2022 utolsó napján vesztette el a katolikus egyház XVI. Benedek emeritus pápát. Halálával véget ért az a tíz évig tartó időszak, amikor két pápa élt a Vatikánban.
Amikor II. János Pál pápa 1978-tól 2005-ig tartó – hosszú, az egyház számára belviszonyai és a vatikáni politikai törekvések szempontjából egyaránt meghatározó – pápasága véget ért, a bíborosi konklávé 2005. április 18-19-én, alig 26 órás tanácskozás után választotta pápává az elhunyt egyházfő egyik legközelebbi munkatársát, Joseph Ratzinger bíborost. 78 évesen, 1730 óta a legidősebbként lett a 265. pápa, nevét az első világháború alatt regnáló XV. Benedek után választotta.
A fehér füst felszállásáig tartó tanácskozás 26 órán át tartott, ami az egyik legrövidebb volt az egyháztörténelemben.
Összehasonlításként, a két évezredes egyház leghosszabb pápaválasztása 1268 novembere és 1271 szeptembere között volt. IV. Kelemen halála után ennyi ideig tartott, amíg sikerült Szent Péter trónjára ültetni X. Gergely pápát. A pápaválasztás szabályait ezt követően több egyházfő is szabályozta. XVI. Benedeket II. János Pál pápa 1996-os Universi dominici gregis apostoli konstitúciója mentén választották meg. Ez többek közt meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados győztes, akkor egyszerű, 50 százalékos többséggel is lehet pápát választani, de erre esetében nem volt szükség. Érdekesség egyébként, hogy XVI. Benedek, elődjét felülírva, visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével. Személyében hosszú szünet, 480 év után került újra német főpap a katolikus egyház élére, ő volt a 8. német ebben a tisztségben.
A pápák avignoni fogsága óta először fordult elő, hogy egymás után kétszer választottak nem olasz pápát,
Ferenc pedig folytatta ezt a sort, de ne szaladjunk ennyire előre.
Joseph Aloisius Ratzinger 1927. április 16-án született, a bajorországi Marktl am Innben. 1945 végén Georg bátyjával a traunsteini papi szeminárium hallgatói lettek. 1951. június 29-én szentelték pappá, két évvel később disszertációjával teológiai doktorátusi címet szerzett, 1957-ben habilitált Freisingben. Ezt követően a bonni, a münsteri és a tübingeni egyetemen tanított dogmatikát és teológiát. 1962-1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a katolikus egyházat megújító II. Vatikáni Zsinaton.
1981-ben II. János Pál pápa az egyházi tanítóhivatal, a vatikáni Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusává nevezte ki, s ő 24 éven át vezette az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezetet. Elnöke volt a Nemzetközi Teológiai Tanácsnak és a Pápai Biblikus Tanácsnak is. Ő terjesztette II. János Pál elé a több mint 900 oldalas Új Katekizmust. 2004-ben szintén az ő vezetésével készült el az egyszerű és világos formában megfogalmazott hittani összefoglaló, az Új Katekizmus mindössze 150 oldalas rövidítése. Trónra lépésétől sokan konzervatív fordulatot vártak.
Megválasztásakor voltak olyan hangok is, hogy az idős egyházfő az „átmenet pápája” lesz. Ez utóbbi feltételezés nem igazolódott be.
Három enciklikáját, amelyek a keresztény szeretetről, a keresztény reményről, az ember teljes értékű fejlődéséről szólnak, a legfontosabbak között tartják számon. Elődjéhez hasonlóan elutasította az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenezte az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését.
Az idős pápa 2013. február 11-én jelentette be, hogy a hónap végén lemond tisztségéről, döntését azzal indokolta, hogy elfáradt, nem bírja tovább a hivatal ellátásával járó terheket. Az egyháztörténelem során ő volt az ötödik pápa, aki ezt a lehetőséget választotta. Utódja, Ferenc pápa megválasztását követően a vatikáni Mater Ecclesiae kolostorba költözött. Vatikáni lakóhelyét utoljára 2020 júniusában hagyta el, hogy Bajorországban meglátogassa haldokló fivérét, ekkor mutatkozott utoljára a nyilvánosság előtt.
Megjelent a Magyar7 hetilap idei első számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
