Az ellentámadás kifulladása zsákutcába vitte Ukrajnát. A kudarc látványosan megnövelte a feszültséget az országon belül, valamint Kijev és a szövetségesei között is. Egyre nagyobb terhet jelent a Nyugatnak Ukrajna támogatása is. Az amerikai Kongresszusban húzódik az újabb segély megszavazása, és az Európai Unióban is vitát kavart a négy évre 20 milliárd eurót előirányzó csomag. Pedig az amerikai támogatások várható csökkenésével egyre nagyobb feladat hárul Brüsszelre Ukrajna finanszírozásában. A kieső amerikai pénzeket ugyanis minden bizonnyal az Európai Uniónak kell majd pótolnia.
Ukrajna azt tervezte, hogy őszre eléri az Azovi-tengert, ám az elmúlt öt hónapban csupán 17 kilométert haladt előre, és pozíciós harcokra kényszerült. Ezen a patthelyzeten ukrán katonai vezetők szerint már az sem segít, ha amerikai vadászgépeket kapnak. Az orosz felőrlés egyre hatékonyabban működik, a háború elejéről Ukrajna alsó hangon is elveszítette mintegy 200 ezer katonáját – a halottak és a sebesültek becsült száma –, s ha ez nem lenne elég, közben az izraeli-palesztin szembenállás háborúvá szélesedése miatt szép lassan <elveszíti> a Nyugatot is.
S ha valaki azt hinné, hogy ez az orosz narratíva, akkor téved, hiszen a francia Le Figaro és a Liberation értékeli eképpen a helyzetet. Mint megjegyzik, semmi nem úgy ment, ahogy Kijevben és Brüsszelben valamint Washingtonban tervezték, és Ukrajnára kemény tél vár. Ez még nem vereség – teszik hozzá –, ám Kijevnek a frontok állásának ilyetén alakulása miatt meg kell barátkoznia a területvesztés gondolatával.
Ukrajnának védekező pozíciókat kell felvennie akkor is, ha ez területek elvesztését vetíti előre.
Ezt már a Wall Street Journal fogalmazza meg ukrán forrásainak helyzetértékelése alapján. Egyik fél sem lesz képes a közeljövőben áttörni, és így az ukrán csapatoknak is a frontvonal tartására kell berendezkedniük. Közben levegőhöz juthatnak, feltölthetik a soraikat, ám mint az amerikai CNA katonai szakértője, Dmitrij Gorenburg megjegyzi, Ukrajna számára a háború következő szakasza így is veszélyek sorát rejti. De kijevi katonai vezetők is elismerik, hogy a pozíciós harc, az elhúzódó háború a jóval nagyobb tartalékokkal rendelkező Oroszországnak kedvez. Odáig azért egyelőre senki sem megy el a gondolkodásban, hogy az ukrán hadsereg akár hirtelen össze is omolhat, és az oroszok lényegében csak erre várnak, vagy ebben reménykednek.
Patthelyzetről beszélnek a német Bild által megkérdezett elemzők is, akik az ukrán vezérkari főnökhöz, Valerij Zaluzsnijhoz hasonlóan értékelik a fronton kialakult állást.
Mint a korábban a NATO stábjában dolgozó Stefanie Babst megjegyzi, a légi fölény biztosította lehetőségekkel, a folyamatos és masszív tüzérségi és dróncsapásokkal, valamint a front széthúzásával a kifárasztásra alapozó orosz stratégia működik. Úgy véli, áttörni az oroszok sem lesznek képesek, céljuk a megszerzett területek megtartása. Joachim Krause, a kieli egyetem professzora optimistább, és úgy látja, hogy nagy veszteségek árán, de az ukránok kimozdíthatják a jelenlegi állapotból a front helyzetét, ha átkelnek a Dnyeperen. Ellentmond ennek kieli kollégája, Thomas Eger, aki szerint az orosz fél sokkal jobban ellátott lőszerrel, így a patthelyzet belátható ideig biztosan marad.
A technika és a lőszerek hiányát hangsúlyozza a volt amerikai NATO-nagykövet, Douglas Lute is. Még tovább megy a NATO erőinek egykori főparancsnoka, James Stavridis nyugalmazott admirális, aki úgy látja, hogy Ukrajnának meg kell békélnie területeinek időleges elvesztésével.
Mint a Bloombergnek írt cikkében fogalmaz, Moszkva megtarthatja a Krímet és a félsziget és Oroszország közötti szárazföldi összeköttetést. Ez persze senkinek sem fog tetszeni – teszi hozzá –, így Oroszországnak sem. Stavridis szerint Ukrajnának be kell látnia, hogy nem győzhet, így le kell állnia a háborúval, mint tette egykor Dél-Korea, és hozzá kell fogni az újjáépítéshez.
De lényegében elfogadja a területvesztést a gyors ukrán NATO-csatlakozásra tett javaslatával a szervezet volt főtitkára, Anders Fogh Rasmussen is.
A dán politikus a brit Guardiannek nyilatkozva a minap arról beszélt, hogy Ukrajnát a jelenlegi területeivel kellene felvenni az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe. Mint hangsúlyozta, ez a lépés nem jelentené az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus befagyasztását. A részleges csatlakozás és a szövetségi partnerek ezzel járó segítségnyújtási kötelezettsége Rasmussen szerint elrettentené Oroszországot attól, hogy a NATO-n belül támadja meg az ukrán területeket, és így lehetővé tenné, hogy az ukrán fegyveres erők a frontcsatákra koncentrálhassanak.
Pesszimista az ukrán győzelmi esélyekkel kapcsolatban az Európai Unió külügyi főképviselője is. Josep Borrell szerint a közeljövőben nem várható, hogy Ukrajna győzzön Oroszországgal szemben.
A főképviselő – aki az Európai Szocialista Párt malagai kongresszusán beszélt minderről – megjegyezte még azt is, egyúttal fel kell készülni arra az eshetőségre, hogy csökkennek az Ukrajnának szánt amerikai segélyek, és ezeket kompenzálni kell Kijev számára. Ez a feladat Borrell szerint az Európai Unióra fog hárulni. Kérdés, hogy az EU bírja-e, és akarja-e vállalni ezt a plusz terhet. Figyelmeztető ugyanis, hogy a tagállamok ellenállásán elbukhat a főképviselő egy nyári javaslata, miszerint az unió hozzon létre egy alapot, amely négy éven keresztül évente legfeljebb 5 milliárd euróval támogatná Ukrajnát – a nyugati országok szélesebb körű biztonsági kötelezettségvállalásainak részeként – az orosz invázió elleni küzdelemben. Miközben azonban az uniós védelmi miniszterek várhatóan ma vitatják meg a tervet, diplomaták szerint több ország – köztük a fajsúlyosnak számító Németország – fenntartásokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy ilyen nagy összegeket évekre előre lekössenek.
Ukrajna hosszú távú finanszírozásának kérdése egyre élesebben vetődik fel az Európai Unión belül, és ezzel párhuzamosan növekszik vele szemben az ellenállás is.
A Der Spiegel például azt fejtegeti, hogy Volodimir Zelenszkij hatékonyan használta a médiát a Nyugat támogatásának megnyerésére, ami jelentős katonai segítséghez vezetett. Az Egyesült Államok azonban csökkentheti az Ukrajnának nyújtott támogatás mértékét, ami katasztrofális lehet az ukrán hadsereg számára, amely hatalmas fegyverhiánnyal küzd. A magazin ennek kapcsán felveti, hogy a német kormány, bár Ukrajna egyik fő támogatója, beismerte, nem tudja teljes mértékben pótolni az amerikai segélyek elmaradását. A Spiegel felhívja a figyelmet arra is, hogy az Európai Unió, bár hajlandó jelentős pénzügyi és katonai segítséget nyújtani, nem tud az Egyesült Államok helyére lépni. A német húzódozást magyarázza, hogy egyre népszerűbbek azok az erők, amelyek bírálják Ukrajna átgondolatlan és végtelenségig tartó támogatását.
Az Ukrajna finanszírozásával kapcsolatos magyar és immár hasonló szlovák fenntartásokat tehát ha csendesebben is, de egyre többen támogatják.
Már csak azért is, mert az európai társadalmakbnan egyre érezhetőbb a háborús fáradtság, és erre valahogy a politikai elitnek is reagálnia kell. Szlovákiában már a lakosság 57, Cipruson 58, Bulgáriában 58, Ausztriában 56, Görögországban 53, Magyarországon pedig 54 százalék nem támogatja, hogy az EU fizesse Ukrajna felfegyverzését. De figyelmeztető az is, hogy az Eurobarometernek az egész unió átlagát mérő felmérése alapján a 2022 áprilisi 42 százalékkal szemben már csak 26 százalék támogatja teljes mellszélességgel Ukrajna fegyveres és pénzügyi támogatását. De változik a hangulat az Egyesült Államokban is. Míg májusban, az ellentámadás megindulása előtt még a megkérdezettek 46 százaléka értett egyet azzal, hogy Ukrajnát fegyverekkel kell segíteni, ma ez az arány a Reuters/Ipso felmérése alapján már csak 41 százalék. A demokrata szavazók 34, míg a republikánusok 56 százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajna kérdése nem Amerika dolga. Ezekből az adatokból is látszik, hogy mind többen érzik úgy, hogy Ukrajna süllyedő hajó, amelyről még időben le kell szállni.
Az Egyesült Államok belpolitikája, különösen a Republikánus Párt finanszírozással kapcsolatos álláspontja megnehezíti Ukrajna további támogatását.
„Hétről-hétre nehezebbé válik azoknak az eszközöknek és kapacitásoknak az előteremtése, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Ukrajna megvédje területét, és előrenyomuljon” – mondta minapi sajtóértekezletén Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A katonai és pénzügyi támogatás nem Biden elnök ígéretén múlik – adta értésre Sullivan -, hanem a kongresszus akaratán. A republikánus többségű alsóház ugyanis akadályokat gördít a támogatás útjába, és ahhoz a feltételhez kötötte a közszolgálati szférában dolgozók illetményének biztosítását, hogy a kormány nem utalja át Kijevnek a legutóbb kilátásba helyezett összeget. „Az ablak becsukódik” – mondta Sullivan. Nem tudnak mindent megadni Ukrajnának, amire szüksége volna – fűzte hozzá keserűen.
Látják ezt Kijevben is, így a strana.ua értesülése szerint az elnöki adminisztráció mindent megtesz annak érdekében, hogy tető alá hozzon egy beszélgetést Zelenszkij és Trump között.
A volt amerikai elnök ugyanis a republikánus többségen keresztül lényegében ellenőrzés alatt tartja az ukrán támogatásokat blokkoló Kongresszust. Feltehetően összefüggésben van ezzel a törekvéssel az is, hogy a napokban egy ukrán küldöttség tagjaként az Egyesült Államokban tartózkodik Andrij Jermak, az elnöki iroda vezetője. Trump azonban nem nagyon akar beszélni Zelenszkijjel, sőt az egyre kínosabbá váló ukrán kérdéstől is igyekszik távol tartani magát. Ezt a témát feltehetően a kampányra tartogatja, hogy a támogatások ellenére elszenvedett kudarcért a felelősséget Bidenre hárítsa.
De a háborús fáradtság kezdi eluralni az eddig egyértelműen lelkesként bemutatott ukrán társadalmat is.
Ukrajnában ugyan egy ideje választásokkal kapcsolatos népszerűségi mutatókat nem publikálnak, a strana.ua birtokába kerültek belső felmérések. Eszerint amennyiben most tartanák az elnökválasztást, és azon a népszerű főparancsnok Valerij Zaluzsnij is indulna, a győzelmet 30 és 40 százalék közötti eredménnyel a jelenlegi államfő, Volodimir Zelenszkij nyerné. Zaluzsnij támogatottsága 20-30 százalékos, de ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a vezérkari főnök eddig nem beszélt indulási szándékáról, és egy ilyen bejelentés általában megdobja a népszerűséget. Ami pedig a parlamenti választásokat illeti, egy Zaluzsnij mögött álló esetleges párt 20-25 százalékot szerezne, míg a Nép Szolgája csupán 10-02-t. Öt százalék körül kapna Pritula és Porosenko pártja.
S hogy miért a hatalommal szembeni elégedetlenség, azt jól mutatja az alábbi, a közösségi médiában terjedő eset.
Ungváron a napokban a hadkiegészítő parancsnokság munkatársai rendőrök és katonák segítségével erőszakkal vittek el Vinnyicáról sportoló gyerekeket egy versenyre szállító buszsofőrt. A hostelben törtek rá, és gyűjtötték be másokkal együtt. Elvették a telefonját, így a családját, és az edzőket sem értesíthette a történtekről. Az sem érdekelte a hatóságokat, hogy ő a busz egyetlen sofőrje, így a gyerekek Ungváron rekednek. A buszvezető kezébe nyomták a behívót, és már indították is Csernyigovba. A gyerekek hazaszállítását a vinnyicai parancsnok vette a kezébe, és a szállító cég új sofőrt küldött, a busz hadkiegészítőn maradt kulcsaiért azonban senki sem mert bemenni. Végül ezt egy Mariupolból átköltözött hölgy vállalta.
Stier Gábor – Moszkva tér
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
