A magyar összetartozásra, a trianoni békediktátum igazságtalanságára, az erdélyi magyarság sérelmeire világítottak rá a szónokok a június 4-i sepsiszentgyörgyi megemlékezésen, de feladatot, tennivalót is kijelöltek, hogy magyarként megmaradhassunk szülőföldünkön.
Pontban fél hatkor harangzúgás jelezte a trianoni szerződés aláírásának időpontját, toborozta a főtéri kőszínpadhoz az érdeklődőket vasárnap délután. A szervező Sepsiszéki Székely Tanács és a Sepsireform Egyesület nevében Gazda Zoltán szólt arról, hogy Románia fittyet hány vállalt kötelezettségeire, de Európa is „csípőficamban” szenved, nem hajlandó tudomásul venni, védeni az őshonos kisebbségek jogait. Szóvá tette, hogy a schengeni csatlakozás kapcsán a Székely Nemzeti Tanács száz oldalas dokumentumban figyelmeztette a román kormányt korábbi vállalásaira, de válaszra sem méltatták őket. Felsorolta sérelmeinket, egyebek mellett azt is, hogy az erdélyi magyarságot nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik, és figyelmeztetett, a gesztenyét senki nem kaparja ki nekünk, magunknak kell kiállnunk jogainkért, ezt üzeni Trianon.
Miklós Zoltán, az RMDSZ parlamenti képviselője beszédében a magyar összefogásra helyezte a hangsúlyt. „Nem azért gyűltünk össze, hogy a sebeket felszaggassuk, hanem hogy a magyar nemzet egysége mellett tegyünk tanúbizonyságot. (…) Múltunkat nem felejtjük, de a jelenben építkezünk, és a jövőbe tekintünk” – hangsúlyozta. A XXI. század új kihívásokat állít elénk, de az a feladatunk, hogy talpon maradjunk – emelte ki, és kitért arra is: mi, székelyföldi, erdélyi magyarok hozzátesszük ennek az országnak a fejlődéséhez munkánkat és tudásunkat, cserébe azonban tiszteletet várunk. Nincs okunk csüggedésre, megvan az erőnk, tudásunk, akaratunk biztos magyar jövőt építeni gyermekeinknek – zárta beszédét Miklós Zoltán.
Hasonló hangnemben szólt az egybegyűltekhez az Erdélyi Magyar Szövetséget képviselő Bálint József. Sok minden elveszett, de van, ami megmarad, darabkái ennek a földnek és ragaszkodásunk ezekhez a darabkákhoz. Van segítségünk, iskolák, óvodák, templomok újulnak meg, de a megmaradáshoz a mi munkánk is szükséges, el kell fogadnunk, hogy egymásra vagyunk utalva – hangsúlyozta. A Magyar Polgári Erő nevében felszólaló Préda Barna Kós Károly- és Wass Albert-idézetekre épített beszédében arra figyelmeztetett, többet kell tennünk, dolgoznunk, tanulnunk, hogy magyarként megmaradhassuk szülőföldünkön, gyertyánemberekké kell válnunk, mert a gyertyán hajlik és kiegyenesedik, de nem törik meg. Ittlétünk bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzetnek sikerült legyőznie Trianont, és a továbbiakban sem kesergésre, hanem munkára, összefogására van szükség – mondotta.
Lehet a jövőbe tekinteni, közös tét megmaradni magyarnak és értelmes, tartalmas életet élni – tolmácsolta az üzenetet Balogh Attila Márton csíkszeredai konzul kiemelve: Magyarország számít az erdélyi magyarságra, de mi is számíthatunk az anyaországra.
Bizakodásra okot adó, feladatokat is kijelölő beszédet mondott a rendezvény főszónoka, Bakk Miklós egyetemi tanár, politológus. 103 év elteltével is itt vagyunk a trianoni romkertben, és nem reménytelenül, arra tanított meg ez az évszázad, hogy van esély. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és mivel élni akarunk, dolgozni fogunk – idézte ő is Kós Károlyt, majd feltette a kérdést: mi ez a munka, amit el kell végeznünk? „Ennek a romkertnek az érdekeink és értékeink szerinti átépítése. Úgy, hogy ebben a romkertben kialakítsuk saját hazánkat” – mondotta, és ehhez három irányzékeszmét is megfogalmazott. Elsőként, hogy ne hagyjuk a székelyföldi autonómia eszméjét, még akkor sem, ha lejáratott, elkoptatott mozgalmi kifejezésnek tűnik, és jelen pillanatban a nemzetközi kontextus sem kedvező. Nem szabad feladnunk – mondotta és Deák Ferencet idézte, aki úgy fogalmazott: amit erő és hatalom elvesz, azt a pillanat és a szerencse visszahozhatja, de amiről a nemzet lemond, annak visszaszerzése kétséges. Az autonómiát is visszahozhatja egy kedvező pillanat, ám ehhez az szükséges, hogy a székely közösség ne mondjon le róla – hangsúlyozta Bakk Miklós.
Második irányzékeszmeként a transzilván gondolatát jelölte meg: mi, székelyek nemcsak a magyar nép részei vagyunk, de erdélyiek is, és Erdélyt is újjá kell építeni a bukaresti centralizációval szemben, össze kell fognunk a kibontakozó román transzilvanizmus képviselőivel. Harmadik irányzékeszméje az egyéneknek, Székelyföld polgárainak szólt, hogy önmagunk építésével is foglalkoznunk kell. Figyelnünk kell a világ dolgaira, megpróbálni megszerezni a legfejlettebb tudást és ezt össze kell hangolnunk hagyományainkkal. Át kell vennünk a modernizáció legjobb vívmányait úgy, hogy ne váljunk a globalizáció áldozataivá. Nehéz feladatnak tűnik, de vannak keleti népek, amelyek sikeresen megbirkóztak ezzel, s egy ilyen tradíciót a modernizációval ötvöző modellt kell nekünk itt, Székelyföldön megtalálunk – fogalmazta meg Bakk Miklós. A sepsiszentgyörgyi rendezvényen verset mondott Pildner József, énekelt Kovács Sára, zárásként pedig Ilyés Zsolt plébános igehirdetését hallgathatták az egybegyűltek.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
