Új trend ütötte fel a fejét a nyugati szórakoztatóiparban: a “patriarchátusra” válaszul a női terminátorok megjelenése, a toxikusan feminin főhősnők. Ők tipikusan lázadnak a férfiak (lehetőleg fehér, középkorú férfiak) ellen, hentelik őket és mindenhez is szuperul értenek, ami hagyományosan férfias. Fennhangon hirdetik: a nő az új férfi.
Ezen cikk alapgondolatát “A Nő az új Predátor – Préda Bemutató, Kritika” című spoileres filmkritika adta. Sok gondolatot kölcsön is veszek az ezt elkészítő uraktól, érdemes megnézni az eredeti kritikát is. Itt megtalálható.
Sok nő jelzi, hogy bár a feminizmus gyakorlatilag megnyerte a kultúrharcot, történelmi, gazdasági és politikai fordulatok segítségével kivívta a nők egyenjogúságát, de bizonyos területeken még mindig vannak teendők. Részterületekről van szó, igazából szavazati jog, társadalmi megbecsültség, szabad párválasztás, szexuális szabadság, egyenlő bérezés, stb. már megoldottak. Bizonyos döntéshelyzetben hajlamosak bizonyos férfiak legyinteni a nők ötleteire, hogy hát az csak női, nem kell olyan komolyan venni azokat. Tény, magam is protestáns, Biblia hű közösség tagjaként hallottam ilyenről, mivel a férfiak determinált vezetők, ezért időnként a női kompetenciát nem becsülik annyira, mint a férfit. De ez kezelhető, párbeszéddel, jelzéssel oldható a helyzet.
Ezekre a ma már kijelenthetően mikro problémákra nem megoldás, hogy a köztudatba, társadalommérnökösködés alapján elkezdje bárki is benyomni a női terminátorokat. Amikor ötven kilós nők összevernek százhúsz kilós férfiakat, (Red Notice) ahol a női szexualitás megtagadása, sőt átcserélése (leszbikus viszony előnyben részesítése) a menő, (Atomic Blonde), amikor a női főszereplő csak mert nő, mindenhez is ért, ősi hagyományokat ír át a semmiből megjelenő tehetségével (Star Wars VII,VIII,IX részek), vagy a férfiak egyszerűen csak pipogyák, buták, maradiak és ellenségesek, mert csak. (Fekete Özvegy, vagy igazából mindegyik említett film.)
Alaphelyzet, hogy a férfiak ok nélkül korlátozóak a női karakterrel szemben, de az persze megmutatja, hogy neki lesz igaza, kenterbe veri akár az egész törzs férfitagjait is (Prey), és érthetelenül tiszteletlen velük szemben (előbb említett filmben pl. úgy szól be a törzsfőnöknek a főszereplő, mint egy mai lázadó tini a soha nem látott apjának, vagy a muterja legújabb pasijának).
Nem azzal van baj, hogy a női karakter erős, kompetens. Lássuk pl. Alitát “a harc angyalát”. A lány nagyon erős, verhetetlen valamint férfiakat ÉS nőket is megver a környezetében. De fel van építve. Van háttere, tudjuk miért ilyen. Emellett pedig emberi, ha kell csodálkozó gyermek, ha kell szerelmes kamaszlány. Amikor lázad a pótapja ellen, az is érthető és nincsen túlzásba víve, mint ahogy az apai szereplő ellenállása sem értelmetlen, csak mert a “férfiak korlátozni szokták a nőket” (ami mélyen sztereotipikus, meghaladott és szexista állítás.)
Vegyünk egy másik szupererős női karaktert. Alan Ripley -t a Nyolcadik utas a halálból. Most egy az egyben a belinkelt videó narratíváját adom tovább, annyira egyetértek vele. Ripley tud félni, és ez abban a helyzetben érthető is. Ugyanakkor felül emelkedik ezen (és erre bárki, aki ember, nemétől függetlenül képes) és kitapasztalja, hogyan győzheti le az ellenséget, az idegent. Aztán megteszi. Érthető, követhető, Ripley még férfiszemmel is elfogadható, mert jó példája azoknak a kompetens nőknek, akik egyébként itt élnek velünk, közöttünk. Valós az alapja. A második részben pedig amikor a katonák beállnak mögé és hallgatnak rá, az is fel van építve. Először éppen hogy kinevetik és alábecsülik. Aztán mikor élesben az működik, amit Ripley mond, és rá hallgatva van esélyük túlélni (amit viszont a tapasztalatára alapozva mond a főhős és nem mert vaginája van) akkor beállnak mögé, és együtt harcolnak.
Szirmai Gergely influenszer mondta a Fekete Özvegy elemzése kapcsán, hogy amennyiben a nőket ilyen terminátorokként ábrázolják, csupa inkompetens, kiherélt férfi között, akkor pont, hogy a férfiaktól teszik függővé a női kompetenciát és sorsot. Csak pepitában, vagyis a férfiaknak ilyen töketleneknek kell lenniük, hogy úgy érezze a nő, ő számít valamit is. Ez finoman szólva is nem életszerű.
Végül: maguknak a nőknek sem jó a nők ilyetén való filmbéli ábrázolása. Ők igenis nők akarnak lenni, kompetensek, de védelemre szorulók is, igénylik a lovagiasságot a férfiak részéről (ami társadalmi kompenzálása az ők relatív gyengeségüknek és sérülékenységüknek) igénylik az udvarias beszédet, de szívesen beállnak a munkába, ha kell keményen. De a nehéz, piszkos munkát szívesen meghagyják nekünk, férfiaknak, míg ők a több türelmet és kitartást igénylő munkákban állnak inkább helyt – az ősi munkamegosztás szerint.
Vannak ősi dolgok, amik annyira jók, hogy kár megbolygatni őket. Tehát maradjon a nő az új nő, és a férfi az új férfi.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
