Udo Ulfkotte meg volt róla győződve, hogy olyan titkosszolgálati információk birtokába jutott, amiért élete állandó veszélyben lehet. Bizonyos, hogy az összeesküvés-elméletek nagymesterének halála sokak fantáziáját mozgatja majd meg.
Pénteken szívinfarktusban elhunyt Udo Ulfkotte német újságíró, aki könyveiben különféle összeesküvés-elméletekkel, nagy ívű leleplezésekkel akarta érthetőbbé és egyszerűbbé tenni a valóság sokszor átláthatatlanul bonyolult összefüggéseit.
Ulfkotte egykori munkahelyével, a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal állt főleg harcban: a magyarul is olvasható, Megvásárolt újságírók című könyvében azt próbálja bizonygatni, hogy a konzervatív lap munkatársai amerikai vagy német titkosszolgálati érdekeknek megfelelően hamisítanák a híreket.
Megvesztegetésre azonban igazán csak a saját életéből tudott konkrét példát hozni, s az is elég vékonyka lett: Ulfkotte beszámol arról, hogy a Közel-Keleten kapott arab sejkektől ilyen-olyan ajándékokat. Minden más, keményebb állítása kézzelfogható bizonyíték nélkül maradt.
Ulfkotte majdnem húsz éven át volt a FAZ újságírója, a lapot többször tudósította is a Közel-Keletről. Az újsággal a viszonya akkor romlott meg, amikor nem sikerült megállapodnia a kiadóval előnyugdíjának mértékéről. Az újságíró az iraki–iráni háborúban állítólag megsérült – gáztámadás érte –, de nem tudta elérni, hogy a lap magasabb nyugdíjat adjon neki. A frankfurti szerkesztőség eleve kétkedve fogadta Ulfkotte sztorijait arról, miként keveredett egy gáztámadás kellős közepébe.
Később egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Ulfkotte számára a világ láthatatlan és aljas összeesküvések sora. Ahol pedig nem tudott bizonyítékkal szolgálni erre, ott éppen a bizonyíték hiányának tényével akarta meggyőzni olvasóit, mondván, annyira titkos ügyhöz nyúlt, hogy annak még nyoma sincs.
Egykori munkaadóival a már említett, Megvásárolt újságírók című könyvében számolt le. Ugyan önmagát a média áldozatának tartotta, a könyv minden gond nélkül vezette a Spiegel bestseller listáját is. Több mint százezer példány kelt el belőle rövid idő alatt. Az addig kevéssé ismert újságíróból hirtelen a jobb- és baloldali összeesküvés-elmélet-hívők sztárja lett: a Russia Todaytől a magyar állami médiáig bezárólag számos helyen lépett fel mint független szakértő, aki leleplezi a német hazug médiát, a Lügenpressét.
A FAZ szerkesztőségében mindig is kicsit különc figurának tartották, akivel valahogy állandóan már-már filmbe illő jelenetek történnek. Ulfkotte meg volt róla győződve, hogy a lap újságírójaként olyan titkosszolgálati információk birtokába jutott, amiért az élete állandó veszélyben lehet. Amikor a Spiegel 2015-ben portrét akart róla közölni, csak annyit mondott, hogy egy erdő közepén, egy szigeten lakik. Az óvatossága világlátásából is fakadhatott: egykoron írt arról is könyvet, miként kell túlélni egy közelgő világháborút, valamint azt hirdette, hogy Angela Merkel tudatosan számolja fel a német élelmiszerkészleteket, így a lakosság élelmiszerellátása egy támadás esetén csak három napig lenne biztosított. Saját, titkos házának ezért még az energiaellátását se bízta a német államra, hanem egyénileg oldotta azt meg.
Várható, hogy halálhíre híveiben kétségeket ébreszt, hiszen ilyen kijelentések után nehéz elfogadni, hogy valaki teljesen prózai okok miatt távozik az élők sorából. (Ehhez elég elolvasni rajongóinak kommentjeit a hírt közlő hírportálokon, blogokon.) Nehéz ugyanis megbékélni azzal a gondolattal, hogy a világban, amely elviselhetetlenül unalmasnak, nyomasztóan érthetetlennek és esetlegesnek hat mindent átható és mozgató konspirációk nélkül, egy nagy leleplező szívbetegségben haljon meg.
Ulfkotte kétségtelenül határozott színfolt volt abban a kavalkádban, amely a fősodor média elfogadott értelmezéseit, narratíváját kezdte ki az elmúlt évtizedben – nem minden alap nélkül. Könyvei, sikere egy olyan kor lenyomata, ahol egyre többen egyre kevésbé bíznak a „Lügenpressé“-nek csúfolt nagy lapoknak, és ahol sokan alternatívnak gondolt hírforrásokból próbálják megtalálni a saját világképüknek megfelelőbbnek vélt igazságot.
Ulfkotte később politikailag is aktivizálódott: az iszlámellenes Pegida egy-egy tüntetésén jelent meg, szólalt fel. Legutóbbi munkájában a menekültek mögötti „titkos erőkről“, a német nép „átneveléséről“ írt. A nyílt vitákat azonban kerülte.
Magyarországon könyveit az iszlámellenességéről közismert Hit Gyülekezete kiadója, a Patmos Records jelentette meg.
A német újságíró évek óta szívbetegségben szenvedett, pénteki szívinfarktusát azonban nem élte túl. Udo Ulfkotte ötvenhat éves volt.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
