Trump békéi Kulcsár Péter2025. 08. 10., v – 19:15
Donald Trump újra bebizonyította, hogy megvan benne az a pimasz merészség, amellyel az Egyesült Államok globális erejét – főként a kereskedelem, a pénzügyek és az adat-infrastruktúra Washington kezében összpontosuló szorítópontjait – saját geopolitikai céljaira tudja mozgósítani. Ez a hozzáállás most két, látszólag független, valójában azonban szorosan összefüggő békeegyezményben csúcsosodhat ki: az azeri–örmény megállapodásban és a készülő alaszkai orosz–amerikai csúcstalálkozóban, amelyen az orosz–ukrán háború lesz a fő téma.
A már aláírt azeri–örmény egyezmény pozitív fejlemény: véget vethet a Kaukázus egyik legvéresebb konfliktusának. Csakhogy a részletek zavarba ejtően homályosak. A kulcselem, a „Trump-útvonal” – amely új közlekedési és kereskedelmi folyosót (Zangezur) nyitna – valójában komoly alkotmányos és szuverenitási kérdéseket vet fel Jereván számára. A háttérben pedig világosan kirajzolódik az amerikai cél: tovább gyengíteni Iránt és Oroszország dél-kaukázusi pozícióit.
Az alaszkai Trump–Putyin-találkozó ennél is nagyobb téttel bír. A helyszín sokakat meghökkent, pedig egy „szomszédi” látogatás – ebben rejlik a zsenialitása. Ha megszületik a háború befagyasztásáról szóló megállapodás, Oroszország korlátozott, de kézzelfogható győzelmet könyvelhet el: megszerezheti a Donbász még ukrán kézen lévő részeit. Trump ezzel teljesítené választási ígéretét – és immáron eséllyel pályázhat a Nobel-békedíjra.
A körvonalazódó megállapodás nem szép, csak logikus. Egyrészt a 2022-es isztambuli dokumentumot veszi alapul, másrészt tulajdonképpen a februárban Kijev és Európa által elutasított amerikai ajánlatnak az újratálalása. Azóta az oroszok fokozni tudták a katonai nyomást, Kijevben politikai válság robbant ki, Washington pedig még Indiára is hajlandó volt másodlagos szankciókat (vámot) kivetni – figyelemre méltó lépés egy újabb amerikai szövetségessel szemben.
Csakhogy ez Zelenszkijnek rendkívül keserű béka lenne. Nemcsak az ukrán alkotmányba ütközik, hanem azt is nehéz elképzelni, hogy Kijev egyszerűen feladja mindazt, amit évek alatt kiépített és megerősített a Donbászban. Ugyanakkor Kijev jelenleg politikailag a leggyengébb, a háború folytatása mögötti társadalmi támogatás gyakorlatilag összeomlott. Közben fő támogatója, az EU számos sebből vérzik, és egyre kiszolgáltatottabb az amerikai nyomásnak.
Az európaiak Alaszkában sem lesznek jelen – jelezve, hol a helyük és mi a valódi szerepük: fizetni.
A helyzet kellemetlenül emlékeztet 1938-ra, amikor Csehszlovákiát rákényszerítették, hogy lemondjon a legmegerősítettebb területeiről. Ez a párhuzam gyorsan az ukrán tábor egyik fő érve lett, noha éppen Ukrajna – hathatós nyugati támogatással – tette helyre az orosz haderőt. Ha pedig Kijev nemet mond, Trumpnak kész forgatókönyve van: az ukránok tönkretették az ő szép, nagy békealkuját. A háború pedig folytatódna – immár amerikai segítség nélkül.
Sokan félreértik Trump látszólag kapkodó taktikáját, ráadásul a mögötte zajló komoly diplomáciai és szakértői háttérmunka nem került be a sajtó fókuszába. Stratégiájának lényege azonban nem a mindenki számára elfogadható kompromisszum, hanem saját politikai hasznának maximalizálása. Ez működhet – de az árát mindig mások fizetik meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
