Ünnepi pillanat- A tisztavatás magyarországi hagyománya

Ünnepi pillanat-  A tisztavatás magyarországi hagyománya

A hivatásos tiszt pályafutásának egyik emlékezetes pillanata a tisztavatás. A megszabott rend és alaki előírások mellett zajló, mégis magasztos, látványos és ünnepélyes esemény a magyar tisztképzés 141 éve íródó története során számos alkalommal változott. Az alábbiakban ezeket a változásokat vesszük számba.

Bár a magyarországi tisztképzés beindításáról már 1808-ban döntés született, az erre a célra létrehozott Ludovika Akadémia csak 1872-ben kezdhette meg működését, ráadásul akkor sem az alapítók és a törvényhozók eredeti elképzelései szerint. Az iskola ugyanis kezdetben – a tényleges tisztek továbbképzése mellett – a katonai szolgálatukat teljesítő honvédek számára szervezett tanfolyamot, amelynek elvégzése után a hallgatókat hadapróddá, s nem tisztté léptették elő; a hadnagyi rendfokozatot csak akkor kaphatták meg, ha kvalitásaikat csapatszolgálat során is bizonyították.

Az első változás 1883-ban következett be, ám az akadémia még mindig nem vált felsőfokú tanintézménnyé, helyette az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadseregében működő hadapródképzőkkel egyenrangú, középfokú iskola lett. A Ludovikán végzettek tehát – kevés kivétellel – továbbra sem lettek azonnal tisztek, ehhez még szükségük volt egy olyan minősítéssel teljesített csapatszolgálatra, ami alapján előléptethették őket. Mindez azt jelenti, hogy ebben az időben az oktatás nem tisztavatással zárult, hanem egy, a Ludovika parkjában megtartott ünnepélyes kibocsátóünnepséggel; ezt követően mentek a hadapród altisztek (tisztjelöltek) a csapatokhoz.

Eskü az uralkodó születésnapján

Az áttörést végül az 1897-es esztendő hozta: a Ludovika ekkor vált a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával egyenrangú, felsőfokú tanintézetté. Az akadémiára olyan 17–20 év közötti fiatalemberek jelentkezhettek, akik elvégezték a polgári középiskolát vagy a honvéd főreáliskolát.

Az új rendszerű oktatás 1898 őszén indult, az Erzsébet királynő halála miatt elrendelt nemzeti gyász miatt fényes külsőségek nélkül, csak szerény ünnepséggel. A hároméves képzést tisztavatás zárta: az elsőt 1901-ben tartották. Most már valódi ceremóniáról beszélhetünk, amelyet ennek megfelelően szerveztek meg.

A Ludovika Akadémia legtöbb nagy ünnepségének helyszíne a Vérmező volt, így a tisztavatásra is ott került sor, természetesen a legmagasabb méltóságok jelenlétében. Az időpontja kezdetben augusztus huszadika volt, Szent István napja, az első világháború előtt kevéssel azonban áttették augusztus tizennyolcadikára, az uralkodó, Ferenc József születésnapjára.

Az első világháború kitörése természetesen az akadémia életében is komoly változást hozott. A tanári kar nagy részét a harcterekre küldték, pótolandó a hatalmas veszteségeket, s ugyanebből az okból felgyorsult a tisztképzés is, melynek idejét háromról két évre csökkentették. Ebben az időszakban a Ludovika parkjában tartották a tisztavatásokat, különösebb külsőségek nélkül, hiszen a rendezvényt követően a frissen végzett tisztek szinte azonnal indultak a frontra.

A vesztes háború után röviddel ismét megindult a tisztképzés a Ludovikán. 1920-tól a képzés időtartama háromról négy évre emelkedett, majd 1931-ben a Hűvösvölgyben, a Bolyai-főreáliskola helyén megkezdte működését a II. tanulmányi főcsoport, ahol a repülő-, a műszaki, a híradó- és a folyamőrtisztképzés folyt, míg a Ludovika Akadémián (vagy ahogy akkor hívták, az I. tanulmányi főcsoporton) a gyalogsági, a lovassági és a tüzérhallgatók képzése zajlott.

Az 1939/40-es tanévtől kezdődően pedig az oktatás már három főiskolán történt: a Ludovika Akadémián, a kassai Horthy Miklós Honvéd Repülőakadémián (amely 1943-ban felvette a Don mentén elesett Horthy István kormányzóhelyettes nevét), illetve a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián. Az ünnepélyes keretek között megtartott tisztavatásokra ebben az időszakban mindig augusztus 20-án került sor. 1926-ig hadnaggyá, 1926–29 között főhadnaggyá, 1930-tól pedig ismét hadnaggyá avatták a végzősöket.

Maga az avatási ceremónia egyébként igazi társadalmi eseménynek számított, azon szinte minden évben megjelent a kormányzó. 1931-től, vagyis az intézmények szétválásától külön rendezték meg a tisztavatásokat, melyek aztán a második világháborúba történt belépésünk után egyre egyszerűbbek lettek. A Ludovikán végzettek utolsó avatására például már nem is az eredeti helyszínen, az akadémia nagyrétjén került sor, hanem Budán, a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián, ráadásul este hat órakor, komolyabb reprezentáció nélkül, tekintettel a szövetséges bombázók jelentette veszélyre.

Az újabb vesztes háború után a fegyverszüneti megállapodások ellenőrzésére a győztes nagyhatalmak képviselőiből létrehozott testület, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság – amely egyúttal felügyelte a legyőzött államok kormányainak működését is – nem engedélyezte az intézményesen szervezett tisztképzés beindítását, kizárólag a tanfolyamszerű oktatáshoz járult hozzá.

Ez a helyzet a békeszerződés aláírásával (Párizs, 1947. február 10.) megváltozott, s elindulhatott a demokratikus haderő kiépítése. 1947. október elsején az egykori Ludovika épületében felállt a honvédség új tisztképző tanintézete, a Honvéd Kossuth Akadémia, amely ugyanakkor nem bizonyult hosszú életűnek. 1948-ban, „a fordulat évében” ugyanis kezdetét vette az új kiképzési, nevelési elvek feltételeinek megteremtése, továbbá a szovjet fegyverrendszerek és haditechnika alkalmazásának elsajátítása, ezzel együtt pedig a haderő létszámának drasztikus növelése.

1949 augusztusában Magyarország áttért a decentralizált fegyvernemi tisztképzésre, a gyors ütemű fejlesztés eredményeként pedig a tisztikar létszáma öt év alatt megtízszereződött. A Kossuth Akadémia helyett fegyvernemi tiszti iskolákat hoztak létre az ország több városában. Ebből adódóan akkoriban nem rendeztek központi tisztavatást, a helyi rendezvények viszont nyilvánosak voltak, legalábbis a végzősök hozzátartozóinak, barátainak számára. 1953-ban aztán megkezdődött a hatalmasra hizlalt tömeghadsereg leépítése, a fegyvernemi tiszti iskolák helyébe pedig 1957 tavaszán a budapesti Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskola lépett, melynek nevéből hamarosan elhagyták a „fegyvernemi” szót. A tanintézet tíz évig működött, a tisztképzés időtartama 1961-ig három, ezt követően pedig négy év volt. Ezalatt a növendékek – a katonai szakkiképzés mellett – elsajátították egy civil felsőfokú tanintézet tananyagát is, azaz a polgári életben is elismert diplomát szereztek. Két diplomával (katonai és polgári) egyébként 1964-től avattak tiszteket, méghozzá az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) udvarán, szeptember első napjaiban.

Az ország színe előtt

1967-ben aztán megszűnt az ETI, helyette létrejött három tisztképző tanintézet, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, illetve a szolnoki Kilián György Repülőtiszti Főiskola. Az első két évben a tisztavatások a főiskolákon zajlottak le. 1969. augusztus 20-án azonban – az alkotmánynapi ünnepi program kiemelt eseményeként – már a budapesti Kossuth téren, az ország nyilvánossága előtt került sor a ceremóniára, többek között az akkori állami és pártvezetők, a katonai felső vezetés, a budapesti diplomáciai képviseletek katonai és légügyi attaséi, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka, illetve a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője jelenlétében.

Az említett három főiskola végzősei mellett a téren felsorakoztak a Karikás Frigyes Katonai Kollégium hallgatói is. Az intézményt még 1962. szeptember 25-én hozták létre Központi Katonai Kollégium néven mint a hadsereg mérnök-, orvos-, közgazdász- és tanári képesítéssel rendelkező (tehát speciális tudást igénylő beosztásokba készülő) tisztjeinek utánpótlási bázisát. Honvédségi ösztöndíjasként a kollégium hallgatói hazai civil egyetemeken és főiskolákon, továbbá a Szovjetunió és Lengyelország katonai tanintézeteiben folytatták tanulmányaikat, mielőtt hadnagyi vagy főhadnagyi rendfokozatban megkezdték volna tiszti pályafutásukat.

Maga a tisztavatás egyébként hosszú évekig változatlan forgatókönyv szerint zajlott le: a honvédelmi miniszter pontosan 10 órakor érkezett a térre, s fogadta a vezénylő parancsnok jelentését, majd a Himnusz hangjai után felolvasták a miniszteri díszparancsot. Ezt a fiatal tisztek fogadalomtétele, illetve a honvédelmi miniszter köszöntőbeszéde követte. Ezután felcsendült a munkásosztály nemzetközi indulója, az Internacionálé, majd az ünnepség díszmenettel ért véget. A ceremónia részeként a tisztek esküjének előmondója – aki a kiválóan végzettek közül is a legrátermettebbnek tartott hallgató volt – átadta a honvédelmi miniszternek az avatottak által aláírt, a fogadalomtétel szövegét tartalmazó díszes albumot (ezt ma már a köztársasági elnök kapja a katonáktól).

Változások évről évre

Az 1980-as évek második felétől aztán mind az oktatás terén, mind pedig a tisztavatás menetében számos változás következett be. 1986. szeptember elsejétől például a katonai tanintézetekben a négyéves képzésről áttértek a hároméves képzésre, így 1987. augusztus 20-án a végzős negyedévesekkel együtt a harmadik évfolyam hallgatóit is tisztté avatták. Ugyancsak 1986-ban jelentek meg a tisztavatáson az előző évi díszszemlén debütált történelmi zászlók is – kihangsúlyozandó a hadsereg nemzeti jellegét –, 1989-ben pedig (igazodva a társadalmi és politikai változásokhoz) módosítottak a fogadalom szövegén, amelyben az ország védelme, az alkotmány és a törvények betartása, illetve betartatása, továbbá a haza iránt elkötelezett szolgálat mellett tettek hitet a hadsereg új tisztjei.

Két esztendővel később rendhagyó időpontban zajlott le a tisztavatás: 1991-ben ugyanis már augusztus 19-én megtartották a Kossuth téri ceremóniát, a pápa magyarországi látogatásával kapcsolatos programok miatt. Tekintettel arra, hogy 1990-ben visszatértek a négyéves képzési rendszerre, 1994-ben nem avattak tiszteket, s 1996-ban fordult elő utoljára, hogy három katonai főiskola képviseletében sorakoztak fel a végzős hallgatók. Megalakult ugyanis a működését a tisztavatás után 11 nappal, szeptember elsején megkezdő Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, amelybe beleolvadt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, illetve a nevét időközben Szolnoki Repülőtiszti Főiskolára változtató Kilián (a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, vagyis az egykori Zalka 2000. január elsejéig megőrizte önállóságát).

Az 1998-as ceremónián már a Szent Korona másolatának jelenlétében hangzott el a fogadalomtétel, s ugyanebben az esztendőben avatták tisztté az első olyan hölgyeket, akik katonai tanintézetben végeztek. 2000-ben, az államalapítás ezredik évfordulóján a tisztavatást ugyan a szokásos helyszínen, a Kossuth téren rendezték meg, de nem a megszokott délelőtti időpontban, hanem délután, a központi állami ünnepség keretében. Az ünneplő közönség ekkor láthatta először a történelmi zászlók sorában az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbólumává vált lyukas zászlót is.

Mint említettük, 1998-ban avatták az első, katonai tanintézetben végzett hölgyeket, 2006-ban pedig az Országház elé kilátogató érdeklődők azt konstatálhatták, hogy a tisztavatások történetében először egy katonanő, Németh Csilla hadnagy az eskü előmondója. A következő esztendő is tartogatott újdonságot, nem is egyet. Ami a legfontosabb, változott a helyszín: az ifjú tisztek fogadalomtételére – 37 év után először – nem a Kossuth téren, hanem a Hősök terén került sor. Emellett légi bemutatót is rendeztek, melynek során a Magyar Honvédség szállító repülőgépei, harci helikopterei, továbbá vadász- és kiképző repülőgépei egyszerre jelentek meg Budapest egén, a frissen avatott tisztek feje fölött. Újdonságnak számított a fegyverzettechnikai bemutató is; ennek keretében a közönség megtekinthette a haderő eszközparkjának egy részét – egyebek mellett a Mistral rakétakomplexumot, a BTR–80-as páncélozott szállító harcjármű különböző változatait, illetve a T–72-es harckocsit.

Szintén a 2007-es tisztavatás nóvuma volt, hogy a felesküdött állomány – tisztelegve a hősi halottak, valamint a korábbi évszázadok magyar katonáinak emléke előtt – koszorút helyezett el a hősök emlékkövénél. 2008-ban már nem a korona másolata előtt tették le esküjüket a katonák, mindazonáltal a királyi fejdísz „száműzetése” csak két évig tartott, hiszen 2010-ben már ismét ott volt a Hősök terén. Azon az avatáson debütált egyébként az új hallgatói díszöltözet, illetve két, a ludovikás hagyományokhoz visszanyúló mozzanat, a kardrántás, valamint „A hazáért mindhalálig!”  felkiáltás is.
2011-ben sem maradtunk újdonság nélkül: ekkor elevenítettek fel egy, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó szokást, a kardlengetést, amellyel egykoron a friss végzősök a tisztté avatásuk felett érzett örömüket fejezték ki. A hagyományoknak megfelelően 2012-ben is az augusztus 20-i állami ünnepség keretein belül, ám az elmúlt öt évvel ellentétben nem a Hősök terén, hanem a Parlament épülete előtti Kossuth téren tettek ünnepélyes esküt az ifjú katonatisztek. Ők egyébként már a 2012. január elsején létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fejezték be tanulmányaikat, s a 2011-ben felállított MH Ludovika Zászlóalj állományába tartoztak. A fogadalomtétel szövegét Gömör Marianna kiválóan végzett hadnagy mondta elő; érdekesség, hogy a tisztavatások történetében éppen az ezt megelőző utolsó Kossuth téri avatáson, 2006-ban volt először az eskü előmondója katonanő.

Címlapfotó: Katonatisztek esküt tesznek avatásukon a budapesti Kossuth téren tartott állami ünnepségen 2014. augusztus 20-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Feith László (Honvédelem)

magyartudat.com


Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »