Trump visszatette Churchill mellszobrát irodájába oda, ahonnan Obama elvitette
Donlad Trump elnök első munkanapján visszahelyeztette Winston Churchill volt brit miniszterelnök mellszobrát az Ovális irodába arra a helyre, ahonnan onnan Obama elnök elvitette.
Obama helyére Martin Luther King polgárjogi aktivista mellszobrát helyeztette.
King mellszobráról a média hazug módon állította, hogy azt Trump elvitette. Csak éppen nem látták, mert eltakarta egy titkosszolgálati ember.
Boris Johnson, volt londoni polgármester, ma brit külügyminiszter közismerten bírálta Obamát, amiért Churchill szobrát elvitette, mert, mint Johnson vádolta őt, „zsigeri ellenszenvvel viseltetett a brit birodalommal szemben”.
/Megjegyzés: Johnson nem volt egészen őszinte. Barack Hussein Obamánál az indulat zsigeri volt, de az Churchill olyan kijelentései miatt keletkezett, amelyekről ma szinte totális a hallgatás. Az alábbiakban e kijelentések olvashatóak, mint ahogyan azok megjelentek a Pesti Hírlap 1993. májusi számában./
Néhány kiemelés az alábbi, Churchillt idéző könyvszemléből:
Churchill 1954-ben ezt írta: “…az országba egyre nagyobb számban érkező színesek jelenléte előbb vagy utóbb a britek nagy részének ellenérzését fogja kiváltani.” /Amihez ma, 2017. január 22-én nyugodtan tegyük hozzá: profetikus volt./
“A brit tiszti osztály…olyannyira felette áll a bugandáknak, mint amennyire Wells marslakói állnának fölöttünk.”
Az afrikaiak általában “kevésbé kegyetlen állatok” ha ruhát vesznek magukra. Amikor kijelentette, hogy “senkinek sincs joga a lustálkodásra”, Churchill hozzátette: “ez alól a kötelezettség alól az afrikaiakat sem mentesítem”.
“Az indiaiak Kelet-Afrikában általában igen alacsonyrendű kulifajta és az a gondolat, hogy az európaiakkal kellene őket egyenrangúvá tenni, egész brit kelet-afrikaszerte minden fehér embert felháborít”
1943-ban a bengáli éhínség idejében megnyugtatta Leo Amery-t, az Indiáért felelős államminisztert, hogy ne tartson kipusztulásuktól, mert az indiaiak “szaporák, mint a nyulak”.
“Ha a brit nép nagy birodalmat akar és azt, hogy a valódi dicsőség sugara érje, akkor egy uralkodó fajnak kell hordoznia a terhet”.
/Kedves itt időző libikék: ha Hómantól kezdve Szabó Dezsőig annyira szerettek idézgetni, akkor Churchill és Márai se legyen tabu. Kiscicáim./
RASSZISTA VOLT-E CHURCHILL?
Az volt. Idén június 21-én, a híres brit Weidenfeld és Nicolson könyvkiadónál jelenik meg Andrew Robert Eminent Churchillians c. könyve. Az évszázad talán legismertebb politikusa, Sir Winston Churchill, a Hitler-ellenes koalíció egyik megteremtője, akinek oroszlánrésze volt a nácik vereségében, Nobel-díjas író és politikai látnok, rasszista volt. A brit sajtóban hatalmas vita indult. Szenvedélyek csapnak össze szenvedéllyel és érvekkel.
Mielőtt megindulna a vita Magyarországon is, idézzük a megjelenésre váró könyvből szemelvényeket, mivel tudjuk: a magyarországi sajtó nagy része korábbi múltjához hűen általában éppen az eredeti szöveggel marad adós.
Churchill 1954-ben ezt írta: “…az országba egyre nagyobb számban érkező színesek jelenléte előbb vagy utóbb a britek nagy részének ellenérzését fogja kiváltani.”
De Churchill, akit Robert “fehér szuprematistának” (szuprematista az, aki egy adott faj fensőbbrendűségében hisz) nevez, már 19O6-ban is rasszista volt, amikor Orsós professzor hírhedt parlamenti beszédében hangoztatott eugenetikai elvekre nagyon emlékeztető tanokat vallott: “A gyengeelméjű és idióta osztályok természetellenes és gyors növekedése, amelyhez hozzáadódik még a szorgos, energikus és felsőbbrendű fajták szaporulatának folyamatos csökkenése, nemzeti és faji veszélyt jelent, amelyet lehetetlen eltúlozni. Úgy érzem, hogy az a forrás, amelyből ez az őrült folyam táplálkozik, még az idén elapasztandó.” Churchill gyakorlati lépéseket is tett: utasítást adott a kényszerű sterilizálásra, ígéretet adva a klienseknek, hogy “egyszerű sebészi beavatkozást követően szabadon élhetnek anélkül, hogy másokat túlságosan zavarnának.”
Churchill az afrikai törzsekről sem volt túl hízelgő véleménnyel. 19O7-ben írt Afrikai naplójában ez áll: “A brit tiszti osztály…olyannyira felette áll a bugandáknak, mint amennyire Wells marslakói állnának fölöttünk.” (Churchill szerint a Buganda törzs Kelet-Afrika legértelmesebbje.) Churchill annyiban jó véleménnyel volt a kenyai kikujukról, hogy szerinte ők “oktatásra alkalmasak”, noha “léha és csíntalan gyerekek”. Az afrikaiak általában “kevésbé kegyetlen állatok” ha ruhát vesznek magukra. Amikor kijelentette, hogy “senkinek sincs joga a lustálkodásra”, Churchill hozzátette: “ez alól a kötelezettség alól az afrikaiakat sem mentesítem”.
14 évvel később Churchill már gyarmatügyi miniszter. Ebben a minőségben figyelmeztetett arra, hogy “Az indiaiak Kelet-Afrikában általában igen alacsonyrendű kulifajta és az a gondolat, hogy az európaiakkal kellene őket egyenrangúvá tenni, egész brit kelet-afrikaszerte minden fehér embert felháborít”. Az indiaiak szerinte “a világ legállatiasabb népe a németek mellett”. 1943-ban a bengáli éhínség idejében megnyugtatta Leo Amery-t, az Indiáért felelős államminisztert, hogy ne tartson kipusztulásuktól, mert az indiaiak “szaporák, mint a nyulak”.
Churchill 19O8 januárjában ezt mondta a Liberális klubban: “Ha a brit nép nagy birodalmat akar és azt, hogy a valódi dicsőség sugara érje, akkor egy uralkodó fajnak kell hordoznia a terhet”.
1942-ben Churchill így kommentálta azt a tényt, hogy egy fekete tiszt is megfordul egy olyan étteremben, amelyben fehér amerikai tisztek a törzsvendégek: “Sebaj: ha a vállára akaszt egy bendzsót, azt hiszik, a zenekar tagja.”
Churchill is jól muzsikált.
Lovas István (Pesti Hírlap, 1993. június)
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
