A szovjet rendszerben népszerű téma volt: milyen lesz a kommunizmus, amikor beköszönt?
Ugyanis a szovjet terminológia – szakítva Marx szóhasználatával – kommunizmusnak csak az állammentes, pénzmentes, magántulajdon nélküli végső kommunista állapotot nevezte, míg a korabeli állapot – amikor ez a nagy cél még csak épül – hivatalos elnevezése „szocializmus” volt.
Iskolai téma is volt a kommunizmus elképzelése. A szabványos elképzelés az volt, hogy tudósok fontos problémákon elmélkednek, s mindez valahogy mindig kapcsolódik a világűrhöz:
A diákok persze szabadabban gondolkodhattak. Voltak is versenyek. Majdnem részt is vettem az egyik irodalmi versenyen, de végül mégse, mert egyrészt bajt okoztam volna szüleimnek, másrészt előtte már letiltottak egy ilyen versenyen való részvételről, amikor sci-fi írókról kellett volna írni, én Asimovot választottam, de elkövettem azt a hibát, hogy nem hagytam ki azt az adatot életrajzából, hogy Oroszországban született, majd az USA-ba költözött, viszont kiderült, ilyet nem szabad leírni.
Pedig jók voltak ezek a versenyek. A fiúk nagyon szerették, ki lehetett pl. élni szexuális fantáziákat is a „kommunista jövő” leple alatt. Alapvetően a fiúk 2 táborra oszlottak hogyan is fognak kinézni a kommunizmusban a lányok:
- az egyik irányzat kb. fehérneműben járkáló lányokra számított, azaz nagyon kevés ruhára, mely a testből a legtöbbet mutatja, amolyan Lolita típus,
- a másik irányzat viszont tetőtől talpig felöltözött, testre tapodó, csillogó-villogó ruhás lányokra szavazott, az a diszkókirálynős típus;
a lényeg: a kommunizmusban a lányok nem fognak szovjet iskoláslánynak öltözni.
Egy egész nemzedék kabalababája lett Alisza Szeleznyova, a szovjet diáklány, aki 2088-ból időutazott 1988-ba, egy 1985-ös szovjet sci-fi sorozatban.
Én persze tudtam milyen lenne a felépült kommunizmus. Kb. egy szmoggal teli nagyvárost képzeltem el, piszkos, szürke épületekkel, az utcákon egykedvű, csendes, rossz öltözetű járükelőkkel – mindenhol rossz az épületek állapota, hullik a vakolat, az ereszek félig leváltak. Sehol boltok, csak nyomorúságos elosztópontok, ahol hosszú sorok állnak átvenni a fejadagot. Közben viszont a mindenhol megtalálható utcai hangszórokból indulók hallatszanak.
Persze azt tudtam, ilyet nem szabad leírni. Szóval le se írtam.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
