Mostanra mindenki megünnepelhette a helyi és megyei önkormányzati választásokon elért sikerét, vagy megemészthette a kudarcot, jó esetben levonta a tanulságot is. A legfontosabbnak két hét elteltével az tűnik, hogy az emberek nem pártokra, hanem személyekre szavaznak.
Sok esetben továbbá nem azért nyert az adott képviselő, polgármester vagy megyeelnök, mert a párt jelölte, hanem annak ellenére. Ez főleg az OĽaNO zsolnai és nagyszombati megyei elnökére igaz, mert Erika Jurinová és Jozef Viskupič is úgy védte meg a posztját, hogy a kampány során szinte elhatárolódtak a pártjuktól.
Jól teljesített a Szövetség
A Szövetség jelöltjeire sem feltétlenül azért voksoltak az emberek, mert a hárompárti alakulat olyan egységesen és meggyőzően politizált és kampányolt, hanem mert az adott településen köztiszteletben állnak, vagy mert egyszerűen nem akadt jobb. Ezt is ki kell mondani, mielőtt még elhitetjük magunkkal, hogy a Szövetségre innen kezdve egy diadalmenet vár, ami a parlamentbe vezet. Ahhoz még sok munkára, hiteles programra és valódi egységre is szükség lesz, de startpozíciónak jobbat kívánni sem lehetne, mint az összevont önkormányzati választásokon elért eredmény. A 222 polgármester, 54 megyei és 1765 helyi képviselő, valamint Berényi József 38 ezer és Csenger Tibor 36 ezer szavazata (ami remélhetőleg megyei alelnöki posztokat jelent majd Nagyszombatban és Nyitrán is), azt jelzi, hogy az etnikai alapú politizálásra van még igény, csak tartalommal is meg kell tölteni. Azt, hogy az önkormányzati választásokon elért eredménynek lesz-e hatása a párt népszerűségére is, már a következő országos közvélemény-kutatás megmutatja. Legutóbb 2,1%-ot mért a Szövetségnek az AKO ügynökség, ebből bizony senki nem következtetett volna arra, hogy önkormányzati szinten a második legerősebb párt lesz, rögtön a Hlas után.
Mindent vitt a Hlas
Peter Pellegrini pártjának sikere a Szövetség jó szereplésével ellentétben nem lepett meg senkit, hiszen a Hlas hónapok óta vezeti a pártpreferenciákat vizsgáló felméréseket. Ahhoz, hogy helyi szinten is népszerű legyen, különösebben meg sem kellett dolgoznia, csak tárt karokkal fogadnia azokat, akik csalódtak a Smerben, vagy úgy érezték, a jövő inkább Pellegriné, mint Ficóé. Ez sem újdonság, ilyen népvándorlás volt annak idején a HZDS-ből a Smerbe, és sokak számára a politikai túlélést jelentette, mint ahogy a legtöbb esetben azt jelenti most is. Ha csak a Hlas támogatásával indult jelölteket nézzük, a pártnak 267 polgármestere van, de azokkal együtt, akiket valamilyen koalíció keretében támogattak, már 642, helyi önkormányzati képviselőinek száma pedig 2068. Az egyik legnagyobb eredményének azt könyvelheti el a párt, hogy Nyitrán a 2001 óta ötször megválasztott (a Smer által támogatott) Milan Belicát sikerült leváltania a jelöltjének. Ha Pellegrininek ez a lendület sem lesz elég, hogy teljesen elszakadjon Ficótól és a Smertől, akkor már aligha lesz rá képes. Az elveken túl már gyakorlati szempontból sincs sok értelme és hozadéka a Smerhez kötődni, 193 polgármesterrel és egyetlenegy megyei elnökkel (Jaroslav Baška Trencsénben védte meg a mandátumát) lassan remélhetőleg elindul a jelentéktelen párttá válás útján.
Leszerepelt a szélsőjobb
Óvatos optimizmusra ad okot a szélsőjobb, vagyis az ĽSNS és a Republika eredménye is. Megyeelnököt nem tudnak állítani, pedig mind a nyolc megyében indítottak jelöltet, megyei képviselőjük csak egy lesz (Milan Mazurek Eperjesen), polgármesterük 34, ezek nagy része a Smer jelöltje, de a szélsőjobb is beállt mögéjük. Főleg a Milan Uhrík vezette Republika kötött helyi szinten koalíciós szerződéseket a Smerrel (28 településen), és 11 településen a Hlasszal is. Egyébként a szélsőséges pártoknak helyi szinten nem akadtak partneriek, ráadásul egymással sincsenek olyan viszonyban, hogy össze tudtak volna fogni. Michal Vašečka szociológus szerint azonban ez sem segített volna rajtuk, mert megfelelő, hiteles jelölteket sem tudtak állítani. „Az önkormányzati politizálásban nem elég összeesküvés-elméletekről beszélni, az emberek tudják, hogy a jelölt kicsoda, milyen munkát végzett eddig. Most, hogy a gazdasági és energiaválság is sújtja az önkormányzatokat, még nagyobb jelentősége van a stabilitásnak. Ennek köszönhető, hogy a polgármesterek 70%-át újraválasztották, az extrémisták pedig leszerepeltek” – mutat rá Vašečka.
Eltűntek a kormánypártok
A választások nagy vesztese az OĽaNO, az eddigi 54 helyett csupán 7 polgármesteri mandátumot szerzett, a Za ľudí pedig 6-ot. A Sme rodina jelöltje 135 településen nyerte meg a választást, de megelőzte őket a parlamenten kívüli SNS, a KDH és a Szövetség is. A kormánykoalíciónak szeptemberben búcsút intett SaS is csak annak örülhet, hogy Juraj Drobát ismét Pozsony megye élére választották, valamint annak a néhány képviselői helynek, amelyet az ottani önkormányzatokban szereztek. Komolyabban viszont a fővárosban sem tudtak labdába rúgni az újraválasztott főpolgármester, Matúš Vallo pártja (Team Bratislava) mellett, a régiókban pedig szinte semennyire sem.
A polgármesterek 46,45%-a (szám szerint 1349-en) úgy nyerte meg a választást, hogy függetlenként indult, ez százzal több, mint 2018-ban. Vašečka szerint a független jelöltek számának növekedése azt jelenti, hogy az indulók nem akarják, hogy a pártok kudarcos politizálásával azonosítsák őket. Ez idén főleg az OĽaNO esetében volt igaz, Erika Jurinová ki is mondta, hogy a választók főleg azt rótták fel neki, hogy még mindig a párt tagja. De a túlfűtött kampány ellenére Komáromban sem tudott nyerni a Szövetség jelöltje, Bauer Ildikó, sőt 2012 óta folyamatosan csak független polgármestere volt a városnak. A regionális és helyi önkormányzatokba még olyan ismert parlamenti képviselők sem jutottak be, mint Grendel Gábor (OľaNO – Nova), Juraj Šeliga (Za ľudí), Jana Žitňanská (Za ľudí), Ondrej Dostál (SaS – OKS) vagy Denisa Saková (Hlas).
Némely pártok egyértelmű sikere ellenére a választások legfontosabb tanulsága az, hogy a jelöltek fele csak önmagáért akarta vállalni a felelősséget, és ódzkodott attól, hogy párttal azonosítsák. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen évek óta a két legnagyobb kormánypárt, az OĽaNO és a Sme rodina vezetői is azt hangoztatják, hogy ők tulajdonképpen nem is politikusok, a pártjaik sem pártok, sőt magát a politikát is utálják, tulajdonképpen csak önfeláldozásból vannak ott, ahol vannak. Egy településen, még a megyében is személyt és nem pártot választanak az emberek, s ha a kettő összejön, az inkább szerencse kérdése, mint a párt érdeme. A kérdés csak az, hogy ha regionális szinten minden talpraesett ember elhatárolja magát a nagypolitikától, akkor kik lesznek azok, akik a következő parlamenti választáson indulnak?
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/46. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
