Ünnepelni gyűlt össze a görögkatolikus közösség június 6-án Debrecenben, az Istenszülő Oltalma főszékesegyházban, hogy együtt adjanak hálát Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából.
Az ezüstmisén a főhelynök hálát adott Istennek a családjáért, a feleségéért, gyermekeiért, testvéreiért, barátaiért, paptársaiért, munkatársaiért és mindazokért, akikkel szolgálata során találkozott.
A prédikáció középpontjában a gazdag ifjú evangéliumi története állt, amely Seszták István papi jelmondatának alapja is. Szentbeszédében újra és újra visszatért ahhoz a kérdéshez, amely szerinte minden ember életének legfontosabb kérdése: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Ez az igazi kérdés, amelyet életkortól és élethelyzettől függetlenül mindannyiunknak újra fel kell tennünk – fogalmazott a jubiláns. Elmélkedésében különös hangsúlyt kapott Isten jóságának megtapasztalása.
E meggyőződés végigkísérte papi és családi életét is; több mint ötven évének, huszonöt év boldog házasságának és huszonöt év papi szolgálatának minden ajándékát Isten vezetésének tulajdonítja.
„A Jóisten mindent, amit nekünk ad, mint jót adja. S ez az örök életnek az útja” – mondta a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke.
A gazdag ifjú történetéből idézve emlékeztetett arra a mondatra, hogy „Jézus rátekintett és megkedvelte őt.” Ezt a személyes isteni szeretetet saját életében is újra és újra megtapasztalta. „Isten néz, Isten lát, Isten szeret (…) Én elhiszem, nekem ilyen a hitem. Ilyen egyszerű ez.”
Seszták István prédikációja nemcsak hálaadás volt, hanem őszinte lelki számvetés is. Nem a sikerekről, eredményekről beszélt elsősorban, hanem arról a belső hiányérzetről, amely szerinte minden keresztény embert előrevisz. „Valami mindig hiányzik még belőlem” – mondta; ezt azonban nem kudarcként, hanem kegyelemként értelmezi:
A hit útja nem a tökéletesség birtoklása, hanem az állandó növekedés és nyitottság Isten felé – tanúskodtak az ezüstmisés szavai.
Visszatekintve szolgálatának állomásaira – Tiszaeszlárra, Nyíregyházára, a főiskolára, a kollégiumra, a püspöki hivatalra és Debrecenre – Seszták István kiemelte: papi hivatásának lényege Isten szeretetének továbbadása volt. A gazdag ifjú történetének végső üzenetét saját életére vonatkoztatva úgy fogalmazott: „Én magamat mindig gazdagnak érzem.”
A papi jubileumon elhangzott szentbeszéd itt hallgatható.
*
Seszták István Kisvárdán született; 2001. június 10-én ugyanitt szentelték pappá. Feleségével, Urgyán Mariannal együtt éli meg a görögkatolikus papi szolgálat sajátos hivatását, amelyben a család és az egyházi küldetés egymást erősítve van jelen.
Papi szolgálatának első éveiben Tiszaeszláron teljesített lelkipásztori szolgálatot, miközben már fiatal papként jelentős feladatokat vállalt az egyházmegye életében. A hitoktatás, a ministránspasztoráció, a fiatalok nevelése, a kollégiumi és főiskolai lelkészség vezetése mind olyan területek voltak, ahol tehetségét, szervezőkészségét és emberségét kamatoztatta.
Később a Hajdúdorogi Egyházmegye, majd a Hajdúdorogi Főegyházmegye vezetésében kapott egyre nagyobb felelősséget. Pasztorális helynökként, a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat vezetőjeként, majd a főegyházmegye főhelynökeként és hivatalvezetőként meghatározó szerepet vállalt a magyar görögkatolikus közösség építésében.
Mint a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója és rektorhelyettese generációk teológiai képzésében vesz részt.
25 éves papi szolgálata során nemcsak feladatokat látott el és tisztségeket töltött be, hanem közösségeket épített, embereket erősített meg hitükben, és példát adott arra, hogyan lehet egyszerre hűséges szolgája az Egyháznak és figyelmes társa az embereknek.
Munkáját az Egyház és a társadalom is elismerte, amit a Magyar Érdemrend lovagkeresztje állami kitüntetés is jelez. Az elismerések azonban nem tudják teljesen kifejezni mindazt, amit azok éreznek iránta, akik nap mint nap együtt dolgoznak vele.
Tanúságuk szerint Seszták István az a vezető, aki a Hajdúdorogi Főegyházmegye mindennapi életének szinte minden területén jelen van; figyelemmel fordul munkatársai felé, ismeri örömeiket és gondjaikat, fontos számára minden ember véleménye, és mindig lehet számítani segítő szavára, tanácsára vagy éppen csendes támogatására.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI
Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI, SZS
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
