„Az alkonyatban csukott szemmel — a napfényt zavaróan élesnek érzékeltem — szakadatlanul fantasztikus, rendkívül plasztikus képek és intenzív, kaleidoszkóp-szerű színes forgatag lepett meg” – Albert Hofmann így írta le azt a szürreális, pszichedelikus világot, amelybe belecsöppent, miután az ujjhegyeire kerülő anyag felszívódott a szervezetében. Hofmann különleges „szárnyalása” a lizergsav-dietilamid, röviden LSD újraszintetizálása alatt következett be 1943. április 16-án.
Albert Hofmann svájci vegyészprofesszor a bázeli székhelyű Sandoz gyógyszeripari vállalatnál dolgozott, és azon fáradozott, hogy az anyarozs, a fitopatogén gomba és a csillagvirág összetevőiből olyan anyagokat vonjon ki, amelyek felhasználhatóak a gyógyszerek előállításában. Munkája során 1938-ban sikerült először szintetizálnia az LSD-t, de egészen 1943-ig nem fordított figyelmet a drogra.
Miután a sors szeszélye folytán megtapasztalta az LSD elsöprő erejű hatását, Hofmann egy kísérletnek vetette alá magát, hogy megbizonyosodjon az anyag tényleges hatásáról. A vegyész 0,25 mg LSD-t nyelt le laborjában, amely egy órán belül kifejtette a hatását.
A betépett Hofmann hamarosan asszisztenséhez fordult segítségért, aki hazakísérte a vegyészt. Mivel biciklivel mentek, az esemény „biciklinap” néven vonult be a drogtörténelembe.
A kezdet rémálomszerűen alakult: Hofmann boszorkánynak nézte szomszédját és folyamatosan olyan érzése volt, minta megmérgezték volna.
A nyugtalan, vészterhes víziók azonban tovatűntek és következett az élvezet; ahogy Hofmann leírta: „a színek és formák soha nem látott játékát tapasztaltam meg csukott szemhéjaim mögött”.
A pompázatos szín- és formakavalkádban végződő „biciklis kaland” meggyőzte Hofmannt az LSD pszichoaktív hatásáról, amelynek híre gyorsan elterjedt a tudományos körökben.
Az 1950-es évek folyamán számtalan kutatást végeztek az LSD-vel, és a drogot terápiás kezelésekben is alkalmazták az alkoholizmus kúrálására és a depresszió enyhítésére.
Oscar Janiger pszichiáter több mint 100 írón, zenészen és festőn tesztelte az LSD-t; arra volt kíváncsi, hogy vajon a drog tényleg fokozza-e művészi teljesítményüket.
Az 1960-as évek közepére az LSD körül kialakult lelkesedés alábbhagyott, a drog pozitív hatásait hirdető elméletek megdőltek, és előtérbe kerültek az LSD kedvezőtlen mentális hatásairól szóló tanulmányok, miszerint a drog tartós használata paranoiát, szorongást és érzékcsalódásokat okoz.
Az LSD gyártását, eladását és birtoklását elsőként az USA-ban, pontosabban Kalifornia és Nebraska államokban tiltották be először 1966-ban, végül 1968-ban az egész USA-ban megkapta a tilalmat. Az 1970-es években pedig már a világon mindenhol tiltott drogként szerepelt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
