A nemzeti öntudat, tudatosság, a közélet iránti fogékonyság és érzékenység, a hitben, hittel és nemzetben gondolkodó magyar értelmiség és művészvilág sajátja volt a két világháború között és az azt követő években is. Aki átélte a politikai döntések okozta borzalmakat, eleget látott és tapasztalt, s megfelelő tudás birtokában is volt ahhoz, hogy áthallással, finoman, de mégis egyértelműen és kemény határozottsággal véleményt nyilvánítson, maradandót, hatásosat, megrázót, az utókor számára irányt mutatót alkotott. Ilyen például Bárdos Lajos, a magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyinéségének az 1920-as nemzetszakítás után, s még az 1956-os forradalom előtt született remekműve, a Jeremiás próféta könyörgése.
A nemzeti öntudat, tudatosság, a közélet iránti fogékonyság és érzékenység, a hitben, hittel és nemzetben gondolkodó magyar értelmiség és művészvilág sajátja volt a két világháború között és az azt követő években is. Aki átélte a politikai döntések okozta borzalmakat, eleget látott és tapasztalt, s megfelelő tudás birtokában is volt ahhoz, hogy áthallással, finoman, de mégis egyértelműen és kemény határozottsággal véleményt nyilvánítson, maradandót, hatásosat, megrázót, az utókor számára irányt mutatót alkotott. Ilyen például Bárdos Lajos, a magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyinéségének az 1920-as nemzetszakítás után, s még az 1956-os forradalom előtt született remekműve, a Jeremiás próféta könyörgése.
Az 1956 tavaszán szerzett, klerikális reakciósnak bélyegzett, a népi demokrácia ellenségének titulált művet 1957-es rádiós bemutatója után a nyilvánvalóan egyházellenes kommunista érában igyekeztek mellőzni, ám a kardal mégis utat tört magának és külföldi zenei körökben is nagy sikert aratott.
Amikor a zenét is átitatta a politika, a szocialista irányvonalat a dalnak is követnie kellett, szocialista kantáták, tömegdal a szocializmusért, az erőltetett operettek vörös ködös, sarló-kalapácsos világában Bárdos Lajos a keresztény életszemléletű költő, Balássy László magyar költőnek az ószövetségbeli Jeremiás próféta verseire írt parafrázisát zenésítette meg 1956-os Jeremiás próféta könyörgése című vegyes karában. Az áthallások érzékenyen érintették a politikát.
A zenei élet irányítói (szocializmusépítés ide vagy oda) mégsem hunyhattak szemet Bárdos Lajos kimagasló karnagyi, tanári, tudósi, zeneszerzői tehetsége felett, még az inkriminált mű megjelenése előtt, 1953-ban Erkel-díjat, 1954-ben Érdemes művészi címet és 1955-ben pedig Kossuth-díjat adományoztak neki.
Pedig korábban sem volt egyértelmű a karnagy megítélése a hatalom megtartásában és megszilárdításában érdekelt, azon munkálkodó kommunista körökben.
Az 1948 utáni években több magyar zeneszerzőt ért igazságtalan bírálat. Például az 1952. októberében megrendezett Ifjúsági Zenei Napokat követő rossz emlékű vitában. Az 1950-es években alakult, majd 1956-os forradalom után felbomlott és KISZ-szé vedlett sztálinista, kommunista Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) vezetése is aggódott. Az akkori DISZ-titkár Bárdos Lajos zeneszerzői munkásságát is megkérdőjelezte. Breuer János egy későbbi írásában így vélekedett a történtekről: „Nem kritikáról, hanem fölöttébb veszedelmes támadásról volt szó. A DISZ titkára ugyanis a közönség soraiban fellelhető klerikális-reakciós csoportoknak tulajdonította a Bárdos-kórusmű ismétlését (sőt, ha jól emlékszem: ismétléseket) kikövetelő sikerét, a korszakban merőben más célokra fenntartott vastapsot.”
Az önazonosságától megfosztott csonka Magyarországon a honszerető, a nemzetcsonkítást reálisan értelmező művészek a nagypolitika közösségre gyakorolt negatív hatásait saját eszközeikkel fejezték ki és hívták fel arra a figyelmet, így erőt adva a jövő nemzedékeknek is a honféltés és hazaszeretet cselekvő megtartásához.
G. Németh Éva – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
