Debalceve bevételében döntő volt az orosz segítség. Erről a minap a donecki szakadárok egy Oroszországból érkezett egységparancsnoka beszélt a BBC orosz nyelvű szolgálatának. Az interjú ismét a felszínre hozta a kelet-ukrajnai orosz katonai szerepvállalás, az úgynevezett hibrid háború kérdését. Dmitrij Szapozsnyikov felvetette azt is, hogy miért huny szemet a Nyugat az orosz katonai jelenlét felett. Európa és az Egyesült Államok ugyanis folyamatosan beavatkozással vádolja Moszkvát, állítása bizonyítását azonban kínosan kerüli.
Elég csupán az orosz sajtót figyelni, hogy egyértelművé váljon, a Kijevvel szemben állók mind a Krímben, mind pedig Kelet-Ukrajnában számíthattak Moszkva hathatós támogatására. A Debalcevénél nyújtott hadvezetési segítségről és a város alá érkező nehézfegyverekről nyilatkozó szentpétervári alegységparancsnok előtt az ellenzéki Novaja gazeta a donecki kórházban szólaltatott meg egy megsebesült burját harckocsizót, de a Kommerszant is beszélt „szabadságon lévő” orosz katonákkal, a katonaanyák szervezetei folyamatosan beszámolnak az elesettekről, ezen írás szerzője pedig egy éve a Krímben személyesen is meggyőződhetett a szó szerint diszkrét jelenlétről.
Moszkva előbb határozottan tagadta, hogy az „udvarias zöld emberkék” orosz katonák lennének, néhány hónappal később azonban Vlagyimir Putyin előbb elismerte, hogy speciális egységek biztosították a referendum nyugodt lebonyolítását, a Krím „visszatérésének” első évfordulóján pedig már a Viktor Janukovics elmenekülése után a félsziget elszakadása érdekében tett lépésekről beszélt. Kelet-Ukrajna helyzete azonban teljesen más, így aztán Moszkva segítsége is áttételesebb. Az orosz elnök is csak annyit engedett meg magának, hogy a Donbaszban szabadságos orosz katonák, bányászok és traktorosok harcolnak önkéntesként az ukrán hadsereg ellen.
A kelet-ukrajnai orosz jelenlét állandó témája a nyugati sajtónak, s a NATO tisztviselőinek sajtótájékoztatóin is rendre felmerül ez a téma. Apró csúsztatással előbb fel-felemlegetik, hogy Moszkva több tízezer katonát csoportosított át az ukrán határ körzetébe, majd csendesebben néhány száztól néhány ezerig teszik a Donbaszban lévő oroszok számát. A szervezet főhadiszállásán jó kapcsolatokkal rendelkező katonai elemzők már inkább igyekeznek a propagandaelemektől mentesen leírni az orosz részvétel mibenlétét. Így Mark Urban, a BBC szakírója például úgy látja, hogy 2014 nyarán a különleges egységek néhány száz tagja segítette a helyi szakadárok és az Oroszországból érkezett önkéntesek hadmozdulatainak összehangolását. A konfliktus augusztusi eszkalációjával már néhány, egyenként nagyjából ezerfős taktikai egység is átlépte a határt, hogy feltartóztassa az ukrán hadsereg előrenyomulását.
Az első minszki megállapodás után a helyzet csendesedésével az orosz jelenlét is szimbolikussá törpült, majd a konfliktus újabb kiszélesedésével ez év elején ismét speciális és taktikai egységek támogatták a szakadárok térnyerését. A NATO információi szerint azonban Moszkva még a tavaly nyáron taktikát váltott, s kínosan ügyel arra, hogy az orosz hadsereg katonájaként még véletlenül se lépje át senki a határt. Különböző egységekből toboroznak önkénteseket, akik a hadseregből hivatalosan leszerelve pár hónapos összeszoktató kiképzésen esnek át, s hatékonyan működő kis csoportokban, mondjuk egy harckocsi személyzeteként harcolnak a Donbaszban.
Arról, hogy hány orosz is tartózkodik Ukrajnában, erősen megoszlanak a vélemények. A NATO és az amerikaiak számai jóval meghaladják politikusok, különösen az európaiak becsléseit. Jól illusztrálja ezt a helyzetet, hogy nemrégiben a Der Spiegel megszellőztette, a német kormány a diplomáciai törekvések ellenében ható veszélyes propagandának minősíti, amikor a NATO európai egyesített erőinek főparancsnoka, Philip Breedlove jelentős ukrajnai orosz jelenlétről beszél. Felmerül az a kérdés is, hogy a műholdak korában miért nem bizonyítja ezen állításait a Nyugat. A lapunknak nyilatkozó orosz szakértő, Szergej Mihejev szerint azért, mert a tömeges orosz jelenlétről szó sincs, hiszen ha így lenne, a Moszkvára minden módon nyomást gyakorló Nyugat már sietve mutatta volna be a bizonyítékokat.
A már említett Mark Urban szerint maga a jelenlét ha nem is a tömeges, bizonyítható lenne, Irak és Afganisztán után azonban senki sem hinne az amerikai szolgálatoknak, amelyek ráadásul húzódoznak attól, hogy felfedjék a felderítés módszereit. A szakértő szerint egyébként a Nyugat azért sem nevezi hivatalosan behatolásnak a történteket, mert ezzel magasabb szintre emelkedne a konfliktus, ennek következményei pedig végképp megtorpedózhatnák a tárgyalásos rendezést. Ennek kapcsán Urban megjegyzi, az úgynevezett hibrid háborúban megbúvó kétértelműség tehát nemcsak Moszkvának jön kapóra, hanem az európai politikusok nagy részének is. Arról nem is beszélve, hogy idegen erők és fegyverek a front mindkét oldalán vannak. Így a Nyugat is szállít fegyvereket, a hónap közepén pedig megérkezik Ukrajnába 290 amerikai kiképző is.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
