Bár gyakran ismételgetjük, hogy az embernek abból kell kihoznia a lehető legtöbbet az életben, ami megadatik neki, a legújabb kortól eltekintve ez szinte lehetetlen volt a látványos születési vagy egyéb deformitásokkal küzdő emberek számára. A 19. században gyakorlatilag egyetlen kiút létezett számukra a reménytelenségből: az utazó cirkuszokkal, karneválosokkal, színtársulatokkal vagy más hasonló vállalkozásokkal való nyilvános fellépések, amelyek keretében a köznép ízléstelen kíváncsiságának engedve bámulhatta őket. Ilyen történet a tennessee-i „tevelány”, Ella Harper életútja is.
Ella Harper 1870. január 5-én született a déli állam Hendersonville nevű városában, Sumner megyében. Már világra jöttekor nyilvánvaló volt, hogy valami nincs rendben: térdei a megszokottal ellenkező irányba hajlottak, a rendellenesség orvosi neve genu recurvatum, azaz visszahajlott térd. Bár növekedésében nem voltak rendellenességek, már gyermekkorában nyilvánvaló volt, hogy a két lábon járás valamiféle támasz nélkül igen nehezen megy a lánynak. Harper egész életében legszívesebben négykézláb közlekedett – innen eredt későbbi ragadványneve, a „tevelány” is.
Apja, William Harper farmer volt, aki számos állatot tartott földjén, míg anyja, Minerva Ann Childress a háztartást vezette. Négy testvére közül egyik sem osztozott a ritka rendellenességen, ám egyikőjük születése után néhány hónapon belül elhunyt, ami sajnálatos módon nem volt szokatlan akkoriban.
Ella könnyen zsákutcában találhatta volna magát életlehetőségeit tekintve, azonban éppen a 19. század közepe táján futott fel az Egyesült Államokban a cirkuszok és utazó mutatványosok divatja, ami Európában valamivel korábban, már a 18. század során megjelent. Annyi bizonyos volt: Harperhez hasonlót aligha láthatott bárki, így 12 éves korától már egy ilyen társulattal utazva kereste kenyrét a déli államokban.
Egy W. H. Harris nevű ambiciózus mutatványos már korán elhatározta, hogy a legkülönfélébb és legbizarrabb emberi látványosságokkal fog sikert elérni, és miután hallott Ella Harperről, azonnal a nyomába eredt, és jókora fizetéssel járó szerződést ajánlott neki.
Harris cirkusza, a Nickel Plate Circus 1886-ban emelte sorai közé Harpert, akit azonnal a fő attrakcióvá tettek – az oroszlánidomárok és a vágtató lovakon egyensúlyozva fellépő akrobaták csupán mellékszereplők voltak.
Harper fellépéseiért heti 200 dollárt keresett, ami napjainkban körülbelül 5000 dollárnak, azaz csaknem másfél millió forintnak felelne meg. Bár ebből a pénzből saját otthont is fenn tudott tartani, a fellépések gyakorlatilag a folyamatos megalázást jelentették számára: amellett, hogy a nyers és fantáziátlan „tevelány” névvel hirdették, a porondon rendszerint egy valódi tevét állítottak mellé, és arra biztatták a közönséget, hogy a hasonlóságokon ámuldozzon.
Bár mai szemmel nézve nem csupán ízléstelen, de meglehetősen lapos „performansz” volt, a korabeli közönséget valósággal rabul ejtette a négykézláb álló és járkáló lány látványa. A sajtó „a világ teremtése óta a legcsodálatosabb szörnyszülöttnek” nevezte.
Bár a hirdetések nagy része elsősorban a cirkuszi viszonyok közt szerzett sokévi tapasztalatát emlegette, egyúttal szót ejtett a fiatal lány jövőt illető terveiről is. Ella teljesen komolyan gondolta, amikor kijelentette: „El szándékozom hagyni a szórakoztatóipart, és iskolába menni, hogy alkalmassá váljak egy másik foglalkozásra.”
A Harris által biztosított kiemelkedő fizetés egyúttal azt is jelentette, hogy Harpernek nem kellett sokáig tűrnie ezt az életmódot: egy év után, alaposan meggazdagodva visszavonult, hogy megvalósítsa álmait.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
