Ezúttal levelet hamisítottak a PIM főigazgatójának nevében, amely a közösségi médiában terjed. Megadja Gábor írásában leszögezi, hogy a liberálisok szerint Orbánt lehet Hitlerhez hasonlítani, Soros viszont szent.
Miután az Országgyűlés hétfői ülésén az ellenzéki pártok képviselői napirend előtti felszólalásaikban sorra szót emeltek azért, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatóját a kormány váltsa le pozíciójából, délután már kevésbé kifinomult eszközöket vetettek be. Az utóbbi években a balliberális oldal által kiépített ál- és rémhírportálok lendültek támadásba: egy hamisított levél került több portál birtokába, amelyről megkérdezték a főigazgatót, hogy ő írta-e. Az írás hemzseg a helyesírási hibáktól és a marhaságoktól, különös tekintettel egy állítólagos petíció linkjére.
A Demeter Szilárd nevében írt hamisított levél
A levél a ma délutáni órákban már elkezdett terjedni a közösségi médiában is, ezért a főigazgatót megkérdeztük, hogy mit szól a legújabb támadáshoz. – Azok írhatták, akik a fejemet akarják. Ma a parlamenti vitában kiderült, hogy a kormány nem hajlandó engedni a nyomásnak, nagyon helyesen saját hatáskörben dönt, és nem engedi, hogy Bajnai Gordon döntsön helyette – idézte fel a kora délutáni parlamenti vitát és az exkormányfő megszólalását a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Demeter Szilárd.
Kiemelte, hogy a levél hamisítvány, amire az is bizonyíték, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum belső levelezésében nem használnak fejlécet. – Ma valóban küldtem egy belső levelet a kollégáimnak késő délután, amiben elmondtam, hogy nyugodt a lelkiismeretem, mert soha életemben egy antiszemita mondatot vagy akár szót le nem írtam és nem is gondoltam. Én a Petőfi Irodalmi Múzeumba azért érkeztem, hogy közösen jobbá tegyük a magyar irodalmat és kultúrát. Amíg a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója vagyok, továbbra is ez a célom. Mióta megérkeztem a PIM-be, azóta érzékenyen vigyázok a szólás- és véleményszabadságra és arra, hogy senkit nem érhessen retorzió a politikai véleménye miatt a munkahelyén. Amíg én vagyok a főigazgató, ez így is marad – nyilatkozta lapunknak Demeter Szilárd. A főigazgató elmondta: nem kíván lemondani a PIM vezetéséről.
Mint ismert, Demeter Szilárd szombaton tette közzé nagy visszhangot kiváltott írását, amelyben amellett érvelt, hogy a liberális spekuláns Soros György a magyarokat és a lengyeleket ki akarja záratni az európai közösségből, és a jogfosztás miatt ők az „új zsidók”, Soros pedig „a liberális Führer”, akinek követői semmit sem tanultak a XX. századból. A főigazgató másnap visszavonta írását. – Függetlenül attól, hogy mit gondolok az igazamról, és függetlenül attól, hogy az Alaptörvény által garantált vélemény- és szólásszabadságot, ahogy eddig is, ezután is védeni fogom, a Sor(o)s című publicisztikámat ezennel visszavonom. A Facebook egy Kertész Imre-idézet miatt letiltott három napra, onnan nem tudom törölni a posztot, tehát a Facebook-oldalamat törlöm – írta a főigazgató vasárnap. Hozzátette: abban igazat ad az őt kritizálóknak, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét. – A közeljövőben ehhez tartom magam – olvasható Demeter Szilárd közleményében. A cikk ellen a teljes balliberális oldal kikelt, holokausztrelativizálással vádolva meg Demetert.
A „függetlenobjektív” médiából süt a kettős mérce
Megadja Gábor, a Kontra.hu főszerkesztője Demeter Szilárd megírt és aztán visszavont cikkével kapcsolatban papírra vetett soraival rántotta le a leplet a baloldal és a magát „függetlennek” és „objektívnak” hazudó média megdöbbentő kettős mércéjéről.
Menetrendszerű sipákolás indult amiatt, hogy Demeter Szilárd kellemetlen analógiát használt Soros György és janicsárjai – a liberárják – tevékenységére. A 444–Index–Telex–Latex stb., vagyis a „függetlenobjektív” média, azonnal háborogni kezdett a Mazsihisszel egyetemben, hogy ez aztán megengedhetetlen, azonnal vonuljon vissza, mondjon le, múljon ki – idézi fel az elmúlt nap történéseit Megadja Gábor a Kontra.hu oldalon.
Demeter Szilárd azóta visszavonta írását, ám az egész történetnek van tanulsága, és az nem rá nézve kellemetlen, ugyanis talán meg is értenénk a kitüntetett érzékenységet, ha példátlan volna az eset – írja a cikk szerzője.
De nicsak, egy hete sincs, hogy ellenzéki EP-képviselők egyöntetű véleménye szerint Orbán hasonlatos Hitlerhez és Sztálinhoz, és a két huszadik századi diktátor után most Orbán ellen kell küzdenie Európának.
„Most ne menjünk bele abba, hogy Európa most is elsősorban a lengyelek ellen küzd, ahogy ’39-ben, és most is a németek vezetésével, de ha ránézünk a hazai Molotov–Ribbentrop ellenzéki összefogásra, akkor más újdonság sincs a dologban. A gleiwitzi rádióállomás anti-LMBTQ-propagandát sugárzott!” – írja a cikkben Megadja Gábor, aki arra is emlékeztet, hogy ez a hasonlat nem verte ki a biztosítékot a 444–Index–Latex–Mazsihisz tengelyen, ez normál üzem. Finoman fogalmazva is szelektív az érzékenység.
Megadja Gábor írása egyértelművé teszi, hogy azt sem szabad elfelejteni, hogy néhány éve a magyar miniszterelnököt kerítéses Hitler-bajusszal díszítették a Soros által kitartott Magyar Narancs címlapján.
Azzal szerintük szintén nincs semmi probléma.
Fotó: Mandiner
Ugyanaz a „függetlenobjektív” média továbbá, amelyik most felháborodik az analógián, mindenféle morál- és ízlésprobléma nélkül támogatta a „Molotov–Ribbentrop-összefogás” Bíró László nevű jelöltjét, aki „tetűcsúszdásoknak” nevezte a zsidókat, Budapestet pedig „Judapestnek”. Felvonult mögötte a teljes ellenzéki arzenál főpolgármesterestül, médiástul.
„És lám, a Városháza totálisan ba…z meztelen csigája is megnyilvánult – igen, ez ugyanaz a meztelen csiga, aki szerint zsidókat listázni nem antiszemitizmus, és aki személyesen ment kampányolni az antiszemita Bíró László mögé. (És nem ég le a sok libsinek a képéről a bőr, amikor »isteni törvényekre« hivatkoznak.)” – írja a szerző, aki leszögezi, hogy szerinte a probléma az, hogy az ellenzék és az ellenzéki média minden (vélt) morális tőkét elveszített a kisnyilasokkal való összebújás miatt ahhoz, hogy bármi hasonlót is kritizáljon. Tetszettek volna nem összefogni velük, akkor talán (talán!) valaki még bevenné. A kisnyilasok hátsójából aggódni e témákban teljesen hiteltelen.
Megadja Gábor cikke a következőkben felidézi azt is, hogy a napokban a „Kommunista Újságírók Országos Szövetsége kitüntette Pápai Gábort, aki Müller Cecíliáról és Jézusról készített emlékezetes karikatúrát a Népszavába. Ilyenkor ugye Je suis Charlie, nincsenek tabuk meg szentségek. Szentség, úgy tűnik, csak Soros esetében merül fel (aki, mint tudjuk, közismert filantróp!).”
„Teljes mértékben elutasítjuk a holokauszt emlékének bármilyen célú felhasználását vagy az azzal történő visszaélést, ahogy az sajnos egy mai véleménycikkben megjelent. Nincs helye annak, hogy az emberiség történelmének legsúlyosabb bűncselekményét vagy annak elkövetőit összekapcsoljuk bármilyen kortárs vitával, függetlenül attól, hogy az mennyire jelentős” – írja az izraeli nagykövetség a Twitteren. „Ámen – csak épp az ellenzéknek és a médiájuknak kellett volna szólni úgy harminc évvel ezelőtt, hogy ne tessék barna esőzni meg kartázni. Vagy vonatkozik mindenkire, vagy senkire sem” – egyértelműsíti a cikk szerzője.
Fotó: MÚOSZ/Népszava
Az írás ezután visszatér Sorosra. Megadja Gábor emlékeztet rá, hogy Orbán Viktorral szemben neki valóban van vaj a füle mögött zsidóellenesség ügyében, például olyan szervezeteket támogat, melyeknek célja Izrael elpusztítása.
És amúgy Soros minden vágya olyan népek tömeges bevándoroltatása Európába (és Amerikába), akik finoman szólva sem viszonyulnak barátságosan a zsidósághoz. Például pár napja megfenyegettek késsel egy rabbit „Európa legélhetőbb városában”, de akadnak még hasonló estek, például a néhány évvel ezelőtt a brüsszeli zsidó múzeumban elkövetett merénylet. A nem létező Soros-terv nyilvánvalóan nem sodorja veszélybe a zsidóságot.)
És felejtsük el azt – írja a Kontra főszerkesztője – hogy ezek olcsó összeesküvés-elméletek, a német megszállás idején szerzett tapasztalatairól ő maga beszél az általa letiltani kívánt 60 Minutes-interjúban olyan ijesztő hidegvérrel, hogy attól tényleg bármelyik korabeli végrehajtó megnyalná mind a tíz ujját:
„Narrátor: – Amikor a nácik 1944-ben elfoglalták Budapestet, Soros György apja sikeres ügyvéd volt. A Duna egyik szigetén élt, és egy evezős csónakban szeretett a munkahelyére ingázni. De tisztában volt azzal, hogy a zsidókra problémák várnak, ezért úgy döntött, hogy felosztja a családját. Hamis papírokat vásárolt nekik, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy fogadja be a 14 éves Soros Györgyöt és tegyen esküt arról, hogy ő (a keresztény) keresztfia. De a túlélésnek súlyos ára volt. Miközben több százezer magyar zsidót haláltáborokba szállítottak, Soros György elkísérte hamis keresztapját annak kijelölt körzeteiben, és elkobozta a zsidók tulajdonát Ezek 1944-ben készült képek arról, hogy mi történt Soros György barátaival és szomszédjaival.
Műsorvezető: – Ön egy magyar zsidó, aki megmenekült a holokauszt elől azzal, hogy kereszténynek állította be magát.
Soros: – Így van.
Műsorvezető: – És ön végignézte, hogy sok embert haláltáborokba szállítottak?
Soros: – Igen. 14 éves voltam, és azt mondanám, hogy akkor fejlődött ki a karakterem.
Műsorvezető: – Milyen módon?
Soros: – Hogy az embernek meg kell, meg kell értenie és előre kell látnia az eseményeket, és ha fenyegetik… Óriási gonosz általi fenyegetettség volt. Úgy értem, hogy ez egy nagyon személyes tapasztalat volt a gonoszságról.
Műsorvezető: – Megértésem szerint ön kiment ezzel az »oltalmazójával«, aki megesküdött arra, hogy ön az ő fogadott keresztfia.
Soros: – Igen.
Műsorvezető: – Tulajdonképpen kiment, és a zsidók tulajdonának elkobzásában segédkezett.
Soros: – Így van. Igen.
Műsorvezető: – Ez egy olyan élménynek tűnik, amely sok embert sok-sok évre a pszichiátriai kanapéra száműzne. Nehéz volt?
Soros: – Ööö, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Lehet, hogy gyerekként az ember nem látja a kapcsolatot, de ez egyáltalán nem okozott problémát.
Műsorvezető: – Nincs bűntudata?
Soros: – Nincs.
Műsorvezető: – Például, hogy »zsidó vagyok, és itt nézem, hogy mennek el ezek az emberek. Könnyen lehetnék én is ott, köztük. Ott kellene lennem.« Semmi ilyesmi?
Soros: – Nos, természetesen lehetnék a másik oldalon is, lehetnék én az, akitől elveszik a dolgot, ööö, de nem volt értelme, hogy nekem nem kellett volna ott lennem, mert ez… Nos, valójában vicces, mert ez pont olyan, mint a piacokon, hogy ha nem lennék ott – és természetesen nem csináltam –, akkor valaki más mégis valahogyan elvenné. Akár ott voltam, akár nem – én csak megfigyelő voltam –, a tulajdont elvették. Tehát nekem, annak a tulajdonnak az elvételében nem volt szerepem, így nem volt bűntudatom sem.
Műsorvezető: – Ön vallásos?
Soros: – Nem.
Műsorvezető: – Hisz Istenben?
Soros: – Nem.”
Fotó: Youtube
Itt, ugye, semmiféle „kiforgatásról” nincs szó, ezeket maga Soros, az ateista liberárják krisztusa mondta a saját szájával, bár a független tényellenőrök bizonyára odabiggyesztenék a figyelmeztető dobozkát, hogy „hiányzik a kontextus”. (Mellesleg ugyanebben az interjúban beszél arról, hogy semmiféle lelki gondot nem okoz neki az amorális tevékenység, csak az abszolút hatalom mámorító érzetét szereti. Érdemes megnézni az egészet, élessé válnak a filantrópia kontúrjai.)
Az ügyben a biztonság kedvéért megszólalt „Mr. Grey Goose” is, a szemkilövető volt miniszterelnök, aki egy zsidóktól zabrált villában próbál erkölcsi prédikációt tartani. És bónuszként itt van nekünk 00-Pislogi ügynök is, a szegény ember Miheil Szaakasvilije, akit szintén moralizálással készülnek visszahelyezni a „műveleti területre”.
„De valójában csak arról van szó, hogy a mi »libernyák hópihéink« most találkoztak először azzal a jelenséggel, hogy egy általuk kedvelt közszereplővel szemben alkalmazzák a hitlerezés módszerét – amit ők maguk már harminc éve használnak olyan erőszakosan, hogy teljesen elkoptatták.
Így egy mezei jobboldali már föl se kapja a fejét arra, ha Hitlerhez hasonlítják Orbánt, hiszen az része a mindennapos libernyák rutinnak. Legkésőbb 1998 óta Orbán Viktor minden egyes lélegzetvétele a legszörnyűbb vészkorszakot idézi. Ez náluk már bejáratott, mi meg ehhez már hozzászoktunk” – írja Megadja Gábor.
Arra, úgy látszik, már kevésbé vannak felkészülve, hogy idoljukat, megbízójukat, gazdijukat hozzák összefüggésbe ilyen szörnyűséges figurákkal.
„Kedves libernyák hópihék: deal with it!”
Félreértés ne essék, mi továbbra is a radikális szólásszabadság pozícióját képviseljük – nem ideológiai okokból, hanem azért, mert jelenleg sokkal nagyobb a veszély abból az irányból, hogy nem marad a szólásszabadságból semmi. Tehát a népszavás csávó nyugodtan rajzolhat karikatúrát Jézusról (Je suis Charlie, ugye!), a tökkelütött Molotov–Ribbentrop-összefogás tagjai hitlerezhetik meg sztálinozhatják Orbánt, mikropárti képviselők nyugodtan nevezhetik „hentesnek” Kásler Miklóst, Vámos Miklós toporzékolását pedig betudjuk aláfestő háttérzajnak. „És akkor most szépen nyeljetek egy nagyot, és dolgozzátok föl, hogy amit eddig napi szinten műveltetek, az fordítva is megtörténhet!” – szögezi le a cikk írója.
„Csak nem savanyú a szőlő?” – teszi fel a kérdést a Kontra.hu főszerkesztője, aki szerint ez a mostani kis epizód rávilágít arra, hogy mennyire fölösleges bármiféle úgynevezett gesztust tenni a liberáltalibán honi képviselőinek, akik így is, úgy is követelik a gondolatbűnözők fejét. (Sajnos csak a Jobbik tud megváltozni, mint azt megtudhattuk, ők viszont akár többször is.)
„Az álszent, antiszemitákkal és nácikkal összebútorozó balliberális hisztériázóknak annyit tudunk jó szívvel mondani, hogy elmehetnek a büdös p…csába. Reméljük, így nem túl meta az üzenet” – olvasható Megadja Gábor írásában, melynek eredeti változata IDE kattintva érhető el.
Berszán György: A kettős mérce törvénye
Mennyire szabad komolyan venni a Demeter Szilárd ellen tiltakozókat?
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője törölte közösségi oldaláról a nagy vihart kavart véleménycikkét. Írása Soros Györgynek a brüsszeli elitre, az Európai Unió vezetőire vonatkozó direktíváit bírálta, ám publicisztikájában vállalhatatlan és nem tolerálható náci párhuzamokat és hasonlatokat is alkalmazott. Szóhasználata emlékezetpolitikai szempontból érzékeny területeket érintett, amely érzékeny reakciókat is vont maga után. A szerző közleményében elismerte, hogy hibázott, és levonta a megfelelő konzekvenciákat, visszavonta cikkét.
Vagyis következményekkel járt az ügy, és viszonylag gyors lefolyással. Pedig ennek éppen az ellenkezőjéhez vagyunk hozzászoktatva. A következmények nélküliséghez. A lapításhoz és a sunnyogáshoz, ahhoz, hogy Karácsony Gergely és politikustársai nem válaszolnak a nekik feltett újságírói kérdésekre.
Demeter Szilárd törölt cikkét természetesen nem menti, de a most tiltakozókat sem, hogy a Mazsihisz, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Vámos Miklós és a baloldali újságíró-társadalom krémje a szerencsi választáskor mintha nem lett volna emlékezetpolitikailag ennyire érzékeny állapotban. De mintha előtte sem, a Jobbik valamennyi antiszemita botrányakor sem. Hogy, hogy nem, de a kettős mérce törvénye alapján mindig minden jobbikos uszításért és zsidózásért automatikusan járt a menlevél, a morális felmentés. Vagy netán Gyurcsány, Bajnai, Vámos vagy akárki más a balliberális oldalról kikérte-e valaha magának (a mostani hévvel és indulattal) Bíró László volt szerencsi jelölt „Judapestezését”, illetve azt, hogy ugyanő az izraeli turistákat „tetűcsúzdásoknak” nevezte?
Én ugyanis egyetlen tiltakozó hangra, egyetlen nyikkanásra sem emlékszem, de gyanítom, hogy más sem, épp ellenkezőleg: a komplett ellenzék a sajtójával, médiájával együtt hermetikusan zárta a teret Bíró László előtt és után, és mindez olyan jól sikerült, hogy még az európai szocialisták és liberálisok is csak annyit üzentek vissza, hogy nincs véleményük a jobbikos politikus rasszista indulatairól. Vagyis felőlük a kelet-európai gyarmaton mehet minden, ami a csövön kifér, csak lehetőleg bukjon a Fidesz, és bukjon a kormány. A szelektív antirasszizmus ezennel be is árazta önmagát.
Demeter Szilárd ügyében ennyire lehet és ennyire szabad hitelt adni a most magából kivetkőzni látszó Gyurcsányék, Bajnaiék és az összes többi balos, szélsőbalos újságíró tiltakozó közleményeinek.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
