A gombamód szaporodó akkumulátorgyárak árnyékában nem kis túlzással eldöntött tény, hogy a kevesebb mint 10 milliós Magyarországon nagy számban importálnak vendégmunkásokat a harmadik világból. Számuk már csak azért sem elenyésző, mert olyan nagyobb városokban is érezhetően és láthatóan elszaporodott a számuk, mint például az én lakhelyem, azzal pedig szintén tisztában vagyunk, hogy érkeznek még bőven.
A hazai sajtó egy része annak rendje és módja szerint el is kezdte a megágyazást a bevándoroltatás szükségességének, persze szigorúan gazdasági szempontok alapján, mert valamiért azt hiszik, hogy a gazdasági érvek nem csak kizárólagosak, de megingathatatlanok is. A kedvencem, mikor ezt különböző hangzatos, hatásvadász címekkel is alátámasztják, mint például a Pénzcentrum egy májusi cikkében „Kiderült az igazság: óriási baj lehet, ha nem jönnek vendégmunkások Magyarországra” címmel (a cím ráadásul tartalmazott egy elírást is, ezt javítottam).
Az írás „minden kételyt eloszlat”, így például kiderül, hogy „óriási tévhit, hogy olcsóbb a harmadik világbeliek foglalkoztatása”, de Czomba Sándor, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára szerint sem számíthatunk arra, hogy „a munkaerőhiány magától megoldódik”.
A kormánypárt irányvonala tehát egyértelmű, és ha nem történik valami óriási fordulat, idehaza is kezdhetünk megbarátkozni az egyre szaporodó harmadik világbeli munkavállalókkal. Az államtitkár arról is beszélt, hogy „amíg van magyar munkaerő, magyar munkaerővel kell feltölteni az álláshelyeket”, de ez egy hangzatos „nemzeti” lózungon kívül gyaníthatóan nem sok másra elég. A multik esetében nem is feltétlenül tud beleszólni az állam, kit foglalkoztatnak, ráadásul többször olvashattunk már olyan híreket is, hogy kifejezetten nem magyar munkaerőt keresnek egy-egy pozícióra.
S, hogy hová tűnt a magyar munkavállaló? Elvileg olyan menők vagyunk foglalkoztatottságban, hogy egész egyszerűen elfogytak, vagy inkább messze jobb bérekért elhagyták az országot nyugati irányba – erről persze a kormánypárti sajtóban nem illik beszélni, de „valamiért” a Pénzcentrum is megfeledkezett róla. Mint ahogy arról is, milyen következményei lesznek/lehetnek a tömeges bevándorlásnak. Miközben a déli határkerítésnél egyre feszültebb a helyzet, a bevándorlásnak ezzel a legális formájával szintén társadalmi-etnikai feszültségekre lehet számítani, főképpen akkor, ha ez hirtelen történik, s akkor még számításba sem vettük az esetleges bérkülönbségeket, ami miatt joggal lehetnek feszültek a magyar munkavállalók.
A harmadik világból érkezők tömeges beáramlásával a kormány komolyan kockáztatja Magyarország etnikai térképét, és ha hozzávesszük a nyugatra történő magyar elvándorlást, lényegében egy folyamatos, irányított lakosságcserének lehetünk tanúi annak minden beláthatatlan következményével együtt. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a reménytelen gazdasági helyzetben reménytelen pénzekért dolgozó magyarok nem tódulnak tömegesen a vállalatok karjaiba, hogy bagóért dolgoztassák őket, miközben máshol kevesebb munkával a többszörösét tudják megkeresni a hazai béreknek. Csak hát azért mindannyian tudjuk, hogy ennek nem így kellene lennie, és egy normális országban senkinek nem kellene kényszerből külföldön munkát vállalnia, csak, ha kifejezetten ezt akarja.
Mondjuk, ha már népesedési kérdések, a csok sem igazán érte el a célját. Az ezer sebből vérző támogatási rendszert nem hiába alakítják át 2024 januárjától, így a városokban például már nem is lesz elérhető, nem mintha akkora segítség lett volna egy átlag fiatal párnak. Ezzel párhuzamosan változik a babaváró hitel konstrukciója is.
Adott tehát egy több mint elkeserítő gazdasági helyzet, teljes kilátástalansággal, csökkenő magyarsággal, ám emelkedő számú cigánysággal, és immáron: harmadik világbeli munkásokkal. Aki most nem lenne a helyünkben, teljes joggal mondhatja ezt.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
