Tragédiával végződött a negyven éve először fellőtt Challenger története

Tragédiával végződött a negyven éve először fellőtt Challenger története

Negyven évvel ezelőtt ezen a napon, 1983. április 4-én startolt el a NASA második űrrepülőgépe, a Challenger, amely leginkább az 1986-os katasztrófájával írta be magát az űrkutatás történetébe, holott közel három évnyi használata során számtalan rekorddal járult hozzá a világűr megismerésének történetéhez.

Az űrhajó egy 19. századi tudományos expedíció parancsnoki korvettjéről kapta a nevét, és a Columbia 1981-es fellövését követően a NASA második űrsiklójaként állították hadrendbe. A repülőgép a szerencsének, no és persze az űrkutatási hivatal szűkös büdzséjének is köszönhette forgalomba állítását, hiszen eredetileg csak földi tesztelésre tervezték.

Az illetékesek csak azt követően döntöttek a Challenger Space Shuttle-programba való állításáról, amikor rájöttek, hogy éles beüzemelése olcsóbb lenne, mint az utolsó küldetését már 1977-ben véghez vivő Enterprise korszerűsítése.

A Space Shuttle az Egyesült Államok ember szállítására is alkalmas űrprogramjának az elnevezése volt 1981 és 2011 között. A küldetéseket olyan szárnyas űrrepülőgépek fejlesztésével hajtották végre, amelyek egy hordozórakéta segítségével hagyták el a Földet, majd visszatérve egy hagyományos siklórepülő mintájára végezték el a landolást. A program során a Columbia, a Challenger, a Discovery, az Endeavour és az Atlantis nevű űrsiklók összesen 135 küldetést hajtottak végre. A program harminc éve alatt két űrrepülőgép szenvedett balesetet: a Challenger 1986-ban, a Columbia pedig 2003-ban. A két balesetben összesen 14-en vesztették életüket.

Hároméves működése alatt a Challenger tíz küldetésen vett részt, több mint 62 napot töltött az világűrben, és közel ezerszer kerülte meg a Földet. 1983-as debütálása után a Challenger gyorsan kiszorította az élről a Space Shuttle-flotta zászlóshajóját, a Columbiát, mivel alkalmazása során a legtöbbet használt űrrepülőgéppé vált, míg ezalatt a Columbiát a NASA egyre ritkábban vetette be.

A Challenger számos polgári műhold útjára bocsátásában is részt vett, 1985 során pedig három egymást követő Spacelab-küldetést hajtott végre, amelyek közül az egyik az első német legénységgel végrehajtott űrrepülési küldetés volt.

Hírdetés

A népszerű űrsikló egyéb rekordokat is magáénak tudhatott: a Challenger által a világűrbe juttatott utasok között volt az első amerikai női űrhajós, az első afroamerikai űrhajós és az első kanadai űrhajós is, és fedélzetéről hajtották végre az első amerikai női űrsétát.

A Challenger 1986. január 28-án, a tizedik, jubileumi repülése során 73 másodperccel a felszállás után váratlanul felrobbant. Ez volt minden idők egyik legtragikusabb űrkatasztrófája. A hétfős legénység, köztük Christa McAuliffe, aki az első civil lett volna az űrben, a baleset során életét vesztette. A 14 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanás során az űreszköz darabokra hullott, a nagyobb egységek saját kondenzcsíkot húzva távolodtak el a katasztrófa helyszínétől.

A nem sokkal a tragédia után összehívott vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a túl nagy hidegben indított űrjármű egyik szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművében az egyik tömítés nem volt képes visszatartani a nagy nyomás alatt lévő égő gázt, amely a hajtóműből kiszivárogva a Challenger külső tartályának szerkezeti meghibásodását és a keringő űrhajó szétesését okozta.

A 38 éves Christa McAuliffe-t több mint 11 000 jelentkező közül választották ki a Tanár az űrben nevű program keretében. A szerencsés kiválasztott 1985 nyarától fogva vett részt NASA Lyndon B. Johnson nevét viselő űrközpontjában, és az előzetes tervek szerint a világűrben iskolásoknak mutatott volna be kísérleteket, valamint ugyanott tartott volna meg két tanórát is. Napjainkban nemcsak számos amerikai iskola és egyéb oktatási intézmény őrzi a nevét, hanem egy kisbolygó és egy holdkráter is.  

A baleset során a legénységi kabin egyben vált le a darabjaira hulló űrjárműről, és mintegy 20 km-es magasságig emelkedve visszahullott az Atlanti-óceánba vizébe. A tragédiában szörnyethalt legénység maradványait csak hónapokkal később sikerült kiemelni, és csak április végén szállították őket végső nyughelyükre.

2004-ben George W. Bush elnök posztumusz kongresszusi kitüntetést adományozott a Challenger és a Columbia baleseteiben elhunyt mind a 14 legénységi tagnak. A Kennedy Űrközpont Látogatói Komplexumában 2015 júliusában nyílt meg az Örökké emlékezve című kiállítás, amelyben a Challenger törzsének egy 3,7 méteres, a tengerből kiemelt darabja látható.

A NASA Űrközpontjában található emlékligetben minden űrhajós tiszteletére ültettek egy-egy fát, valamint hét aszteroidát neveztek el a legénység tagjairól: 3350 Scobee, 3351 Smith, 3352 McAuliffe, 3353 Jarvis, 3354 McNair, 3355 Onizuka és 3356 Resnik.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »