454 éve, 1566. szeptember 7-én halt hősi halált a rommá lőtt Szigetvárból kirohanó védők élén Zrínyi Miklós gróf. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelte.
A horvát-magyar Zrínyiek családfája az Árpád-korig vezethető vissza. A dalmáciai Subic grófok Nagy Lajos királytól kapták Zrinj várát, a család ezen ága ettől kezdve nevezte magát Zrínyinek. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós öccse, a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Zrínyi Péter Petar Zrinski néven a horvát irodalom klasszikusa.
Zrínyi Miklós 1508 körül született, apja a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd oldalára állt. Zrínyi 1529-ben kitüntette magát a török ostromolta Bécs védelmében. 1542-ben 400 horvát emberével mentette meg Pest alatt a vereségtől a császári sereget, majd Somló mellett aratott fényes győzelmet, szolgálataiért horvát bán lett. 1543-ban vette feleségül Frangepán Katalint, aki hatalmas birtokot hozott a házasságba, s miután Ferdinánd 1546-ban az egész Muraközt neki ajándékozta, az ország leghatalmasabb főnemesei közé emelkedett.
Zrínyi egyszerre volt féktelen kiskirály és a török elleni harc rettenthetetlen hőse, aki 1556-ban Babocsánál ismét megverte a hódítókat. 1561-ben lemondott a horvát bán tisztségéről, és saját kérésére Szigetvár kapitánya lett. 1563-ban bandérium élén vett részt Miksa királlyá koronázásán, abban a reményben, hogy elnyerheti a megüresedett nádori méltóságot (a tisztség 1608-ig maradt betöltetlen).
1564-ben ismét megnősült, a cseh Rosenberg Éva grófnőt vette el. 1566 elején, mivel az udvartól nem kapott támogatást, tiltakozásul lemondott a szigetvári kapitányságról, majd mégis visszavette, amint híre kelt, hogy Nagy Szulejmán szultán Magyarország ellen készül.
A százezer főt számláló török fősereg, amely 300 ágyút is hozott magával, 1566. augusztus 5-én érkezett a szultán által megvetően „vakondtúrásnak” nevezett vár alá. Szigetvár tíz éve volt tüske a török körme alatt, 1556-ban, egy sikertelen ostrom után tízezer halott maradt falainál. Zrínyi lehetőségeihez képest megerősítette, olaszbástyás földvárrá alakította, a 2500 védő azonban a szokatlanul forró nyárban már az első ágyúlövés eldördülte előtt elvesztette egyik legfontosabb fegyverét: a várat övező mocsarak kiszáradtak.
A védhetetlen újváros két nap alatt elesett, az óváros és a mellette lévő magaslaton álló vár azonban ellenállt, ágyúik súlyos veszteségeket okoztak a töröknek. A szerb származású Ahmed Sokolovic nagyvezír ekkor a megadásért cserébe felajánlotta Zrínyinek Horvátországot és Szlovéniát. Zrínyi nemleges válasza után a török négy nap és négy éjszaka lövette a várat, miközben az aknászok alagutak fúrását kísérelték meg.
A várban egyre kevesebb volt a hadra fogható ember, de a védők hősiesen kitartottak. Az ostromlók mind súlyosabb veszteségeket szenvedtek, élelemhiány és vérhas tizedelte őket. Az időből is egyre jobban kifutottak, bár augusztus 21-én elesett az óváros, és a védők a várba szorultak vissza.
A várárok vizének lecsapolása, az ostromépítmények elkészülte alatt négy napig halálos csönd telepedett a környékre. A török augusztus 26-án indította meg a döntőnek szánt rohamot, de visszaverték őket, a falak alatt holtan maradt Ali budai pasa és a török tüzérség vezetője is. A tomboló Szulejmán augusztus 29-én, a mohácsi csata negyvenedik évfordulóján személyesen irányította az újabb általános rohamot, de hiába: az ostromlók több ezer halottat vesztettek, s fogságba esett a janicsáraga is.
A szultán a kudarcot látva állítólag sírva fakadt, még lováról sem tudott leszállni. Szeptember 5-én aztán a török aknászok sikerrel jártak, hatalmas robbanások rázták meg a várat. A megrongálódott falon janicsárok ezrei nyomultak át, Zrínyiék azonban a törökök hulláival torlaszolták el a rést. A hetvenkét éves Szulejmán másnap meghalt, bár ezt eltitkolták, sőt a harci morál növelése érdekében a halott uralkodót díszruhában egy székbe ültették, és elvonultatták előtte a sereget. A halálhírt csak a vár eleste után jelentették be.
A rommá lőtt belső várba visszaszorult, reménytelen helyzetbe került védők esküjükhöz hűen felkészültek a halálra. 1566. szeptember 7-én páncél helyett ünneplőbe öltöztek, Zrínyi maga maréknyi aranyat tett zsebébe, mint mondta, temetésére. Ezután kinyittatta a kaput, az utat a várhídon tülekedő ellenségtől két szögekkel töltött ágyúval tisztíttatta meg, s megmaradt 300 embere élén, egyik kezében zászlóval, a másikban karddal kirontott a várból.
A kézitusában három kivételével minden védő elesett, Zrínyit két golyó mellen találta, egy nyílvessző a szemébe fúródott. A várat törökök ezrei özönlötték el kincsek után kutatva, amikor egy fiatal magyar nő felrobbantotta a föld alatti lőszerraktárt, a romok háromezer janicsárt temettek maguk alá. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelte.
Zrínyi hősi halála azóta is a hűség és a hazaszeretet példája. Unokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében állított neki méltó emléket. Zrínyi kirohanása több festményt – a leghíresebb Székely Bertalané (1879-1885, Déri Múzeum, Debrecen) – és irodalmi alkotást ihletett, Mikszáth Új Zrínyiászában a nagy előd és a törpe utódok szembeállításával mondott ítéletet saját koráról.
A hős várvédők tiszteletére minden év szeptemberében megemlékezést tartanak Szigetváron, ahol 1994 óta magyar-török emlékpark is áll, benne Szulejmán és Zrínyi szobrával. A szultán belső részeit Szigetvár mellett temették el, és föléjük szentélyt emeltek. A szigetvár-turbéki szőlőhegyen néhány évvel ezelőtt minden valószínűség szerint megtalálták a sírhelyet, az egykori mauzóleumot, valamint egy oszmán kori települést.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
