Nyitókép: Körkép.sk
Nincs a világon olyan meteorológiai előrejelzés, amely megbízhatóan jelezné, hogy egy adott kistérségben pontosan milyen időjárás lesz. Ezzel még az Új Világmegváltó, a huszonegyedik századi Bölcsek Köve, a mostanában sokat emlegetett Mesterséges Intelligencia sem tud mit kezdeni. Nem mintha egy kistérségben bárkit is érdekelne az MI bármilyen aktuális alkalmazása, ugyanis itt az emberek nagyon is a valóságban élnek, valós problémákat oldanak meg valós időben. Per pillanat például azt, hogyan jussanak be a városba, legyen az Nagykapos, Királyhelmec, Tiszacsernyő, avagy más, kulcsfontosságú közlekedési csomópont. Az újévi mámor véget ért, munkába kell menni, már akinek még van.
Január elsejére a nagymihályi és tőketerebesi járás nagy részét pár milliméter jég borította be szép egyenletesen. Az útkarbantartó vállalat tette, amit tehetett, délre a sózott főutakon már megindult valamilyen mozgás, de a falvakban korcsolyapályává vált az aszfalt. (Valaki ki is használta, szó szerint.) Aznap már így is maradt, éjszaka, a csendesen szitáló ónos esőben tovább jegesedett minden.
A buszközlekedés nem állt le, a jármű súlya, a gumiabroncsok nagy futófelülete eleve csúszásgátlóként működik, a buszsofőrök meg azért nem kispályás kezdők, láttak ők már ilyet. Közlekednek még: magabiztos egyének, újabb típusú kocsikkal, mert azon van olyan speciális téli gumi, hogy a faluban nincs párja, interneten rendeltem, haver. Mivel a nagy többség nem csecsebecse autóval közlekedik, meg esetleg józanul gondolkodik, kétszer is meggondolja, elinduljon-e egyáltalán. Ha jég borít mindent, még az ABS se mindig segít, ki van próbálva.
De ha nagyon menni kell, akkor menni kell. Elő a jól bevált, ősi trükkökkel! Először is, sokan nem hinnék, mennyire hasznos: hajtsunk lassan. Azt az egy- két potenciális szervdonort, aki istent kísértve fennsőbbrendűen megelőz minket, nyugodtan ignoráljuk. Csak menj, pajtás, valahol már várják a májad.
Másodszor: gázra nem lépünk, fékre nem lépünk. Mármint nem úgy, hogy a szomszéd vaskapuján pattogjanak a megfagyott kavicsok. Idézve régi autóiskola-oktatókat: „Mintha a lábad, meg a pedál között egy tojás lenne, édes fiam, aminek nem szabad összetörnie”.
Na és persze a mázsa cement. Nem, nem betonozunk le januárban egy dupla sávot, hogy le tudjunk jutni az udvarról. Hanem berakjuk szépen a hátsó csomagtartóba. Az elsőkerék- meghajtás kiütéssel győzött, utoljára a százhúszas Skodákban volt első csomagtartó. Az ezután gyártott kocsikban mindenütt elöl van a motor, az első tengely terhelt, tehát viszonylag stabil.
A hátsó rész viszont üres, tehát könnyű, népies kifejezéssel élve: „jár a fara”. Jár, az irgalmát, de ha leterheljük, mondjuk, cementtel … akkor már nem jár az sehová. Vagy legalábbis nem annyira. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a régi félmázsás „zsák cement” manapság két zsák cementet jelent, mert a zsák már csak huszonöt kilós. Aggodalomra semmi ok, ez a terhelés rövid távon régebbi típusú autónak sem gond, egy modern SUV meg már teljesítménye alapján középmély szántásra, tárcsázásra, és számtalan más mezőgazdasági tevékenységre is tökéletesen alkalmas.
Máshol, más helyeken, régi típusú autók már csak mutatóba akadnak. Itt köszönik, megvannak, a gazdasági előrejelzéseket figyelembe véve, meg is maradnak. Konkrétan a százhúszas Skoda már lefutott, a Felicia még nem teljesen, az első kiadású háromhengeres, húsz év körüli Fábiák meg második virágkorukat élik.
A téli sózás, mint az útkarbantartó tevékenység része, továbbra is a főutak mentén indul, a „mellékebb” utakon folytatódik, sok helyre meg el se jut. Ezek a helyek minden településen a mellékutcák, ahol számszerűleg természetesen sokkal több ember él, mint a főúton. Csak hát e csendes többség nem rohan panaszkodni rögtön, felsőbb fórumokra is akár.
Sóz a saját portáján, szór a kandallóból, tűzhelyről kikerülő hamuval, és ha a nagymama eltöri a lábát a járdán – ami már közterület – nem pereli az önkormányzatot nagy összegű kártérítésért, mert ugyan minek megy már megint ez a nagyi a szomszéd nénihez diskurálni. (Hát mert egyedül érzi magát, azért.) Bár, ha jobban belegondolunk, egy ilyen kártérítési per ügyvéd számára csemege-ügy. Nem nagy jövedelem, de biztos, ki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli, de nem akarunk ötleteket adni.
Január, február, március. Három hónap, ez az év egynegyede. Bármikor, bárhol lehet előre nem látott, előre nem jelzett jegesedés. Se mesterséges, se természetes intelligencia nem a megmondhatója. Megyek én a garázsba, ott van-e még a tavalyi mázsa cement. Na és ha megkeményedett. Könnyebb berakni.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
