Egy genetikai tanulmány kimutatta, hogy az emberek nyelvi képessége már 135 000 évvel ezelőtt, fajunk diverzifikálódását megelőzően is létezett. Ez a felfedezés megerősíti azt az elképzelést, hogy a nyelv kulcsfontosságú volt evolúciónkban.
A nyelv fajunk egyik meghatározó jellemzője. Lehetővé teszi számunkra a tudás átadását, az érzelmek megosztását és az összetett társadalmak felépítését. Gyermekkorunkban akár ötnél több nyelvet is megtanulhatunk. Azt a kérdést azonban, hogy mikor alakult ki a beszédképesség, évtizedek óta vitatják.
Az eddig érvényes elmélet ezt 100 000 évvel ezelőttre tette. Egy új tanulmány azonban elemezte a genetikai bizonyítékokat, és megállapította, hogy az emberi nyelvnek legalább 135 000 évvel ezelőtt kellett megjelennie. Ez a megállapítás kiegészíti a közelmúltban végzett más kutatásokat, amelyek kulcsfontosságú genetikai változásokat azonosítottak evolúciónkban. Ilyen például a NOVA1 génváltozat, amely csak a Homo sapiensben van jelen, a neandervölgyiekben és a gyeniszovaiakban nincs. Márpedig ez szerepet játszhatott a nyelv kialakulásában.
A Shigeru Miyagawa japán nyelvész által vezetett vizsgálat nem kövületekre vagy ősi eszközökre, hanem a mai emberi populációk genetikájára épül. A kutatók a mitokondriális DNS, az Y-kromoszóma és teljes genomok elemzésével nyomon követték a Homo sapiens legkorábbi csoportjainak divergenciáját. Mivel minden humán populáció rendelkezik nyelvvel, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ez a képességünk már azelőtt létezett, hogy az emberiség különálló földrajzi csoportokra kezdett volna szétválni.
Annak kiszámításához, hogy mikor alakult ki a nyelvi képesség, a tudósok egy közvetett, de hatékony módszerhez folyamodtak: a mitokondriális DNS-t vizsgálták, amely kizárólag anyai ágon öröklődik, és lehetővé teszi fajunk evolúciós történetének rekonstruálását. A tanulmányban tizenöt korábbi értekezés adatait gyűjtötték össze a korai Homo sapiens genetikai eltéréseiről. Ezek azt mutatják, hogy fajunk első jelentős kettéválása körülbelül 135 000 évvel ezelőtt következett be. A szerzők úgy vélik, ha a beszédkészség csak ezt követően alakult volna ki, akkor a jelenlegi populációk egy része nem rendelkezne nyelvvel.
Nem az ember az egyetlen faj, amely komplex kommunikációs formákkal rendelkezik. A delfinek, a varjak és egyes főemlősök különböző hangokat használnak egymás informálására és a veszélyre való figyelmeztetésre. Azonban egyetlen más faj sem fejlesztett ki olyan rugalmas és kreatív rendszert, mint az emberi nyelv. Ez azért is egyedülálló, mert egyesíti a szókincset és a szintaxist. Csak az ember képes a szavakat összetett mondatokba rendezni. A kutatók szerint a nyelvnek ez az aspektusa kulcsfontosságú lehetett fajunk evolúciójában, mivel elősegítette az együttműködést, a tudás átadását és a kifinomult eszközök kifejlesztését.
A tanulmány ráadásul genetikai perspektívát nyújt a többi hominidától való eltérésről. Bár a neandervölgyiek és a gyeniszovaiak agyszerkezete hasonló volt a miénkhez, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy komplex szintaktikai szabályokkal rendelkező nyelvet használtak volna. A kizárólag a modern emberben jelen lévő NOVA1 génre vonatkozó legújabb kutatások arra utalnak, hogy bizonyos genetikai különbségek befolyásolhatták a beszédkészségünket.
A tanulmány egyik legérdekesebb aspektusa a nyelv és a szimbolikus viselkedés kialakulása közötti kapcsolat. Az emberek körülbelül 100 000 évvel ezelőtt kezdtek el sziklarajzokat, ékszereket és dísztárgyakat készíteni, ami az absztrakt gondolkodás képességére utal. A szerzők úgy vélik, a nyelv kiváltó tényezője lehetett ezeknek a művészi megnyilvánulásoknak. Vagyis a verbális kommunikáció ösztönözhette a kreativitást és a technológiai innovációt azáltal, hogy az emberek könnyebben oszthatták meg érzéseiket, gondolataikat.
Ezzel a feltevéssel azonban nem minden szakértő ért egyet. Egyesek szerint a szimbolikus viselkedés fokozatosan fejlődött ki, nem egyetlen esemény váltotta ki. Az viszont biztos, hogy amint a nyelv megjelent, óriási hatással volt fajunk evolúciójára.
A közelmúltban elért eredmények ellenére a nyelv pontos eredete továbbra is rejtély. A tanulmány megerősíti, hogy a beszédkészségnek már 135 000 évvel ezelőtt is léteznie kellett, de nem tudja pontosan meghatározni, hogyan és miért alakult ki.
Két fő elmélet létezik:
Gradualista hipotézis: A nyelv fokozatosan fejlődött ki a többi főemlőséhez hasonló egyszerűbb kommunikációs rendszerből.
Szaltacionista hipotézis: Ugrásszerűen (salta-ugrás) jelent meg genetikai vagy kognitív változásként, amely lehetővé tette a szavak és a bonyolult nyelvtani szabályok kombinációját.
Ez a tanulmány az eddigi legerősebb bizonyítékot szolgáltatja az emberi nyelv ősiségére. A mitokondriális DNS és más genetikai markerek elemzése arra utal, hogy a Homo sapiensek mindegyike már akkor rendelkezett nyelvi képességekkel, amikor elkezdett szétszóródni a világban.
Bár a nyelv pontos eredetével kapcsolatban még sok tisztázatlan kérdés maradt, ez a felfedezés megerősíti azt az elképzelést, hogy beszédkészségünk mélyen gyökerezik biológiánkban és az evolúcióban. A nyelv nem csupán egy kommunikációs eszköz, hanem egy olyan alappillér, amely meghatározta fajunk sikerét.
A tanulmány elismeri, hogy a genetikai adatok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a két hipotézis közül melyik a helyes. A szerzők azonban úgy vélik, hogy minden olyan elmélet, amely a nyelv 135 000 évnél későbbi keletkezését feltételezi, nagyon valószínűtlen.
A Muyinteresante cikke alapján.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
