Régebben, pár ezer éve úgy mondtuk volna (már ha, valaki akkor, egyáltalán ilyen nagyot szólhatott volna), hogy Iránnak és Turánnak. De azok az idők elmúltak, amikor a világ kulturált felét így lehetett egyszerűen meghatározni, egyben mindjárt két részre is osztani. Lehet, épp ezzel az osztozkodással kezdődtek a bajok? Az addig békés sumer őseink birodalma és csatolt részei (Kárpát-medence, Anatólia stb.) számára mindenképpen.
Régebben, pár ezer éve úgy mondtuk volna (már ha, valaki akkor, egyáltalán ilyen nagyot szólhatott volna), hogy Iránnak és Turánnak. De azok az idők elmúltak, amikor a világ kulturált felét így lehetett egyszerűen meghatározni, egyben mindjárt két részre is osztani. Lehet, épp ezzel az osztozkodással kezdődtek a bajok? Az addig békés sumer őseink birodalma és csatolt részei (Kárpát-medence, Anatólia stb.) számára mindenképpen.
De térjünk vissza a mába. Nem egyedi eset ez a karácsony környéki üzengetés, gondoljunk csak a szomszédos Afganisztán 1979-es, Szovjetunió általi „felszabadítására”, vagy a pápa szokásos újévi köszöntőjére. Amint azonban, azt az agyonidézett sztálini bölcseletből tudjuk, a pápának nincs egy tankja sem, no, ennyi üzenetének „súlya” is.
Jó volt az időzítés, Trump úr! Nehogy valaki itt, a világ kereszténysége legnagyobb ünnepének, a szeretet kézzel fogható emberi megnyilvánulásának mámorában, az újév, mit év, évtized hajnalán egy pillanatig is azt gondolja, bármi is változhat, jobbra fordulhat az emberiség számára. Jó napot kívánunk 2020-ban, újfent a földi pokol tornácán. Azon persze, megint ne polemizáljunk, hogy valójában Trump most üzent, vagy csak munkaköri kötelességéből adódóan, visszaüzent?! Ha abból indulunk ki, hogy kétszer is üzent, akkor a második látszólag fölösleges volt. De Trumptól megszoktuk, nem csinál fölösleges dolgokat.
Így kerülhet reflektorfénybe a sokat mondó tartalom, mert mit ér a jó időzítés, ha a mondanivaló silány? Ehhez viszont azt kell látnunk, kinek szólt a második üzenet.
Elsősorban a belső „irániaknak”, a demokratáknak, akarom mondani, a demokrata bőrbe bújt, ezért nem látható, ergo a kíváncsiskodó elmék számára nem is létező árnyék-, egyesek szerint háttérhatalomnak. Amíg ti itt nagy ráérő időtökben, fölösleges szereplési és áhított hatalmi vágyaitoktól túlfűtötten jogászkodtok, csűrcsavarkodtok, addig én keményen védem a hazát. Ellenetek is! Nem olcsó, de „bármi áron”. De miért kell ezért, már megint Irakba, Hongkongba, Ukrajnába stb. menni? Csak nem a hátteresek érdekében, nagyobb dicsőségére, vagy muszájból, mert oda helyezték át saját politikai küzdelmeik színterét? A háború pedig tudjuk (na, megint egy közhellyé silányított bölcselet), sima politika, más eszközökkel.
Jól jött ez az üzenet Netanjahunak is. Nem csak azért, mert szó szerint megegyezett azzal, amit ő szokott üzenni, hanem azért is, mert otthon hasonló gondokkal küzd, mint Trump. Mi lesz, ha nem kap mentelmi jogot? Olyankor mindig jól jön egy kis bejátszás a felbőszült tömeg általi, nagykövetségek elleni támadásokról, amerikai, izraeli zászlók elégetéséről.
Hogy kiknek szólt még az üzenet? Hát azoknak, akik magukra vették és reagáltak rá.
A komolyan vehetők egyike mindenképpen Putyin (Lavrovja), aki viszont előtte egy héttel jól le lett kötelezve. Trump feldobott neki az általuk klónozott, éppen ébresztgetett alvó sejtekből kettőt, és hipp-hopp, már ott is volt a FSB. Mondhatnánk zseniális, és ráadásul mindenki jól járt. Még a mély alvás után épp nyújtózkodó, ásítozó sejtek is, mert így legalább nem lőtték agyon őket. A kényes egyensúly miatt, meg ki tudja, kinek mi a jó most azon a vidéken? Erős, erősödő, vagy csak az épp vegetáló Irán?
A komolytalan hozzászólók között foglal helyet az J. Borell Eu külügyi főbiztos, mert elfelejtette, hogy neki elsősorban most Párizsban, Berlinben, Brüsszelben kell megküzdenie az „irániakkal”. Főleg így, többé-kevésbé Nagy-Britannia nélkül, viccnek is rossz. Egyébként is, ez már nem a líbiai homokozó, bár a végeredményt tekintve, ott sem sikerült, még a kutyapiszkot sem kitakarítani, sőt, inkább több lett benne a délibáb (mirage) megszűnése (elszállta) után.
Na, de mit keres itt Kurz? Úgy érezte, mondani kell egy nagyot? Az „első 100 nap” semmittevéssel (az az első pillanatban biztos volt, hogy összeáll az „újkommunistákkal”) eltöltött, kellemes sütkérezés, pihenés után úgy gondolta, hogy berobban a világpolitikába? De akkor mondjon valamit! Mert a tárgyalásos rendezés ezeréves „új ötlete” ezen a szinten és általában ma már semmi. Ha fellépünk a világhálóra, egyből ez ugrik be, kéretlen reklámként.
Egy valami viszont komolyan aggaszt. Greta Thunberg még nem szólalt meg az ügyben.
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
