Kétségtelen, hogy a koronavírusjárvány sok dolgot gyökerestül változtat meg. A technológiai újításokon kívül gazdasági szemléletváltásra is sor kerül, kínos vagy épp nagy társadalmi dilemmákat jelentő kérdéseket lesz kénytelen megnyitni a politika. Ugyanis a járvány kicsiben és nagyban is változást előidéző tapasztalat volt. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük néhányat.
A koronavírus miatt heteken keresztül minimálisra kellett csökkenteni az emberek fizikai érintkezését. Szlovákiában a lakosság mozgását 70 százalékkal csökkentették a korlátozó intézkedésekkel, ami sajátos kényszermegoldásokat szült.
Teret nyert az internetbanking. Azok is kihasználták a válsághelyzet ideje alatt, akik egyébként nem tartották szükségesnek, vagy épp életidegennek érezték a szolgáltatást. Az internetbanking térnyerése azonban feleslegessé teszi a drága bankfiókok fenntartását. Ha stabil és jól működő az online bankolás rendszere, akkor bizony nincs is szükség annyi bankfiókra – és annyi alkalmazottra sem.
A készpénzforgalom drámaian lecsökkent. Nem csak azért, mert egy ideig az a hír járta, hogy a bankjegyeken is potyautazhat a koronavírus, hanem mert a bankkártyás fizetés, főleg annak érintéses változata előnyösnek bizonyult: minimalizálta még a közvetett fizikai kontaktusokat is. Aki korábban készpénzt használt, de most ráérzett a dolog egyszerűségére, valószínűleg marad a kártyás megoldásoknál.
Kiderült, hogy kik azok, akik otthonról is tudnak dolgozni. Ha a vállalatok eddig nem is voltak tisztában vele, az elmúlt hetekben biztosan megtapasztalhatták, hogy melyek azok a munkakörök és kik azok az alkalmazottak, akik és amelyek esetében az otthoni munkavégzés számításba jöhet. A home office különösen a gyermekes szülők esetében hozhat áttörést, az anyaságiról visszatérő munkavállaló anyukáktól a gyest vállaló apukákig.
És ha már home office, annak a technikai megoldásaira is szükség van. Az otthoni munkavégzés és az online tanulás kényszere nem csak felhívta a figyelmet a videókonferenciák és megosztóalkalmazások fontosságára, de egyúttal százezrek szereztek tapasztalatokat a gyakorlati megoldásokban. A felhasználók és a fejlesztők egyaránt rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagodtak, amelyeket minden bizonnyal beépítenek majd az új verziókba, ami hozzájárul a szolgáltatások javulásához. A legközelebbi alkalommal már jóval egyszerűbb lesz felvenni a ritmust.
eGonvernment, vagyis hivatali ügyintézés otthonról. Szlovákiában két okból nem volt túl népszerű: digitális aláírás kellett hozzá mindenféle kártyaolvasókkal, illetve nem mindig mentesítette az embert a hagyományos ügyintézés alól. A koronavírus járvány azonban megmutatta, hogy azért az állami hivatalok is tudnak jóval kevesebb papírmunkával dolgozni, ha a kényszer ráviszi őket.
Internetbanking, home office, videókonferenciák, bankártya-adatok. A kényelmet meg is kell tudni védeni azoktól, akik vissza akarnak vele élni. A technológia térnyerésével magasabb szintre kell emelni a kiberbiztonság kérdéseit. És itt már nem csak a jelszavak és e-mailek védelméről van szó, hanem a gyermekek személyi adatairól, a bankkártyaadatokról, a vállalati videóbeszélgetések biztonságáról, üzleti titkok védelméről, és így tovább. A kiberbiztonság fejlődése nélkül a fenti változásoknak nincs létjogosultsága.
Szlovákiába és más országokban mostohagyerekként kezelték eddig az egészségügyet. A vakcinagyártás egyszerűsödésével Európában az egészségügyi kapacitásokat gyors ütemben szerelték le.
Nem volt ésszerűtlen döntés. A legtöbb halálesetért felelős szív- és érrendszeri betegségekkel a mindennapi sporttevékenység és az egészséges táplálkozás propagálásával is lehetett harcolni. A különböző rákos betegségek ellen növelték a dohányárukra kirótt adókat. Nem volt tehát feltétlenül szükség növelni az egészségügyi kapacitásokat, bár igaz, hogy az elsődleges motivációs erő mindig az egészségügy költségessége volt.
A koronavírus mindent megváltoztatott. A tízmilliókat kereső futballsztárok helyett hirtelen a méltatlanul alulfizetett orvosoknak és nővéreknek tapsoltak a tömegek. Németországban a kormányzatot hosszú ideje azért bírálták, mert „feleslegesen tart fenn” több száz kórházat. Ezek a hangok egycsapásra elhallgattak, mikor kiderült, a németek épp emiatt rendelkeztek most elég kapacitással ahhoz, hogy kezelni tudják a járványt.
Mindegy, hogy most, vagy csak később jön a vakcina a SARS-CoV-2 ellen, a döntéshozók számára akkor is prioritás marad, hogy a korábban szükségesnek vélt kórházi ágymennyiségnél valamivel többet tartsanak fenn, ahogy az is, hogy megoldják az orvos- és nővérhiány kérdését. Egyszerűen azért, mert kormányok bukhatnak bele abba, ha naponta százak vagy ezrek halnak meg a kórházakban.
Ami most a harchoz kell: Kórházi ágyak és egészségügyi dolgozók száma az uniós tagállamokban (Grafikon)
A koronavírus járvány eddig legtöbbet hangoztatott hatása az volt, hogy rámutatott az egyes országok gyengeségeire, ha egy adott kulcsfontosságú termékből csak importálni tud. A politikusok szüntelen hízelgése sem változtat azon a tényen, hogy Szlovákiában a háztartásoknak kellett előállítaniuk a maszkokat, hogy a többi országnál korábban lehessen kötelezővé tenni azok viselését.
A németek és a csehek betiltották az egészségügyi eszközök kivitelét, azok az országok pedig, akik az adott terméket nem gyártották, hoppon maradtak. A tanulságot minden ország le fogja vonni:
bizonyos termékek és eszközök gyártásának egy részét otthon kell tartani, mert hiányuk biztonsági kockázatot jelent.
Ugyanez a helyzet egyébként az ipari ágazatokkal is. Nyilván a Volkswagen is átértékeli, hogyan fogja a jövőben biztosítani gyárai ellátását. A pozsonyi üzem például Just in Time módban működik: nem tart raktárkészletet, vagyis ami alapanyagként beérkezik, már épül is be a gyártásba. Ez elképesztően pontos és jól időzített logisztikát igényel. Járvány idején azonban elég, ha egy alkatrészszállítmány hiányzik, és leáll a termelés. Valószínűleg az ilyen logisztikai modelleket egy időre félreteszik, és több lábon álló ellátási láncokat hoznak létre. Érdekes lesz figyelni, hogy telepítenek-e majd vissza gyárakat Kínából Európába.
Matovič: Szlovákia akkor nyitja meg határait, mikor a környező országok is úgy állnak majd, mint mi
A fejezetnek azt a címet is adhattuk volna, hogy Matovič kontra Sulík per. A járvány nagy kérdése ugyanis az volt, hogy szabad-e, és ha igen, mennyire szabad alárendelni a gazdasági érdekeket a járvány elleni harcnak. Egyszerűbben, szabad-e porig rombolni egész gazdasági ágazatokat a járvány áldozatainak minimalizálása érdekében.
Könnyű elfogadni azt az érvet, hogy az emberélet minden gazdasági haszonnál előbbre való. Csakhogy az érvünk következményeivel együtt élni már sokkal nehezebb. Szlovákiában eddig „csak” 26 halálos áldozatot követelt a járvány, de az eddigi becslések 100 ezer munkahely megszűnését vetítik előre, ami százezer családnak jelent egzisztenciális problémát.
A SARS-CoV-2 sajátosságai miatt ráadásul a vitának van egy másik vonala is, ami nem gazdasági, hanem generációs feszültségekre utal. Ugyanis az áldozatok nagy része az idősek és betegek közül kerül ki, akik már gazdaságilag nem aktívak, megmentésükért viszont a fiatalabb generációk viselik a következményeket. Nyugaton ezt a feszültséget keltő tényállást azzal próbálják ellensúlyozni, hogy a sajtóban túlhangsúlyozzák a fiatal áldozatok statisztikáit, azt a hatást keltve, mintha nem elsősorban az idős korosztályok érdekei lennének szem előtt tartva. Az érem másik oldala, hogy mindenkinek van idős hozzátartozója, így a kérdés elképesztően bonyolult.
Sulík keddtől megnyitná az üzleteket. “Nincs értelme a lehető legkevesebb fertőzést célul kitűzni” – mondja
A közgazdaságtan számára az emberélet nem felbecsülhetetlen. A politika számára pedig csak addig az, míg elegendő pontot hoz a konyhára. Racionálisan szemlélve a történéseket azt látjuk, hogy a politikai felelősség (a következményektől való félelem) egyelőre győzni tudott a gazdasági érvek felett. De vajon hogyan alakult volna a helyzet, ha nem az OĽANO-é (a legerősebb kormánypárté) lett volna az egészségügyi minisztérium, és nem neki kellett volna elszámolnia a halálozási statisztikákkal?
Azt pedig egyáltalán nem titok, hogy az emberéletet naponta beárazzák a biztosítótársaságok, a kórházak és még a politika is. És hogy mennyit ér az életünk? A Life Happens oldalán van egy online számológép, amely kiszámolja, hogy egy adott ember mennyit ér. Dollárban.
A próbánk szerint egy havi szuperbruttó 2000 eurót kereső, 34 éves személy életének anyagiasított értéke 20 százalékos adókulcs mellett nagyjából 1,3 millió dollár (cca. 1,2 millió euró).
Ezzel szemben egy nyugdíjas, vagy a nyugdíjkorhatárhoz közel álló személy értéke alig pár ezer euró.
A gazdasági érdek és az élet védelme közti szembenállásról valószínűleg kemény viták zajlanak majd a közeljövőben. Főleg úgy, hogy a generációs ellenérdekek Szlovákiában már a választási preferenciákban is megjelennek. Elég, ha arra gondolunk, hogy mely korosztályból él a Smer, és melyikből az OĽANO, vagy az SaS. A generációs szembenállásnak a politika már évekkel ezelőtt megágyazott.
Miért olyan sürgős megnyitni az üzleteket? Íme három lehetséges válasz
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
