Történjék ma bármi az országgyűlési választásokon, az egészen biztos, hogy a holnapi naptól új időszámítás kezdődik a magyar belpolitikai életben, ami természetesen kihatással lesz elsősorban az európai viszonyokra is. Sokan és sokszor megírtuk már, hogy a Mi Hazánk Mozgalomra leadott szavazat nem elveszett szavazat, jobban mondva egyedül az nem számít annak, amit a jobboldali radikális pártra adnak le.
A mai választások tétje persze nem „csak” abban merül ki, hogy a Mi Hazánk Mozgalom a Parlament falain belül is folytathassa küzdelmét az ország érdekeiért, egyéb politológiai jelentősége is van a voksolásnak. Eldől ugyanis, hogy hazánk az amerikai–angol gyakorlatot követve a kétpólusú politikai mintát követi majd (amely persze valójában egyetlen pólusra szorítkozik), vagy megmarad többrétűnek, más elérhető alternatívákkal. Persze az egymással a színfalak mögött összejátszó Fidesz-KDNP és egyesült „ellenzék” mindent megtesz azért, hogy előbbi irányba tolják a társadalmat, ismét egy újabb közös cél a két nagy politikai tömb számára. Ennek elhintésével és a látszatának fenntartásával akarják a maradék lehetőséget is kicsavarni a magyarok kezéből, ami a valódi változásokat illeti.
A bábszínház persze ezerrel pörgött, különösen az utolsó hetekben. Aljas és nemtelen támadások érték a Mi Hazánkat mindkét oldal részéről, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a fejünk felett basáskodó politikai elit tart az új erőtől. Mindent meg is tettek, hogy a párt minél nehezebb helyzetbe kerüljön, a tagok, szimpatizánsok és valódi változást akaró emberek nélkül pedig a Mi Hazánk egészen biztosan nem is jutott el volna idáig, ahol ma áll. Ezúton is köszönet nekik!
Ám a puding próbája az evés, ahogy ez a már-már agyonnyűtt mondás is aposztrofálja a tét fontosságát. Hosszú-hosszú évek munkája, Magyarország jobbításának lehetősége száll ma el akkor, ha nem nyomjuk oda azt a két bizonyos X-et a Mi Hazánk Mozgalom helyi jelöltjére és pártlistájára.
Az elmúlt hónapokban sok bizonytalankodó szavazó kérdezte tőlem, hogy ilyen politikai körülmények között nem „felelőtlenség”-e a harmadik utat választani, nehogy előretörjön a baloldal. Ezeknél a tanácstalan embereknél az orosz–ukrán háború csak még jobban ráerősített erre az érzésre, ám a párt jelszavához mérten „egyetlen beszélgetést sem spóroltam meg”, az eredmény pedig nem is maradt el. Mivel a média – kiváltképp a közösségi – finoman szólva sem a mi oldalunkon áll, ezért nekünk a való életben kell „bepótolni” azt, amit más párt megtehet Facebookon. Egyébként ebben a kontextusban teljességgel érvényesül a nehezebb, de eredményesebb út elve. A jobbára személytelen közösségi média ugyanis nem pótolja az élő beszélgetéseket, s ezt a hátrányát a virtuális tér soha nem is fogja tudni ledolgozni. Így az alapvetően jó szándékú, de még bizonytalan embereknek a Facebookot megkerülve, első kézből mondhattam el, hogy a Fidesz a lassú, a baloldal pedig a gyors nemzethalált jelenti. Utóbbi őszintén az arcunkba tolja destruktív elképzeléseit, a kormánypárt a színfalak mögött, külső, „nemzeti” mázként funkcionáló hazugságok segítségével teszi mindezt. Ki-ki döntse el maga, melyik a rosszabb. Ha pedig a Mi Hazánk által többször hangoztatott érveket (a teljesség igénye nélkül a Covid-diktatúra Fidesz általi folytatása például a folyamatos Pfizer-rendelések tükrében, a kétarcú politika az orosz–ukrán háború terén, stb-stb) is számításba vesszük, akkor inkább az a felelőtlenség, ha valaki nem a harmadik, más nézőpontból egyetlen utat választja, hanem az áljobboldali Fideszt, vagy az internacionalista baloldalt.
Ha a Mi Hazánk bejut a Parlamentbe, az egyszersmind esélyt jelent a mérleg nyelve szerepének megszerzésére is. Ilyen felállásban még hathatósabban tud majd harcolni a Virradat programért, rányomva akaratát a két nagy tömbre. Ha ez bekövetkezik, a párt pedig egyre nagyobb politikai teret kap, a Fidesz által elaltatott, lélegeztetőn tartott tömegeknek lesz esélye arra, hogy meglássa, milyen is az, amikor valaki valóban jobboldali politikát folytat. Sőt, hogy ne csak az egyik oldalt említsem, egy, ma még a szivárványkoalíció által hülyített szavazó is érezni fogja ezeket a pozitív változásokat, amely neki is lehetőséget teremt majd gondolatai átformálására.
Nos, pontosan ezekért az okokért vezérelte a páni félelem a két nagy tömböt, amikor a Mi Hazánk elfojtását tűzték ki célul. Mi pedig ma mindannyian vizsgázunk. Sikerül-e teljesen felépíteni a saját kis bábszínházukat, látszat politikai csatározásokat vívva és hülyének nézve a magyarságot, vagy megállítjuk a folyamatot és keresztbe teszünk nekik? Utóbbi minden magyar érdeke, azoké is, akik ezt ma még nem tudják. De hamarosan felébresztjük őket is, hiszen hosszú és szívós harcra rendezkedtünk be, ennek pedig éppen ma, április 3-án van az egyik nagy, döntő ütközete. Az pedig, hogy e döntő ütközet után holnap milyen nap virrad ránk, az csak és kizárólag rajtunk múlik.
Fel a győzelemre!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
