban már írtunk, úgyhogy most nem szaporítjuk a szót. Legyen elég annyi, hogy a punk, a balkáni cigányzene, a ska és a kelet-európai folklór egyvelegét alkották meg.
A reggae történetének egyik legfontosabb afrikai alakja az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly. A politikus hangvételű dalszövegeiről ismert énekes évtizedek óta Afrika egyik legismertebb kulturális nagykövete. Zenéjében a reggae mindig társadalomkritikával és emberi jogi üzenetekkel párosul, ezért koncertjei egyszerre szórakoztatóak és gondolatébresztők. Koncertje az Uprising egyik csúcspontja lehet.
A francia Dub Inc napjaink sikeres európai reggae-zenekara. Reggae-t, dubot, dancehallt és észak-afrikai zenei motívumokat vegyítenek, miközben francia, angol és arab nyelven is énekelnek. Élő koncertjeik legendásak, rendszeresen telt házas európai turnékat bonyolítanak, és nem először érkeznek Pozsonyba, ráadásul új albumuk anyagával.
A drum and bass rajongói számára kétségtelenül Andy C neve jelenti a legnagyobb vonzerőt. A brit DJ és producer három évtizede a műfaj egyik meghatározó alakja, akit sokan egyszerűen a drum and bass nagykövetének neveznek. Villámgyors keverési technikája és monumentális fesztiválszettjei legendásak, így nem véletlen, hogy az Uprising az elektronikus zenei program egyik legfontosabb fellépőjeként hirdeti őt. Mellette a fiatal brit sztár, Bou is fellép, aki az utóbbi évek egyik legnagyobb drum and bass szenzációja lett.
A reggae és dancehall világát képviseli még Hempress Sativa & The Unconquerebels, a jamaicai Skarra Mucci és Manudigital közös produkciója, valamint a brit jungle-legenda Congo Natty. A hiphop rajongóit az amerikai Masta Ace & Marco Polo, míg a hazai közönséget többek között Gleb, a Medial Banana zenekar, a Vec Allstars és a Nevereš várja.
Az Uprising különlegessége ugyanakkor továbbra sem kizárólag a zenei kínálat. A Zlaté piesky tóparti környezete, a strandhangulat, a dub és reggae kultúrához kapcsolódó workshopok, a gasztronómiai zóna, a sportprogramok és a nappali közösségi események mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fesztivál inkább életérzés, mint egyszerű koncertsorozat legyen. Éppen ez teszi egyedivé a közép-európai fesztiválpalettán: itt a nappali nyugalom és az éjszakai lüktetés találkozik egy helyszínen.
Kapcsolódó cikkünk
A nyár utolsó szabadtéri fesztiválja, a barátságos, hangulatos,tizenötezres kapacitású pozsonyi Uprising immár hivatalosan is nagykorú, hiszen idén lett 18 éves. Őszinte leszek: nem éreztem jól magam. De sietek hozzátenni, hogy erről nem a szervezők tehettek, hanem az időjárás.
Augusztus 29-én, pénteken még valamelyest elviselhető volt az este hattól kb. éjfélig szitáló eső, másnap délelőtt itt-ott a nap is kisütött. Késő délutántól azonban már folyamatos, masszív zuhéban ugráltak a színpadok előtt a nálamnál sokkal fiatalabb fesztiválozók, akik közül ráadásul legalább nyolcezren az Aranyhomok (Zlaté Piesky) üdülőövezet kempingjében sátoroztak. Emelem kalapom előttük, mivel én az utóbbi tizenöt évben nem mutattam hajlandóságot arra, hogy egy fesztiválon hajlanli háromkor söröspohárral lapátoljam ki a vizet a sátramból.
Az Uprising-nagykönyvben fekete betükkel fog szerepelni pár év, amikor a vihar idő előtt véget vetett a zenének, és ki kellett üríteni a helyszínt. Máskor több órás esőszünetet iktattak be, vagyis ami éjfélkor kezdődött volna, az hajnali háromkor kezdődött. Rajongó legyen a talpán, aki hajlandó kivárni kedvencét ilyenkor.
Gyorstalpaló világsztárokkal
Ezt a fesztivált két reggae-rajongó egyetemista hozta össze anno, akik egyszerűen csak meg akarták hívni kedvenceiket Pozsonyba, és remélték, hogy mások is kíváncsiak lesznek rájuk. Szüleik megtakarított pénzéből szervezték az első évfolyamot. És csodák-csodája, olyannyira rátaláltak egy piaci résre az szlovák-oszták-magyar régióban, hogy mára az Uprising szervezése lett a foglalkozásuk. Egymás után szerződtették le a reggae műfaj legnagyobb sztárjait.
A remek helyszínen zajló, három országot is elérő fesztivál híre gyorsan terjedt, egyre több osztrák és magyar vendég érkezett, Pozsony pedig felkerült a nemzetközi reggae-térképre.
Hová tűnt a reggae?
Egyre több szakmai platformon olvasni, hogy kezdenek eltűnni az úgynevezett tematikus fesztiválok, mert ma már nem kifizetődő egyetlen műfaj köré szervezni egy nyári szabadtéri rendezvényt. Nagyobb választék – több látogató. Aki például reggae-t hallgat, az feltételezhetően mást is hallgat. Aki popzenét hallgat, az bármit befogad, ha ügyesen tálalják neki. Aki pedig hip-hopot hallgat, az akár egy reggae-fesztiválra is hajlandó elmenni, ha ott élőben hallhatja kedvenceit.
Rájöttek erre az Uprising szervezői is, méghozzá időben.
A tizedik fesztiválon sutyiban kikerült a reggae szó a fesztivál nevéből, és azóta a Besh’o’Dromtól Peter Lipán át a Para zenekarig sokan „mások“ megfordultak ott, nem is beszélve a hiphop-előadókról és a különböző elektronikus DJ-szettekről, amelyek már a nagyszínpadra is feljutottak.
A fellépők több, mint fele azonban még mindig a reggae-előadó. A hazai reggae-szcénának is jót tett ez a fesztivál, hiszen rendkívül lelkesítő az a tudat, hogy van hol fellépni.
Olajozott szervezés
Mára kialakult az ideális fesztiváltérkép, mindennek stabil helye lett. Közben volt terepegyengetés, füvesítés, sövény-fazonírozás. Az igazi jamaicai fílinget pedig a tó adja. Fürdési lehetőséggel, árnyas fákkal és komfortos kempinggel nem sok fesztivál dicsekedhet, komoly vonzerő ez azok számára, akik nem szeretik a hétvégét egy zajos vidámparkká alakított mezőn álldogálva tölteni.
Nincs tömegnyomor, a vendégsereg szépen eloszlik a placcon, a színpadok közel vannak egymáshoz, de nem úsznak egymásba a zenék, napközben pedig sok a kiegészítő program.
Színes felhozatal
Az Irie Révoltés a fesztivál történetének legnépszerűbb fellépője, 2009-ben és 2013-ban is elvarázsolták a pozsonyi közönséget, ezért amikor 2017-ben úgy harangozták be őket, hogy búcsúturnén vannak, nézőcsúcs volt az Uprisingon. Mostanra úgy tűnik, tényleg eldöntötték, hogy nem folytatják, mert lehetetlen egyeztetni kilenc ember különböző side-projektjeit a közös zenéléssel, ezért egy „utolsó“ búcsúkoncertre érkeztek az Aranyhomokra.
Ezt a német alakulatot egy francia testvérpár alapította, repertoárjuk túlnyomó része francia nyelvű, néhány német dallal kiegészítve.
De talán nem mondok butaságot azzal, hogy senkit sem a szövegek érdekelnek, hanem az a sodró lendületű, elementáris erejú színpadi show, amit produkálnak, és amivel Európa egyik legkeresettebb bulizenekarává váltak.
A reggae, a ska, a rock és a hiphop találkozik zenéjükben, amely egyszerre igényes és szórakoztató. Szombaton éjfél előtt, szakadó esőben léptek színpadra, hatalmas, rettenthetetlen közönség előtt, és mindenkit megtáncoltattak.
A pénteki nap két női előadó, Marcia Griffith és Queen Omega körül forgott. Egyiküket a reggae királynőjének tartják, hiszen Bob Marley zenekarában vokálozott az I-Threes trió tagjaként.
Másikuk nevében a biztonság kedvéért ott a királynői cím, ő a műfaj jelenét mutatta meg – azt, hogy hová fejlődött napjainkra a reggae.
Nem igazán lehet összehasonlítani őket, mert olyanok, mint egy veterán autócsoda és egy legújabb, fullos modell.
A másik veterán jamaikai rasta-harcos, az egykori Black Uhuru-tag Don Carlos viszont kis csalódást okozott szombaton, mivel az egyórás koncert túlnyomó részében szintén énekes fia, a nem túl meggyőző Geo szórakoztatta a közönséget egy láthatóan Európában bérelt profi zenekar élén. Don Carlos csupán húsz percig volt színpadon, ami nyilván a szervezőket is meglepte.
Lüktetés a kisszínpadokon
Pontosítsunk: az Aréna Stage nem is olyan kicsi színpad, tulajdonképpen a második legnagyobb. Hiba volt oda szervezni a legendás New York-i hiphop-alakulat, az Onyx koncertjét, akik 2015-ben a nagyszínpad előtti teret is simán megtöltötték, és úgy tűnik, azóta sem csökkent az igény az old school east coast rap iránt. A közönség nem fért el a helyszínen, ha lett volna csillár, azon is lógtak volna.
Szellősebb, ám lelkes nézőtér előtt lépett fel ugyanott a szintén veterán barcelonai Che Sudaka, akiknek szintén semmi közük a reggae-hez, de azért elénekelték (spanyolul!) Bob Marley Redemption Song-ját, és kijelentették, hogy ez egy univerzális műfaj, amely összehozza az embereket.
Az ő zenéjükről is elmondható ugyanez: latin ritmusok ska-punk hangszerelés és hatalmas lelkesedés jellemzi őket immár 23 éve. Utcazenészekként kezdték, a Ramblán táncoltatták a nagyérdeműt, miután megérkeztek Katalóniába Dél-Amerika különböző országaiból, főleg Argentínából és Kolumbiából. A csapat mára három főre apadt, de ugyanakkora bulit tudnak csapni, mint régen. Idén már jártak Pozsonyban egy klubkoncerten, úgyhogy szépen építgetik nálunk is a rajongótáborukat, aminek épp ideje, hiszen az évek alatt többször körbeturnézták már a világot.
Mi, magyarok főleg a Riddim Colony visszatérésének örülhettünk. G.Ras és csapata nyolc év hallgatás után gondolták úgy, hogy mégiscsak meg kellene ünnepelniük az elmúlt húsz évet. Új EP-t is kiadtak idén, erről, és sok minden másról is szó lesz a frontemberrel készített interjúnkban, amelyet hamarosan olvashatnak.
A Riddim Colony még mindig a magyarországi reggae-színtér legizgalmasabb formációja, ezt az Uprisingon is egyértelművé tették.
Bepótolható koncertek
A szervezők nem verték nagydobra, de a legfontosabb koncerteket élőben közvetítették az Uprising Festival Facebook-oldalán, ahol utólag is megnézhetőek. Úgyhogy aki lemaradt az idei programról, vagy hazakergette az eső, az pótolhatja a mulasztást. A helyszíni hangulatot természetesen nem lehet visszaadni streameléssel, a zenei élmény azonban így is garantált.
Reméljük, jövőre kegyesebbek lesznek az égiek hazánk egyik legszimpatikusabb fesztiváljához, amely szépen ápolja Bob Marley örökségét – már a nevüket is a reggae-király egyik albumának címéből merítették. A legnagyobb poén pedig az, hogy mindig a Szlovák Nemzeti Felkelés hétvégéjére szervezik az Uprisingot, hogy alernatív módon megünnepelhessék azt is…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
