Éppen kibújt egy hóvirág a földből, amikor Bandika megállapította, hogy nem indul az autója. Sem elsőre, sem másodikra, sem harmadikra, negyedszer pedig már nem is próbálkozott.
Kiszállt, és elindult Ervin háza felé. Közben azon gondolkodott, mennyivel rosszabb lenne, ha a főút mellett lakna, hiszen ott állandóan mennek az autók, és az ember sokszor még a saját kapuja elé is csak élete kockáztatásával tud leparkolni, ilyen esetben pedig, amikor egy másik autónak kellene beparkolnia az övé elé, hogy a lemerült akkumulátor miatt leállt autót újraindítsák, komoly döntéseket kellene meghozni.
Áldotta tehát az eget, hogy nem a főút mellett lakik, és ha már elkezdett hálálkodni, hálát adott azért is, mert van állandó lakhelye, meg azért is, hogy nincs szemüvege, sem gyomorfekélye, de még adóssága sem. Van továbbá kihez fordulnia, ha bajba kerül. Hozza a bikázót, kuzin, mert nem indul az Okti – kiáltott be a léckerítés fölött. Ervin éppen fát vágott, közben a rádióból egy régi Pa-dö-dő-dal szólt. „Süt a nap, és kék az égbolt. Ilyen jó már nagyon rég volt. Kis madárkák szállnak fent az égen…” Ervin belevágta a fejszét a tönkbe, és benyúlt a folyosóra az autókulcsért. Beült a saját Octaviájába (az övé kék, Bandikáé olajzöld), és elfordította a kulcsot, de a motor itt sem akart indulni. Negyedszer már ő sem próbálkozott, kiszállt, visszazárta az autót, és a kapu felé vette az irányt. Hová megy? – kérdezte ijedten Bandika. Befejezem a favágást – felelte nyugodt hangon Ervin. És mi lesz az autókkal? – érdeklődött tovább amaz. Semmi, ők most téli álmot alszanak – akasztotta vissza a folyosóra a kulcsot Ervin. Bandika ebben a percben mindent elfelejtett, amiért az imént még hálát tudott volna adni. Elmondta, hogy sürgős dolga van a városban: szeretné magát leteszteltetni koronavírusra. Mi abban a sürgős? – hasított ketté egy combosabb akácot Ervin. Bandika erre kifejtette, hogy az utóbbi napokban annyi pozitív gondolata támadt, hogy felmerült benne, talán maga is pozitív. Most gondoljon bele, pedig még híradót is néztem, és mégis – ecsetelte Ervinnek a diagnózist. Barátja próbálta nyugtatni, hogy ez így rendben van, majd elárulta, hogy ő is a múlt héten nyugodott meg végleg egy internetes cikktől, amely a koronavírus elleni oltásokról szólt. Szépen, érthetően le volt benne írva, hogy a koronavírust Bud Spencer és Terence Hill fejlesztették ki a Bűnvadászok című film forgatása közben, amit az is bizonyít, hogy a film hatvanharmadik percében elhangzik, hogy az öreg kínai szerint a Hold nem nevet, és ez rosszat jelent. Még nem értem – húzott ki a csomagból egy cigarettát Bandika, Ervin pedig folytatta. A hatvanhármas szám a kulcs, Bud Spencer és Terence Hill ketten voltak, ha pedig az említett hatvanhármas szám két elemét, a hatost és a hármast elosztjuk egymással, szintén megkapjuk a kettőt.
Érti már? Értem bizony – vágta rá Bandika, és kezdett a kapu felé hátrálni. Majd mindketten elhallgattak, ugyanis a rádió bemondta, hogy Olaszországban már megnyitottak az éttermek, Romániában pedig a kocsmák.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
