Ha az ember elképzel egy szerzetesnővért, habitusban látja maga előtt, esetleg tanítás közben, vagy amint csendes imába merül a kápolnában, betegekről gondoskodik. Kevesen helyeznék a nővért gondolatban egy tárgyalóterembe, talárban, amint a bíró előtt áll, és így mutatja be magát: „Immaculate Muthoni nővér, védőügyvéd”. Christine Masivo CPS nővér írása.
Immaculate Muthoni nővér, a Szent Ferenc Kisnővérei kongregáció tagja nem csupán szerzetesnővér, de védőügyvéd is, mégpedig a kenyai Legfelsőbb Bíróságon. Emellett szakmai tevékenységet folytat a Kelet-Afrikai Katolikus Egyetemen is, az országos trénerszervezet akkreditált trénere, illetve jogi auditor.
A titulusainál is fontosabb, hogy az emberi méltóság védelmezője, aki a reményről tesz tanúságot, bizonyítva, hogy az igazság evangéliuma nemcsak az oltárnál, hanem a tárgyalóteremben is felszólal. Mindennek ellenére nyugodt, tűrőképes, sugárzó személyiség, aki hidat képez két olyan világ között, melyekről sokan úgy gondolják, lehetetlen összekötni őket: a szerzetesi élet és a joggyakorlat, az igazságszolgáltatás világa között.
Hivatás a hivatásban
Története nem a joggal kezdődött, hanem egy fiatalkori álommal: a politikatudománnyal. Azonban a szerzetesi hivatással elkanyarodott innen az út – azt mondták neki, a politikatudomány túlságosan összefonódik a pártpolitikai csatározással. Ezzel szemben a jog lehetőséget ad az igazság keresésére, oly módon, ami összefér a szerzetesi hivatással, amelyre gyermekkora óta vágyott.
A Vatican Newsnak adott interjúban nevetve emlékezett vissza rá: „Arra gondoltam, a jog a kisebbik rossz, és a mai napig nem bántam meg, hogy jogász lettem.”
„A szerzetesi élet imára, tűrőképességre, együttérzésre tanít – magyarázza. – A jog pedig egy felületet biztosít, ahol az értékrendemnek megfelelően cselekedhetek. A kettő kiegészíti egymást, és együtt valódi változást hozhatnak.”
Emberarcú igazság
Minden ügye többet jelent, mint jogi problémát: egy emberi lélekről van szó, esetenként egy megtört emberről, olyan emberről, akit senki nem hallgat meg, de aki mindig megérdemli, hogy emberi méltóságát tiszteletben tartsák. „Nemcsak arról van szó, hogy megnyerjük vagy elveszítjük a pert – mondja mély meggyőződéssel –, hanem arról, hogy együtt kell menni az úton az emberekkel, azokkal is, akik elveszítik a pert, és gondoskodni róla, hogy az igazság ne csak megvalósuljon, hanem érezhető is legyen.”
Immaculate nővér hite formálja a praxisát.
Felidézte azt az esetet, amikor valahol úgy mutatkozott be: „Immaculate nővér, ügyvéd”. „Egyszercsak odajött egy nő, aki súlyos méltánytalanságot szenvedett el, és félt bíróságra vinni az ügyet. Előttem meg mert nyílni, mert szerzetes vagyok – emlékezett vissza. – Végigkísértem pro bono a törvényes eljáráson, amíg igazságot nem szolgáltattak neki, és meg nem gyógyult. Ez megerősítette számomra, milyen sokat segíthet valaki reményének a megújításában a jog és a hit találkozása.”
Szakítás a sztereotípiákkal
Kettős szerepét egyesek kételkedve fogadják. Vannak bírósági kollégái, akik szerint „túl lágy” a jogi csatározáshoz; szerzetesi körökben pedig egyesek azt vetették fel, miért dolgozik egy nővér a világban. Ő azonban megtanulta, hogy az eredményei és az állhatatossága megválaszolják a kérdéseket helyette.
„Az emberek már kezdik látni, hogy az, ha valaki egyszerre apáca és jogász, mélységet és hitelességet ad a munkájának. Emellett megkérdőjelezi a sztereotípiákat arról, hogy mit adhat hozzá egy hívő nő a szakmai élethez” – magyarázta Immaculate nővér.
„Amikor bemutatkozom a tárgyalóteremben, ügyfelem képviseletében mint Immaculate nővér, az sok esetben máris lefegyverzi az ellenfelet, oldja a feszültséget, sőt megnyitja az utat a párbeszéd és a peren kívüli megegyezés előtt.”
Nevetve idézi fel: „A legnagyobb kihívás számomra az, hogy valahányszor megjelenek a bíróságon, a bíró megkérdezi, biztosan ügyvéd vagyok-e, és elkéri a praxisengedélyem számát, majd elmondja, ritkán látnak ügyvéd apácákat.”
Az evangelizáció új arca
Immaculate nővér az afrikai egyházban zajló csendes forradalom része.
XIV. Leó pápa bátorította a szerzeteseket, ragaszkodjanak rendi karizmájukhoz, és legyenek figyelmesek az idők jeleire, mint ahogy korábban rendalapítóik is tették. Figyeltek, értékeltek, szerettek, majd nekiindultak – mondta a pápa –, annak ellenére, hogy nagy szenvedésekre és kudarcokra volt kilátás, mégis másokat akartak szolgálni, és felismerték Isten hangját szegény felebarátaikban.
„Evangelizálni nem csak prédikálással lehet – hangsúlyozza Immaculate nővér. – Azzal is, ha az evangéliumi értékek, az igazságosság, az együttérzés, a feddhetetlenség szerint élünk. Akár a jog, a média világában, vagy más területen, a szerzetesnővérek felragyogtathatják hitüket a hivatásukban.”
Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztőség
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
