Mindennapos légiriadók, éber alvás, felkészülve a legrosszabbra. Érkező és távozó menekültek, összeomló gazdaság, nehéz egzisztenciális túlélés, amikor a havi szociális juttatás két csomag pelenkára elég. A legfontosabb azonban mindenki számára, hogy épp bőrrel megússza a háborút.
A már harmadik hónapja zajló orosz-ukrán háború mindennapjaiban kevés szó esik a pusztítást helyben megélő kárpátaljai magyarokról. A Körképen már beszámoltunk arról, mit jelent a háború az otthon maradt Beregszásziaknak, illetve hogy látja a konfliktust a Kárpátalján élő Dupka György.
Ezúttal a beregszászi prózairóval és pedagógussal, Shrek Tímeával beszélgettünk a háború viszontagságairól, a mindennapi túlélés kihívásairól.
Interjúnkból kiderül:
Milyen az élet a mindennapos légiriadók árnyékában Mennyire emelkedtek az ingatlanok bérleti díjai Milyen mellékhatásai vannak az üzemanyag válságnak Milyen tapasztalataik vannak a szociális kártyák kiosztásával Mennyire növekedett meg a munkalehetőség Mire elegendő háború alatt a szociális juttatás?
Mennyiben változott az élet Kárpátalján a háború kitörése óta?
Több, mint hetven napja tart a háború, s most már elérkezett a szele Kárpátaljára is. Bár, a mindennapjaink nyugodtan telnek, de erősen érződik a hatása a közhangulaton. Ha ismerőssel találkozom, az első kérdésünk egymás felé ugyanaz: Meddig fog ez még tartani? Nyugtattuk magunkat, egymást azzal, hogy minket elkerül majd a közvetlen támadás, de sajnos nem így lett. Egy rakéta Volócon már célba talált, garancia nincs arra, hogy a jövőben ne érkezne több is.
A mindennapos légiriadókra igazából csak azóta kapjuk fel a fejünket, s ha nem is rohanunk a bunkerbe, de néhány percre azért a biztonság kedvéért bemegyünk a házba, s figyeljük a híreket.
Éjjelente éberen alszom, nem messze tőlünk fekszenek a vasúti sínek, – s mivel megszaporodott a teherforgalom, – minden szerelvény elhaladtával azért imádkozom, hogy csak mi ne kapjunk belőle. Nekünk csak az ima és Isten maradt. Kicsi a valószínűsége annak, hogy Beregszászt találat érje, de ott motoszkál az emberben a tudat, hogy minden lehetséges. Mert mi van, ha mégis?
Van változás a menekültek számát illetően Kárpátalján?
A városban már nincs akkora menekültáradat, mint a háború elején, akinek volt hova, az visszautazott. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy sokszorosára emelkedtek az ingatlanok bérleti díjai, az alapvető élelmiszerek is drágultak, s az egyszerű ember, aki most elveszítette a munkáját, hosszú távon nem tudja megfizetni. A közintézményeinkben még mindig sokan vannak elszállásolva, róluk az önkormányzatok gondoskodnak.
Önkéntesek dolgoznak éjjel, nappal, sőt, kollégáim is hetente, kéthetente egyszer tizenkét órás műszakot vállalnak akár konyhai kisegítőként, akár takarítóként.
Többdiplomás emberekről beszélünk, akik mindenféle ellenjuttatás nélkül segítenek. Az árak egyre növekednek, meg kell gondolnia az embernek, hogy éppen mit tesz a kosarába, s bár a polcok telítettek, már nincs olyan, mint azelőtt. Példával illusztrálva a makaróniból azelőtt tíz márkából választhattunk, ami ugyanennyi formát jelentett, most két márka és háromféle forma a kínálat. Ez a beszállítás miatt van, mert néhány hete elkezdődött az üzemanyag válság.
Mennyire érzékelik az üzemanyag hiányát?
Tankolni csak talonra, megadott mennyiséget lehet egyes benzinkutakon, aminek az ára 30-40%-kal emelkedett a háború előttihez képest. Ha ahhoz a kúthoz, amelyiken tankolni akarunk, nincs hűségkártyánk, akkor csak öt litert, vagy annyit sem, ha van, akkor maximum tizenöt liter benzint tankolhatunk egy nap. A sorok hatalmasak, van, hogy órákat kell állni. Nem tudni, meddig fog tartani, reméljük, minél hamarabb meg fog oldódni. S ha nem, a kárpátaljai magyar ember akkor is fel fogja magát találni.
A humanitárius segélyek eljutnak mindazokhoz, akik rászorulnak?
A beregszászi kistérségben most kezdték el a szociális kártyák kiosztását, aminek célja, hogy az itt maradt segélyeket tisztességesen ki tudják osztani a jövőben, ezért eddig nagyszabású segélyosztás nem volt. Kisebb szervezetek, egyházi szervezetek s a városi tanács is vitt ki csomagokat a rászorulóknak, ha azt a forróvonalon előzetesen igényelték. Több tonna humanitárius segélyt viszont a kiosztottak és felhasználtak menekültek között, erről városunk polgármestere folyamatosan beszámol a Facebook oldalán, valamint a háború forrópontjaira is érkeznek adományok, amikről a híradásokban olvasni is lehet.
„A gyilkos golyó útja kiszámíthatatlan” – A Kárpátalján élő Dupka György a Körképnek (Interjú)
A munkalehetőség adott? S ha igen, pénzükhöz jutnak az emberek?
A háború kitörésével rengeteg vállalkozás költözött át megyénkbe, ezért megnövekedett a munkalehetőség, magasabb bérezést is ígérnek, mint az eddigiek, de majd meglátjuk az eredményt, ha beindul, ha minden rendeződik. Reméljük, hogy legalább a megnövekedett munkalehetőséggel valami jó is fog történni nálunk.
Akik itthon maradtak, és dolgoznak, még megkapják a fizetésüket, a nyugdíjak is időben ki vannak utalva és a szociális segélyek is. Egyelőre nincs fennakadás.
„A szörnyeteg kiszabadult” – Mi történik a háború alatt a magyarlakta Kárpátalján? (Interjú az otthon maradt beregszásziakkal)
Mire elegendő ma például a szociális juttatás?
Jó, hogy vannak még juttatások, de az már más kérdés, hogy ezek az összegek mire elegendőek. Én jelenleg gyesen vagyok a másfél éves kislányommal, a havi szociális juttatás 860 hrivnya. S hogy ez mire elegendő? Például egy csomag jobb minőségű pelenka 400 hrivnyától kezdődik, ami a háború előtt még 190-200 körül mozgott. Szerintem ebből már érzékelni lehet, de nem panaszkodom, mindent meg lehet oldani. Ami a legfontosabb, hogy épp bőrrel megússzuk a háborút.
Nagy Erika
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
