A mainstream elitet nem az zavarta, amit Trump elnök négy év alatt tett, hanem amit még megtett volna.
Az elnökválasztást meghatározó fontos hírek jellemzően csak utólag jelennek meg a médiában és nem a politika rovatban. A Mozgástér blog olvasói hozzászokhattak, hogy itt másoknál korábban és mélyebben ismerhetik meg a folyamatok hátterét. Nézzünk tehát az amerikai elnökválasztás kulisszái mögé!
Az amerikai elnökválasztási hercehurca az utolsó fordulóba ért, most a Legfelsőbb Bíróságnak kell döntenie. Aki a 2000-es floridai eset megismétlődését várja, hiú ábrándokat kerget. Most ugyanis a legtöbb vitatott államban már újraszámolták a /szél által befújt/ leadott cédulákat, a végeredmény nem változott.
Ha Donald Trumpot most újraválasztják, második ciklusa után a 22. alkotmánymódosítás alapján már nem indulhatna egy harmadik ciklusért, magyarán nincsen vesztenivalója. Pont emiatt volt útban.
Az amerikai politika irányítójaként az elnöknek meghatározó szerepe van, Trump a Twitteren és a Fox News betelefonálós műsorán keresztül közvetlenül — vagyis a mainstream média megkerülésével — tudott az amerikaiakhoz szólni. A Tea Party Patriots mintájára alulról építkező, személyéhez kötődő mozgalmat indított, amely a Republikánus Párttól független bázist teremtett. A piros sapka és a Trump-zászló az ellenállás szimbólumává vált.
2024: Four more years!
Trump ellen minden eszközt bevetettek, ám egyik se volt sikeres. Az állítólagos 2016-os orosz választási beavatkozás ugyanúgy koholmánynak bizonyult, mint az impeachment-eljárás “érvei”. Újraválasztása esetén Trump az őt rágalmazó kétpárti /washingtoni mocsár és Deep State hazugság gyárosait/ mainstream hatalmasságait beperelte volna.
Az állítólagos orosz beavatkozásról a médiának szivárogtató CIA-t már sikerült Mike Pompeo alatt takaréklángra tenni, most a hasonlóan szivárgó FBI következett volna. A titkosszolgálati közösség /politika közeli/ civil tagjai helyett a katonák és a bevándorlásellenes ICE kaptak volna nagyobb szerepet.
Trump elnök a hírek szerint idővel saját médiumot is létrehozott volna, hogy függetlenítse magát a nagy közösségi oldalak /cenzoraitól/ adatellenőreitől, ezzel megtörte volna a mainstream média, beleértve a Fox Newst és a New York Postot birtokló Murdoch-család hatalmát.
A trumpi gazdaságpolitika járvány előtti sikerének megismétlése kedvezett volna ezeknek a változásoknak, hiszen a javuló foglalkoztatás tapasztalata és reménye már most is fekete, spanyol ajkú és kékgalléros szavazók százezreit lendítette át a Trump-szavazók táborába.
Az USA-n belüli változásoknál csak a nemzetközi környezet további átalakítása hozott volna nagyobb változást. Trump elnök újabb négy éve az 1945 utáni multilaterális világrend végét jelentette volna, amely már így is obszolét, ám még mindig kiszámítható. Ezzel szemben a bilaterális kapcsolatok korszaka jött volna, a mindenki mindenki ellen.
Miért kellett Trumpnak megbukni? Leginkább Kína-politikája miatt. Peking augusztus 29-én kiegyezett a világ legnagyobb vagyonkezelőjével, a BlackRockkal, így az vegyes vállalatot alapíthatott az ígéretes kínai pénzpiacon. Ezt követően indultak a Wall Street százmilliói a Biden-kampányba. A pénz a legjobbkor érkezett, az előzetes és levélszavazás hajrájában a billegő államokban ebből kétszer annyi reklámot toltak, mint a Trump-kampány.
Trump Kína-ellenessége egy másik szektort is ellene fordított. A népköztársaság 130 ország legnagyobb kereskedelmi partnere, az elnökválasztás másnapján bejelentett ázsiai szabadkereskedelmi övezet (RCEP) a világ legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő gazdasági integrációja. A kínai jegybank januártól indítja a külkereskedelemben a digitális jüan fizetéseket, amiről a Szilícum-völgy IT-óriásai nem akarnak lemaradni.
Az elnökválasztás kimenetelét persze nem lehet egy-két eseményre visszavezetni. A fenti néhány példából talán mégis látszik, hogy Donald J. Trump négyéves kormányzásában mennyi változást indított el, amelyek folytatása alapjában forgatták volna fel az USA és a Nyugat hatalmi viszonyait.
Az inga most a mainstream irányába lendül. Biden első intézkedésként 11 millió bevándorlónak adná meg az állampolgárságot és ezzel a szavazati jogot, hogy a trumpizmus ne kerülhessen újra többségbe. A bizonyítási kényszer azonban a győztesek oldalán van. Ha a demokraták nem kezelik jól a járvány következményeit, ne lepődjünk meg, ha a 2022-es időközi választáson a Trump-család egy tagja elindul a szenátusi választáson. A szellem kiszabadult a palackból, a járvány előtti Trump-évek nemsokára aranykorként adnak viszonyítási alapot az amerikaiaknak.
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
