SZFE-sztori – 9. A demokrácia valamelyik mintaállamában, Nyugat-Európában vagy magában az Amerikai Egyesült Államokban egy próbaidős szerződéssel rendelkező munkavállaló megengedhetné-e magának, hogy a vezetőség meghívásának ne tegyen eleget: akár magánvállalatról, akár állami intézményről legyen szó?
„Faur Anna doktorjelölt, december 14-ig három hónapos próbaidős szerződése volt” – írja a 444.hu című lap. Ugyanez a portál ugyanebben a cikkben így fogalmaz: „Azonnali hatállyal elbocsátották Faur Annát, a Színház- és Filmművészeti egyetem tanárát.”
Milyen furcsa, hogy az éles ellentmondást nemcsak a cikk szerzője, hanem szerkesztője sem vette észre.
Ha egyszer valakinek a szerződése december 14-éig szól, akkor hogyan lehet „azonnal hatállyal” elbocsátani december 14. után? Próbaidős szerződés volt, a próbaidőben senki nem veheti biztosra, hogy marasztalni fogják.
A próbaidős szerződés rizikója az, hogy mindkét fél indoklás nélkül lezárhatja a munkakapcsolatot a szerződésbe foglalt napon. Ha a megállapodás december 14-éig szól, akkor december 15-én nulla óra nulla perckor szinte villanásszerűen: „azonnal hatállyal” szűnik meg a nexus, a másodperc tört része alatt.
Így nézve valóban „azonnal hatállyal” történik – ez az azonnaliság azonban jó előre ismert, előrelátható, kiszámítható, meglepetés nélküli volt mind a két fél számára.
A 444 cikke ismerteti: „Az oktatók szerint nincs szakmai alapja a kirúgásnak…”
Ez a megfogalmazás nyilvánvalóan pontatlan. Egy szerződés lejárta, és annak meg nem hosszabbítása „kirúgásnak” nem nevezhető. Kirúgásról akkor beszélhetünk, ha egy munkaszerződés lejárta előtt, váratlanul akolbólítanak ki valakit adott munkahelyről.
Milyen furcsa megfogalmazás lenne, ha egy sportriporter felkiáltana: a labdarúgó-mérkőzést öt perc hosszabbítás a kilencvenötödik perc leteltekor a játékvezető „azonnal hatállyal” lefújta.
Majd a hármas sípszó elhangzása után a bíró „kirúgta” a játékosokat a pályáról.
A 444 cikke felsorolja a doktorjelölt korábbi érdemeit. Mintha a sportriporter elmondaná, hogy a meccs végeztével le kell mennie a pályáról Kovács huszonkettőnek, pedig egy gólja mellett egy gólpasszt is adott, Szabó tizenöt pedig egy gólba tartó labdát fejelt ki a kapuvonalról, mégis el kell hagynia a gyepszőnyeget.
Az internetes újság fölveti: a munkakapcsolat meg nem hosszabbításának okai közül „nem zárható ki, hogy pusztán az a kiváltó oka, hogy Anna több mint nyolcvan kollégájával együtt, nem jelent meg egy vezetőség által kezdeményezett találkozáson”…
Sok minden „nem zárható ki.”
Valószínűleg öt-nyolc további ok felsorolható lenne, amelyek közül egyik sem zárható ki. Ugyanakkor elgondolkoztató: a demokrácia valamelyik mintaállamában, Nyugat-Európában vagy magában az Amerikai Egyesült Államokban egy próbaidős szerződéssel rendelkező munkavállaló megengedhetné-e magának, hogy a vezetőség meghívásának ne tegyen eleget: akár magánvállalatról, akár állami intézményről legyen szó.
Biztosan megengedhetné, ám utána nem feltétlenül kellene meglepődnie, ha a próbaidős szerződés lejárta után nem „kirúgják”, hanem elengedik a kezét.
Elképzelhető, hogy utóbb az érintett nem érdeklődne levélben az „elbocsátás” indokairól, már csak azért sem, mert az „elbocsátás” szó itt is pontatlan lenne: nem ez történt.
Ugyanez a helyzet egy tanács levelével: „szakmai és emberi érvekre hivatkozva kérték a felmondás visszavonását.” Kérdőjeles, hogy a próbaidős szerződés lejárta után lehet-e „felmondásról” beszélni. Felmondani időben le nem járt munkaviszonyt lehet.
„A látszólag jogszerű eljárásból hiányzik az emberség” – írják „az oktatók”. Tehát az eljárás legalábbis látszólag mégis jogszerű.
Ennek ellenére egy jogvédő szervezet munkaügyi pert indít.
Innentől kezdve már nem a „hiányzó emberségről” van szó.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem című színjátékban újabb felvonás kezdetén lebben fel a függöny. Új szereplők lépnek – vélhetően nem próbaidős gázsiért – a világot jelentő deszkákra.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
