Sokat vitatott kérdés, hogy egy olyan államért vagy rezsimért, amely nem, vagy többé már nem az államalkotó, talajgyökeres nemzetet szolgálja, van-e értelme harcolni. Hogyan cselekedett volna helyesen például egy ukrán nacionalista 2022 februárjában? Harcoljon az országáért, vagy inkább az idegen, élősködő rezsimet vegye számításba, aki háborúba keverte az országot és hagyja el Ukrajnát minél hamarabb? Harcoljon-e egy „átlag angolszász” az LMBTQ-lobbiért, vagy az országát irányító zsidó befolyásért, esetleg inkább magát a „nagybetűs hazát” nézze, és küzdjön azért? S ha már itt tartunk, Ön harcolna a filoszemita NER vezetése alatt, ha háborúba keveredne az ország? Olyan kérdések ezek, amelyekre nem könnyű válaszolni, pár szóban meg egyenesen lehetetlen. Viszont úgy néz ki, nem én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán felteszi őket.
Az amerikai hadseregben ugyanis drámaian csökkent a fehér toborzottak száma, 10 ezer fővel elmaradtak a 65 ezer fős besorozási célkitűzéstől (természetesen ez összesítés, nincs külön rasszokra lebontva). Az viszont már igen, hogy a durva visszaesés oka a fehérek elmaradozása, 2018-ban ugyanis még 44 042 fő jelentkezett ebből a fajból, 2023-ban már csak 25 070. 2018-ban a felvettek összarányának az 56,4 százalékát tették ki, tavaly már csak a 44 százalékát, miközben az amerikai állampolgárok nagyjából 59 százaléka még mindig fehér. Az USA hadseregének 17 százaléka nő, tehát a toborzási válság elsősorban a fehér férfiakat érinti.
Hasonló helyzetben van az Egyesült Királyság is, amely sokat elmond az általános negatív tendenciáról. Nyilván sok minden más mellett az is a destrukció mértékét növeli, hogy a hadseregben a „fehér férfi” egyfajta szitokszó lett, és az ütőképesség helyett inkább azon munkálkodnak, hogy több nő és „színes” csatlakozzon a kötelékbe.
Mindezek ellenére az ún. „politikai elit” továbbra is tévúton jár, Grant Shapps brit védelmi miniszter szerint például „a nők jelentik a megoldást a toborzási válságra”. A valóság azonban sokkal élethűbb és kiábrándítóbb számukra: a brit Királyi Légierő (RAF) például szintén toborzási válsággal küzd, mióta 2022-ben kiderült, alkalmasságtól függetlenül előnyt élveznek a női és nem fehér jelentkezők. Noha azóta az ezért felelős vezetőt már elküldték, az utód pedig „bocsánatot kért”, ez azért nem ilyen egyszerű, semmint azt egy „bocsi” elintézné.
Összességében tehát leszűrhetjük, hogy lényegében minden társadalmi csoport, és a nők úgy összességében messze több előnyt élveznek a fehér férfiakkal szemben, persze azért az sem egy életbiztosítás, ha éppenséggel fehér nő vagy. Ez egy olyan sajátos köteléken belül mint a hadsereg, különösen nagy probléma, de természetesen az élet más területén is érvényesül ez a diszkrimináció. Persze, a másik oldalról meg jogosan lamentálhatunk azon is, hogy nekünk érdekünk-e egyáltalán az, hogy egy, a zsidóságot a végletekig kiszolgáló angolszász tömb erősebb legyen, ne gyengébb.
Egyszerűbben megközelítve, a probléma jóval összetettebb annál, semmint mindent ráhúznánk a kritikai fajelméletre, az LMBTQ-lobbira és a "színesek" előretörésére. Ugyanis hiába lenne újra fehérekkel tele a hadsereg, ha rossz érdekeket szolgálnak, ehhez elég csak a második világháborúig visszaugrani. Akkor még máshogy festett az angolszászok rassztérképe a hadseregen belül (is), mégis az ellenségeink voltak, destruktív célok által vezérelve.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
