Terrorizmus, terrorista támadás kapcsán viccelődni, élcelődni fölöttébb ostoba dolog. Magam sem teszem, talán majd a Charlie Hebdo. Azt ellenben le nem tagadhatom, hogy az április 10-ei svédországi kamionos terrortámadás kapcsán – az azonnali megdöbbenést és felháborodást követően – kajánkodó gondolat jutott eszembe.
Alig két hónappal ezelőtt az egész világ az amerikai elnök monumentális bakiján csámcsogott, születtek a viccek, száguldoztak a mémek – elsősorban Svédországban, Svédországból.
Merthogy mondá akkortájt Donald Trump egy beszéde során, hogy lám-lám, mi történt Svédhonban, terroristatámadás és bizony, talán kissé jobban oda kellene figyelni arra a fránya bevándorláspolitikára. Megszólalt (akkor is!) maga a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven is, csodálkozását és rendkívüli nemtetszését fejezve ki. Joggal.
Megszólalt az egykori svéd külügyminiszter, Carl Bildt is, érdeklődését fejezve ki a Trump által elpöfékeltek milyensége, tartalma felől („…mit szívott ez a pasi?”). Nos körülbelül hatvan nap múltán vajon mit csinál az amerikai elnök valahol a Fehér Ház egy igen-igen rejtett zugában? Jövőbelátó bűvös üveggömbjét az asztalra téve mormolgatja maga elé: „Én megmondtam…” Vagy kedvenc televíziócsatornáját, a Fox Newst szenderedve, félálomban nézve éppen egy újabb kinyilatkoztatásra készül? Erre még visszatérünk.
Azt biztosra veszem, hogy az ugyancsak április 10-ei szíriai légicsapást Trumpnak nem kellett megjósolnia. Azt tudta, a kérdés csak az volt, mikor hajtják végre. A vegyi fegyver Bassár el-Aszad (?) általi bevetése és a kínai elnök egyesült államokbeli látogatása mintha kapóra jött volna. Egy időben válaszlépés (csapás), és figyelmeztetés Észak-Korea viszonylatában. Persze Oroszország felé is. Merthogy Putyinék 2016 októberében 26 darab Kalibr NK típusú rakétával kedveskedtek a világnak, illetve az Iszlám Állam aleppói, idlíbi és rakkai csapatainak. Lett is meglepetés, merthogy erre még a hadászattechnikai szakemberek sem számítottak. Mármint a Kalibrok létezésére. A Tomahawkokról az Öböl-háború óta tudunk, az orosz csodafegyverről most (bocsánat, akkor) rántották le a leplet. Szóval mégiscsak van új a nap alatt?
De vissza Trumphoz. Ha Moszkva azt (vagyis Kalibrokat), akkor mi ezt, vagyis Tomahawkokat – mondhatá, mint sejtem én. Az, hogy… ötvenkilenc elszelelt / s kilencven milkó odalett / Az ám, / Világ… kit érdekel? (Megkövetem József Attilát!) Hogy a helyzet talán annyira súlyos volt, mint a kubai válság idején? Kit érdekel? Megmutatni, egymásnak feszülni a béke érdekében. Csakhogy a geopolitikai, gazdasági kényszer (fegyveripar, olajárak, világhatalmi törekvések) nagy nyomó-, húzóerő lehet. Mi lesz, ha egyszer csak úgy véletlenül a nagy feszüléstől a kukta szétloccsan?
Szóval visszatérve Stockholmhoz: Trump, a washingtoni orákulum megmondta. Én most már azért aggódom és szurkolok, hogy nehogy bekövetkezzen az én látomásom. A szenderkélő, félálomban lévő fehér házi lakó a Fox-hírcsatorna műsorában egy apokaliptikus, világvégi atomháborút bemutató filmet lát. Magára kapja az öltönyét, nyakkendőt köt, összehívja a sajtótájékoztatót és bejelenti a világvégét. Sajtós egy sincs – mind halott –, háta mögött a Fehér Ház romokban hever. Mémek sincsenek. És ez nem hoax. Vagy az?
Bardocz Sándor
A szerző televíziós újságíró
Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »
