Kínomban már röhögök. A „román demokrácia” a tét – mondja Izsák Balázs, miközben tavaly kőkemény retorikával tüzelte a népet, hogy aztán egy éles fordulattal elhatárolódjon mindenkitől, aki egy kicsit is lelépett arról az átkozott járdáról.
Talán meg kéne köszönni Floreának, így idén nem lesznek kitiltások, nem kell beégni azzal, hogy a petíciót nem adják át, és nem büntetnek meg fél tucatnyi Vármegye-tagot, akiket majd a szervezők is bűnbaknak kiáltanak ki.
S mi történik valójában ez idő alatt Erdélyben? Üldözik a székely jelképeket, a zászlót, Himnusz-éneklésért büntetnek és az ország egyre mélyebbre zuhan az IMF által gondosan kiásott szakadékba – velünk együtt. Fiataljaink ezrével hagyják el az országot, nyugdíjasaink aligélünk-létben vesznek örök búcsút leszármazottaiktól, növekszik a munkanélküliség, de az sem boldogabb, aki éhbérért dolgozik.
Székelyföldön a „mieink” tarolták le az erdőket, Székelyudvarhelyen egy család áll össze maffiaszerű klánba és uralkodni képes a kisvároson, telibe hugyozva a helyi hatóságok arcát.
A Hargitán a patakokat eltünteti egy élelmes székely vállalkozó, hidroerőmű, az, az a hivatalos indok, s kész, szevasz tavasz, vagy, ahogy egy jó tollú fotós megcímezte ezzel kapcsolatos riportját: „a víz szalad, a cső marad”.
A közép-erdélyi parasztság már hiába termel, a piacokat a török – vagy ki tudja milyen – maffia uralja, eladni lehetetlen, megélni belőle utópia.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
